Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-40

669 Âz országgyűlés 40. ülése 1948. összetörte a szakszervezetekéi, a demokratikus intézményeket. A csendőrökkel vonult be Nagy­váradra, Kolozsvárra és máshova is és mire mi odaérkeztünk, addigra már összetörtek min­den olyan intézményt, amelyben a parasztság és a, munkásság egyáltalán megkísérelte meg­teremteni életlehetőségeit. Megint azt kell mondanom, hogy mi, a szakszervezetek és a szocialista mozgalom vol­tunk az egyetlenek, akik a Felvidéken Jaross­ékkal és Erdélyben az akkori rendszerekkei szemben megpróbáltuk összefogni a románsá­got és a magyarságot. Figyelmeztettük az akkor uralkodó osztá­lyokat, hogy eljön egyszer ennek a politikának a böjtje, s hogy azoknak a történelmi gyilkos." ságoknak a sorozatáért egyszer a magyar né­pet tehetik # felelőssé! De — amint a múltkor a magyar-jugoszláv szerződés tárgyalása so­rán megállapítottam — Újvidék megtorlása helyett szerződés következett és Tito jött Ma­gyarországra, Bukarestben pedig Szent-Iványi Kálmán bácsival együtt boldogan vettük tu­domásul, hogv lehet politikát, csinálni Magyar­országon úgy is, hogy például Groza hírneve nem lesz kisebb, ha Budapesten magyarul szó­lal meg. (DÉNES István (md): így van!) , De meg kell mondanom azt is, hogy ami­fcor Bukarestben a ma gyár delegációit fogad­ták s ott egymás mellett álltunk, mindket­tőnkre különösen hatott, hogy a romián minisz­terelnök magyarul viszonozza az üdvözlést. De éreztem én ezt a furcsaságot a Keleti pá­lyaudvarnál is. Mi lett volna akkor» ha pár­száz esztendő alatt az egymásrautaltság lelki és politikai levegője alakult volna ki közöt­tünk? Meggyőződésem, bogy akkor a fasiz; musnak nem lett volna módja végigcsinálni Európában azt a szörnyűséget, amit végig­csinált. (DÉNES István (md): Ugy van! Igaza van!) Amikor tehát a törvényjavaslatot a sso­ciáldemokrátapárb nevében elfogadom, _ ezért fogadom el. Tenni is. lehet ezért valamit! So­kat! Nem új szelek és nem új idők járását jelenti ez a javaslat. Ami ezután következik, az. hogy a szerződéseket realizáljuk. Előttem szólott képviselőtársam reálpolitikáról, beszélt. • A demokráciát nem illúziókra, hanem reális alapra kell helyezni. De akkor élm kezdődjék is el! Kezdődjék el minden ország dolgozó népének megnevelése arra, hogy vége annak a világnak, amikor a »Megállj, megállj' kutya Szerbia!«, a »büdös oláh« és »rohadt magyar« divatozott. Kezdődjék el most- valami egészen más! Nincsenek illúzióink? Persze, hogy nin­csenek, hiszen eleget fertőztek itt párszáz esz­tendőn keresztül és fertőznek most is. Hiszem amikor áriról beszél valaki, hogy nem lehet mást csinálni, akkor tulajdonképpen azt .mondja, hogy mást is hajlandó volna,csinálni, ha lehetne. Nehéz munka és történelmi felelősség kö­vetkezik a demokratikus pártok számára. amelyek itt a;z országgyűlésben ülnek. Néhány éjszakával ezelőtt azt mondta nekem valaki, egyenesen személy szerint nekem adresszálva: »Nem fél?« — »Mitől?« — feleltem. — »Attól féljek talán, hogy megváltozik a történelmi szituáció? Attól féljek, hogy elkezdődik majd egyszer a világon egy más politika? Mire cé­loz maga, édesapám? Talán a dollárimperia" lizmusra? Azt gondolja talán», hogy & dollár­imperializmus megváltoztathatja azt a népek­ből feltörő hatalmas erőt, amelyet nem lehet ívi február hó 5-én, csütÖriÖkŐn. , 670 feltartóztatni? Maguk már mondták nekünk egyszer, hogy a Szovjetuniót össze fogják törni — még ki sem tört a háború — és nem törték össze. Most a Szovjetunió győzelme mögött az új demokratikus népek ereje vonul fel a fejlődés irányában/ez a hatalom hozza közel a békére és szabadságra a népeket. Le­het időlegesen izgatni és idegesíteni az em­berekelt, de mi- akik a szocialista tudományt ismerjük, tudjuk, hogy nincs visszaút, mert a visszaút már lezárult. Nem lehet visszacsi­nálni azt. ami. ezután következik.« A világ bizonyos tájain természetesen nem örülnek ezeknek a szerződéseknek, mon­dottam a magyar-jugoszláv szerződés tárgya­lásakor. Nem kívánom, hogy örüljenek neki és közömbös is, hogy örülnek-e vagy sem, de a délkeleteurópai országok között létrejött ilyen szerződések előbb-utóbb észre fogják té­ríteni az európai népeket is> hogy csak két politika van: az egyik politika az, amely egy részvénytársaság, egy család hatalmi helyze­téérts profitjáért háborúra is képes, a másik­politika pedig az. amelyet a népek akarnak, újjáépítéssel, békével és szabadsággal. Nem azért vagyunk a béke hívei, mert hiányzik belőlünk a (harciasság szelleme, ha­nem azért vagyunk a béke hívei, mert a béke munkát jelent» a munka termelést jelent és a termelés a népek jólétét jelenti. Akinek na­gyon harcias a kedve és sok pénze van hozzá, az keressen magának e földtekén kívül az űr­ben egy másik világot és sétáljon oda, de hagyja kialakulni a sokat szenvedett népek békeakaratát és békevágyát. Bennünket ezek a .-szempontok vezetnek és mi úgy érezzük, hogy a szocialista és demo­kratikus politikának ezeken a határállomá­sain túljutva meg fogjuk közelíteni «illúziók nélkül azt a célt, amelyre a dolgozó népek törekednek és amelyért együtt akárnak mű­ködni. >••.. A magyar-jugoszláv szerződés tárgyalása­kor arra kértem a magyar kormányt és most kérem Molnár Erik külügyminiszter- elvtársa­mat is: tovább ezen az úton! Akkor megdől­nek az emberek kételyei» és minél több ilyen szerződése lesz Magyarországnak, annál na­gyobb tekintélye lesz Parisban, Londonban és Washingtonban. Amíg ezek a szerződének nem voltak, addig lehetett bennünket frics­kázni, e szerződések után tudomásul fogják venni» hogy nem vagyunk egy elszigetelt kis ország és nem leszünk senkinek az anya­hajója, vagy trambulinja, ahonnan ugorni le­het, vagy ahonnan ugratni lehet népeket -és országokat egymás ellen. Tovább ezen az úton! De erre az útra rá kell térítenünk összes rendelkezésbe álló; erőin" ­ket is, hogy ezt az érdeket szolgálják-' Milyen erőkre gondolok itt? Művészeinkre, íróinkra, munkásainkra, parasztjainkra. Ezeknek köl­csönös egymásra találása után induljon meg az értékek kicserélése. Ne jelentsen ez . az egyezmény pusztán annyit, hogy a szerződést aláírják s azután az ünnepélyes színházi elő­adások után megy az élet tovább, (DÉNES István (md): Es még jobban lezárjuk a ha: tárainkat!) hanem az is szükséges, hogy érté­keink kölcsönös kicserélésével a, két nép egy 1 más között is tartsa és élje azt .a barátságot! amelyet e pillanatban csak demokraták, csak szocialisták munkálnak, még nem az egész nép. '. ;: ~". -.': r " Ez. a inunka azonban már kívül esik azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom