Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-39

581 As országgyűlés 39. ülése 1948. évi február hó 4-én, szerdán. 582 ságunkat továbbfejlessze, és nem fog-e a mostani törvényjavaslat által államosított üzemek tömeg-e újiaibb és újabb deficitet rakni az ország vállaira, különösen akkor, amikor még nem vagyunk tisztában a bankok államosításával kapcsolatban átvett Saörülbeliil 200—250 vállalat sorsával? Én azt hiszem, hogy egy olyan deficites üzem és egy olyan deficites gazdasági szektor, mint amilyen a bauxitbányászat és az a-luminium-kohászat, várhatott volna az államosítással. (POTHOENIK József (kp): Lassan kibújik iái szög a zsákból!) Ha én a kapitalistákat, a monopol tőkét védeném, aíkkoty ezt a törvényjaviajslatot örömmel '• és boldogan üdvözölném, mert hiszen, ez a törvényjtaívaslat leveszi a tőkésitársadalom válláról a terheiket és ráteszi az állam vállára. (Zaj és mozgás a kommunista és szociáldemokrata Várton), az állam pedig nem más, mint az állampolgárok összessége. A költségvetési hiányt, — amiről hála istennek, ai jelen esetben nem kéül aa állami költségvetéssel kapcsolatban beszélni, csak az üzemi költségvetésekkel kapcsolatban, —- valahogyan el kell tüntetni, mert amikor sem belföldi, sem külföldi kölcsönre számítani nem lehet, veszedelmes dolog egy ilyen horribilis tehernek az átvétele. — Ugyanis, könnyen odajuthatunk, — amitől mindannyian óvni kívánjuk ezt az országot, éppen elsősorban a dolgozok érdekében, — hogy a bankópréshez kell hozzányúlnunk; a nyakló nélküli államosítással éppen az a csod

a van veszelveztétve, fí

a

?í

y

, ? PénzstabiÜzáeíóval kapcsolatban történt, (Egy hang a kommunista pártról: Azt sem akarták! A stabilizációt!) Az igen t. előadó úr alludálí arra, hogy az aJiainositas azért j

;

; jogos és célszerű, mert ezek a vállalat oft. alakulásukkor állami kölcsönben részesültek, a múltban pedig gyakran felhoztak azt, hogy az államosításnak e,gy indoka, hogy ,

S!z állam túlságosan súlvos terüeket volt kénytelen magára venni az indítási hitelek nyújtásával. T. Ház! 1945-ben minden felbomlott, — • mert nemcsak a gazdasági élet,,hanem maga a társadalom is felbomlott, majdnem azt molmdnatjuk, alkatelemeire — és ami azután történt, azt ismeteltén és ismételten nem tudom másának nevezni, mint egy világcsodának; de annak a konzekvenciáit, ami előbb történt, nem a gazdasági egyedeknek, hanem igenis az fiiamnak kell viselnie. Mert miként az államTiatalom nem lehetett abban a helyzetben, hogy a felszabadulás után, megtagadja ajjóvá.tételi kötelezettségeket, azzal, hogy egy korábbi rezsim politikája következtében jutott ebbe a szörnyűséges helyzetbe, ugyanúgy kénytelen volt a hóna alá nyúlni azoknak az, üzemeknek és vállalatoknak, amelyekben ezer és ezer munkás keresi, mindennapi kenyerét. Magának a bauxittérinelésnek államosításával szemben különösebb ellenállást nem tanúsítok — teszeoi ezt azért, mert a természeti kincsek kihasználása valóban, állami feladat, — de;szerettem volna, ha a miniszter úr részletesebb képet adott volna atekintetben,, hogy mit vár ennek a törvényjavaslatnak i elfoígadása után különösen gazdasági vonalon, mert hogy bauxit- és aluminiumtermelésünk volumen je három éven belül eléri a 260 milliót, ez egyelőre nem jelent semmit addig, amig nem tudjuk,, melyek azok az összegek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezt a volument elérjük. Egy költségvetéshez osaik akikor tudunk hozzászólni, ha nem csak a bevételeket, hanem a kiadásokat is isimerjük. Tudni szerettem volna, hogy a három éven belül elérni vélt volumen nagyságát hogyan kalkulálták és tulajdonkiéppen mi vonatkozik ebből afelemre. Mindaddig nem lehetünk abban a helyzetben, hogy ennek gazdasági konzekvenciáját levonjuk, iámig nem bocsátják rendelkezésünkre azokat az adatokat, amelyeik! ennek megítéléséhez szükségesek. Azok az adatok ugyanis, amelyeket az igen t miniszter úí á kitermelt bauxit és az előállított aluminium,fém viszonyára jellegzetesnelk tart, nem elegendők ennek megítélésére, mivel én bennük

1

, a jellegzetességét semmiképpen és sehol sem túdoim felfedezni, Azt mondja a miniszter úr- hogy 1938"ban 540.000 tonna bauxitot és 1310 tonna aluminiumot termeltünk, ezzel szemben 1946-ban 137.000 tonna bauxitot és 1970 tonna alumíniumot. Minthogy 1 tonna aluminium gyártásához 5 tonna bauxit kell, azt látom, hogy jelentékeny részben kivitelre kerül a bauxit. Ezek a számok azonban semmiesetre sem jelzik a bauxit és az aluminium viszonyát. A törvényjavaslat nem üzemeket, hanem vállalatokat államosít és csak abban az^ esetbein választja szét az üzemet a vállalattól, ha a vállalat tevékenységének csak aránylag kis hányada esik az államosítási szektorba. Az igen t. előadó úr és a miniszter úr is arra hivatkozik, hogy az 1946:XIII. te. tulajdonképpen e'gy elhibázott törvény volt, mert abban nem vállal at okait, hanem vagyontárgyakat államosítottunk és ebből komplikációk és termelési visszaesések keletkeztek. Legyen szabad itt megjegyeznem, t. Ház- hogy az 1946:XIII. tc-kel történet államosítás 65 bányát érintett. Hatvanöt bánya államosítását zökkenő nélkül keresztülvinni lehetetlenség, erre nem lehetett számítani és mégis meg kell állapítani, hogy a zökkenők nem a termelésben, hanem inkább az adminisztrációban voltak, a termelés egészen szépen folyt tovább napról napra emelkedő irányzat mellett. Az adminisztrációban valóban történtek zökkenések, de ezek olyan bagatellek a nagy volumenhez, a nagy eseményhez képest, hogy erre ebben a törvényjavaslatban hivatkozni annál kevésbbé lehet, mert a jelenlegi törvényjavaslatban nem is érintünk ilyen részleteket. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, annál kevésbbé történhettek zökkenők, mert az államosítás nem vállalatok, hanem vagyontárgyak szerint történt és a két legnagyobb államosított bányánál Dorogon és Tatabányán meglehetősen élesen el voltak határolva a vagyontárgyak és azok az üzemek, amelyeket a miniszter úr vagyontárgyaknak jelöl meg. Maga a törvényjavaslat azoknak a vállalatoknak államosításáról szól, amelyek bauxitbányászással, timföldgyártással ^ vagy alummiumkohósítással foglalkoznak. Elvileg tehát azt mondja, hogy a kohósított alumínium további feldolgozása nem tárgya az államosításnak, csak a 2. § (2) bekezdése mondja ki (olvassa): »ha a vállalat egyéb üzletköre a kohósított aluminium további feldolgozása, ebben az esetben a vállalat teljes egészében állami tulajdonba kerül«. Ez azt jelenti, hogy asz olyan vállalat, amely nemcsak timföldgyártással vagy aluminiumkohósítással, hanem a kohósított aluminium további feldől37*