Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-39

631 Az országgyűlés 39. ülése 1948 sát teszi ki. de Jha a telié« vételárat fizeti ki ugyanilyen értékben, akkor ez '<&• kataszteri korona több, mint hetvenszeresét teszi ki- Az OFB földeket nemcsak az. elmúlt rendszernek, hanem a demokráciának is biztosítania kell _ az illetőknek. * Én nem kívánok egyebet, a hasonló sorsúakkal hasonló elbánás és az egyenlő mértékkel való mérés elvi alapján állva, csak annyit, hogy azok, akik OFB -földet, kaptak, 1924—1944-ig a kataszteri koroiaa negyvenszeresének megfelelő öasizeggel * átérteivé, )az ' 1945-ben kifizetett hátralékkal — mint ahogy a pénzügyigazgatóság, megengedte — egyenlíthessek ki tartozásukat. Azok az emberek, akik jószág jukat adták él. 1945-ben fizették ki tartozásukat, amikor ínég, nevezetesen" júniusban és júliusban a pénzünk értéke megvolt Ha visszatekintünk, azok az emberek, akiknek védett birtokuk volt, 1946-ban fizették ki adósságukat, s ehhez #m szólt hozzá senki, ez ej volt Ismerve. Az állam az adót esak 1946 január l-ig visszamenőleg vetette ki. * Most mégis ezeknek az embereknek .1946 január lig visszamenőleg duplán kellett viisisizafizetniök tartozásukat. 1945-ben senki nem fizetett Ezektől! a szegény emberektől, akik — mint tudjuk — 1920 és 1924 között jutottak földhöz, akiknek nagyobb része már nem is él. — csak családjuk vagv özvegyük van meg — lehetetlenség azt kívánni, hogy ezek duplán fizessék ki a vételárat A kezemben van egy bizonyíték. Két kiskorú, Kovács Emma ós Elek 1945 június 26-án kifizettek 1031.20 pengőt Eladtak egy tehenet és az ebből befolyt összeget még meg kellett pótolniok 130 pengővel. Most kijött a határozat, hogy ezt az egy tehén feláldozásával és még azonkívül 130 pengővel teljesített, fizetést 17 kiló és 15 deka búzába tudták be. Pedig .abban az időben is tíz mázsa búzát tudtunk venni egy tehén áráért! Lehetetlenség, hogy éppen a legszegényebb rétegeket sújtsák ezzel a hátránnyal, amikor sem az államháztartás, sem a nagybankok nem csinálták ezt . De van egy másik ilyen eset is. Nagykerekiben Kiss Lajos 799 pengő tőkével tartozott Kivetettek rá akkor 71.20 pengő kamatot és 3.24 pengő bélyegilletéket. Összesen fizetett 802 pengőt és most azzal küldték vissza neki a könyvét, hogy semmit sem írtak jiavára. Pedig ez aa ember eladott ezért egy kocát és két süldőit. Arra kérem a pénzügyminiszter urat, Tegye a legszigorúbb elbírálás alá ezt a kérdést és ezeknek a kisembereknek a javára tudja be * rendes törlesztésbe, illetve a iőke kifizetésébe ezeket a kifizetett pénzeket Ismételten kérem, mentesítse ezeket a, szegény embereket ez alól a teher alól, mert szerintem lehetetlenség, hogy éppen a legkisebb embereket sújtsák ilyen borzalmas terhekkel. Tudjuk, hogy annakidején a földosztás nem olyan volt mint a mostani, mert aki leadott földet, területének a legrosszabb részét adta le. Ennek a rongy OFB-földnek az árát most dup" Ián fizeti ki a legszegényebb réteg, pedig nagy részük már nem is él, csak özvegye vagy esetleg miagáramaradt kis családja van meg. Ez a kérésem a pénzügyminiszter úrhoz, (Taps a kormánypártokon.) * ELNÖK: Az interpellációt az országgyűlés kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Eeök Iván képviselő úr interpellációja a népjóléti miniszter úrhoz, idült évi február hó á-én, szerdán, 632 és gyógyíthatatlan betegek ápolására létesítendő szeretet-kórház-jellegű intézmények (azilumok) tárgyában. Kérem a jegyző lírát szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. * FABKAS GYÖRGY jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak. arról, hogy az összes kórházi ágyaknak megközelítőleg tíz százalékát idült és gyógyíthatatlan betegségben szenvedők foglalják el? Ezeknek az ápolása egyszerűbb felszerelésű szeretetkórház-jellegű, azilumszerű intézményben is lehetséges lenne. Hajlandó-e a miniszter, úr közegészségügyünk örvendetes és dicséretes javulását világviszonylatban is egyedülálló kezdeményezéssel fokozni? Budapest, 1948 január 29.« ELNÖK: Az interpelláló . képviselő urat illeti a szó. § EEÖK IVÁN (kg): T. Országgyűlés! Interpellációmban nem valami visszásságot akarok szóvá tenni, nem is bírálni akarok, hanem arra szeretném felhasználni a parlament • nyilvánosságát, hogy mint szakember, magam is hozzájáruljak közegészségügyünk örvendetes fejlődéséhez. Kétségtelen» közegészségügyünk haladása és fejlődése valóban beleillik az ország újjáépítéséinek hősi küzdelmébe és ezen a téren is olyan eredményeket értünk el, mint más vonatkozásokban. Ezt a legjobban néhány számadattal lehetne illusztrálni. Budapest székesfővárosnak 7300 kórházi ágya volt. Az ostrom» illetve a háború alatt ezek a kórházi ágyak elpusztultak és a felszabadulás után csupán 1200 kórházi ágy állt a betegek rendelkezésére. Ma már azonban ott tartunk, hogy 6500 kórházi ágyunk van Budapesten, tehát majdnem elértük, a békebeli színvonalat. A helyzetet minden vonatkozásban legjobban talán azzal jellemezhetném, hogy három évvel ezelőtt például a kórház óvóhelyén, olajmécsesek és kis zseb villanyi ampa mellett végeztem életmentő; műtéteket ma pedig kórházunk modernül felszerelve és valóban a tudomány mai állásának megfelelő segédeszközökkel áll a szenvedő emberek rendelkezésére. A fejlődésnek Ilyenirányú folytatása azonban nem áll »«irányban az ország gazdasági erejével és helyzetével. A megváltozott viszonyok, a nehéz pénzügyi helyzet arra kellene indítson bennünket, hogy a kórházak fej- . lesztését bizonyos racionálisabb szempontok szexint valósítsuk meg. , ' • * A mai helyzetet az jellemzi, hogy a rendelkezésre álló kórházi ágyak 15—20 százalékát kórházi gyógykezelésre nem szoruló, hanem csupán kórházi ápolást igénylő betegek foglalják eL Ennek pedig pénzügyi és gyakorlati szempontból óriási jelentőségű., következményei vannak. Egy kórházi beteg ellátásának önköltsége naponta a kórházfenntartó számára 30 forintot jelent míg egyszerű viszonyok között, szeretetkórház jellegű intézményben ugyanazt aZ ellátást napi 10 forintért lehetne nyújtani. Mindjárt világosabbá válik a dolog t . képviselőtársaim előtt, ha vázolom a kórház szerepét és jelentőségét. A kórház háromirányú munkát végez. Első feladata, a beteg kivizsgálása. Ez a legköltségesebb dolog, mert a betegségek megállapításához költséges felszerelésekre: röntgenre, laboratóriumra, szívvizsgáló állomásra, szóval rengeteg technikai