Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-39

Ü?> • Az országgyűlés 39. ülése 1948. ",.. • • '•'• "' • .'-."• •' ¥ \ * t • ' gy>ok rá illetékes és ehhez az idő sem meg­felelő, hogy vájjon elősegíti-e a tudományos orvosképzést, ha a klinika közkórházi teendő­ket is ellát, vagy nieim segíti elő. Ebben a • kérdésben különb^ő felfogások, eíllvi vitáik vannak, amely ékben nem kívánok itt állást foglalni. A pécsi* egyetem és klinikák vezetőinek helyes gondolkodását, bizonyítja, ­t. Ország­gyűlés, hogy nem a klinika közkórházi szerepe ellen tiltakoznak^ hanem éppen az ellen, hogy a felügyelő^ hatóság — jelen esetben a kul­tuszminisztérium — nem teszi lehetővé, hogy »a pécsi egyetem klinikái közkórházi szere­püknek, tevékenységüknek valóban eleget is tudjanak tenni. Közkórházi szerepet kívánunk és kíván a kormányzat is — állítom, hogy helyesen — a pécsi egyetemtől, ugyanakkor azonban ez az egyetem nem kapja meg azt a támogatást, amely szükséges ahhoz, hogy közkórházi sze­repének valóban meg is feleljen. Ennek kö­vetkeztében aztán egészen tűrhetetlen helyzet aiakuit ki a klinikákon annyira, hogy maguk az egészségügyi dolgozók mozdultak meg és kérik a nyilvánosságot, kérik a kormányt, hogy legyen segítségükre. Két szempont vezette a pécsi egészség­ügyi dolgozókat akkor, amikor ebben a kér­désben megmozdultak: egyrészt segítségre­akarnak lenni a helyzet megváltoztatásával, inornnalizáCtásávaíl a, ipécsi. péeskörnyéki és baranyai, beteg, szenvedő emberek gyógyítá­sában, másrészt a professzorok tudományos munkáját szerelnék elősegíteni. ­Ha idt röviden ismertetni fogom azokat az"' adatokat, amelyeket maguk "SS egészség­ügyi dolgozók bocsátottak rendelkezésre, ak­kor könnyű megállapítani azt is, hogy kö­szönet jár a pécsi egyetem egészségügyi dol­gozóinak ezért a megmozdulásukéirt, amellyel felihívják a figyelmet a tar^hatalain állapo­tokra. T. Országgyűlés! Nézzünk egynéhány ada­tot, A klinikákon átlagosan havi 20.000 az ápolási napok száma, ehhez azonban mind­össze 1200 ágylepedő áll rendelkezésre, ami. azt jelenti' -hogy havonta, csak egyszer lehet lepedőt _ cserélni. Hozzávetőleges számítás sze­rint azonban 4.800 lepedőre lenne szükség, te­hát négyszer annyira, mint amennyi rendel­kezésre áiíl, vagyis a szükséges mennyiség­nek csak egynegyede áll a klinika rendelkezé- ' sere. (MÉSZÁROS Ödön (d-n): ?—4 lett a többi?) Amint jól tudja a képviselő úr, a há­1 ború többek között a kórházaknak sem tett jót, a háború kifosztotta a kórházakat. Nyu- ' gátra vitték. (OLÁH Mihály (kp) ; Mészá­ros Ödön (dn) felé: Lehe't. hogy az ő jóvoltá­ból is került oda!) A szülészeti klinikán állandóan 40—50 új- • szülött csecsemő fekszik, ezzel szemben csupán 30 csecsemőing, 20 csecsemőujjas és 16 oser esem elepedő áll rendelkezésre. így aztán ért; . hető, ha ta csecsemők egy részét a klinikán kényteíjenek rongyokba csavarva tar» >ani. A pelenkák száma is hihet étlen ül alacsony. Mindössze 240 pelenkája van a klinikának ak­kor, aimikor a napi szükséglet 280—300 pelenka lenne. Arra már nem is kell ; rámutatnom. ­t. képviselő ársaim, hogy ez a heiyzet milyen . tág lehetőséget biztosít a fertőzésnek. A gyermekklinikán a helyzet hasonlóan -súlyos* Az átlagosan kezelt 130 gyermekre 130 paplanhuzat, 102 pokróc és 110 matrac jut. évi február hő í-én, szerdán. 638 Gummilepedő egyáltalán nincs, aminek követ­keztében a váladék és a. vizelet & széthulló matracafrikokon halmozódik fel, megteremtve ezzel a fertőzés igen tág lehetőségét.- ' A szülészeti klinikán ar; ágyak fele még akkor is húzatlan, amikor beteg fekszik ben­nük, pedig arról megint nem kell beszélni, hogy a .szülőanyákra, a beteg anyákra mek­kora veszéllyel jár ez a heiyzet. Nem egyszer előfordul', hogy a hozzátartozók botrányt rendeztek a klinikán, r amikor azt tapaeztr; 1­ták, hogy hozzátartozójuk piszokban, húzat­lan ágyban hever. De nem csak a fehérnemű terén van ilyen tarthatalán helyzet, hanem egyéb felszerelési kérdésekben is. A műtétes intézetek fc varró­anyagban óriási hiányt szenvednek, például a szülészeti klinikán évi 1300—1400 csillag varróanyagra lenne szükség, ezzel szemben a 'Jim.lt évben a klinika összesen 500 csillag varróanyagot kapott, a sebészeti klinika pedig egyáltalán nem kapott va^tróanyagoft. Megint csak nem kelll arról beszélnem, hogy ez a helyzet mennyire megnehezíti az orvo­sok munkáját, de nemcsak .az orvosok mun­káját, hanem a betegek gyógyulását is. A Röntgen-lámpák kimerültek, annyira, hogy a daganatos betegek besugárzása lassan illu­zórikussá válik. A Röntgen-diagnózishoz szükséges kellékekben, filmekben és oldatok­ban szinííén igen súlyos ^a hiány. A klinika gyógyszerellátása hasonlóan beavatkozást sür­get. A klinika átlagos havi 20.000 forint el­látmányt kap gyógyszerre, ugyanakkor a szin'e a betegek rovására, menő takarékosko­dással is a havi gyógyszerkiadás 34.000 fo­rintra ruig. Ezen <ai téren igen jellemző például a peiií; cillin-kérdés. A közkórházi funkciókat ellato pécsi klinika csak pénzért kap penicillint, így a szegény betegek, akik nem tudják megven­ni, nem jutnak penicillinhez, vagy pedig egy másik megoldás adódik, amelyre jellemző me­gint csak a gvermekklinika esete. A gyer­mekklinika kapott 1059 forint értékben peni­cillint, de a; fizető betegek ebből mindössze csak-300 forint értékben használtak el, a töb­bit a fizetni nem tudó betegek gyógyítására fordították, és a különbözetet az amúgy is na­gyon megterhelt klinikának kell vállalnia. A streptomycin használatára a klinikán éppen fedezet hiányában osak gondolni lehet, de saj­nos megvalósítani a streptomy cinkezelést nem ' lehet. Az eddig elmondottak alapján teljesen ért­hető, ha a pécsi és a baranyai dolgozók, akiJK gyógykezeltetésük tekintetében a pécsi klini­kára'vannak utalva, végre rendet szeretnének látni ebben a kérdésben is. A panasz orvos­lása, jól tudjuk, nem könnyű. A kultuszk-or­mányzat, amely a pécsi egyetem fel ügyelő ha­tósága, éppen elég kiadással kelL hogy szá­moljon. Mégis az az érzésünk, hogy helyes,ha felhívjuk a kormány figyelmét a pécsi klini­kákon uralko'dő jelenségekre azzal a kiván­sággaL hogy tegyenek sürgősen valamit, hogy ezek a felháborító jelenségek végre megszűn­jenek. (Taps.) ELNÖK: Az-interpellációt az országgyűlés kiadja a kormánynak. Következik Bakó Kálmán képviselő úr in­terpellációja a föLdmivelésügyi miniszter úr­hoz a rizstermelés ügyében. Kérem a jegyző

Next

/
Oldalképek
Tartalom