Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-38
513 Az országgyűlés 38. ülése 1948. évi január hó 30-án, pénteken. 514 zik a faji gyűlölködés szítása, hiszen ezen keresztül tudja a leghatásosabban támadni a demokratikus népi egységet. Ez ellen is harcolnunk kell. Meg kell ismerniük egymást a szomszéd népeknek, közelebb kell kerülniök egymáshoz, hogy megismerjék egymás kultu" ráját, egymás gondolatvilágát és problémáit. Ezt a célt szolgálja a magyar—román kulturális egyezmény, amely most törvényjavaslat alakjában fekszik itt előttünk. ,. Kevés nép él Európában, t. Országgyűlés, amely annyira egymásba volna utalva, mint a román és a magyar nép. Kevés nép van Európában, amely annyi közös vonást tudna felmutatni, mint éppen a román és a magyar nép. Ez a két nép az évszázadok folyamán rengeteget szenvedett a különféle, állandóan változó, de mindig azonos célzatokkal fellépő imperialista erők aknamunkájától. A mindenkori hivatalos politika egyebet sem tett — nálunk csak úgy, mint Romániában,"— mint az ellentéteket szította, hogy elködösítse a két nép jogos szociális törekvéseinek útját, s hogy egymás ellen játssza ki őket. Dózsa György parasztforradalma nem tudott egybeforrni egy hasonló román népi megmozdulással, mint ahogy Horia, Kloska és Krizsán, hasonló román paraszt-szabadságharca sem talált magyar segítségre. Balceseu és Kossuth nem tudott kezetfogni a magyar és — bizton mondhatjuk — román nép jelentkező hajnalhasadásának korszakában, noha törekvéseik azonosak voltak, egyet akartak; népük szabadságát, népük jussát A magyarok és románok népi kultúrájában is sok a teljesen azonos vonás. A magyar és román népi kultúra sok helyen teljesen és szinte széíválaszthatatlanul egybefonódik. Elég, ha meghallgatjuk a románok és magyarok népdalait, amelyeket Bartók Béla oly szorgosan kutatott fel és oly szerető kézzel gyűjtött csokorba, amely munkálkodásáért már abban az időben kivívta a román nép őszinte rokonszenvét és elismerését. Elég, ha megtekintjük a román parasztok varrottasait, a népművészet termékeit, hogy egy szempillantással felfedezzük bennük a magyarokkal rokon motívumok egész sorát. Legmélyebben és legszorosabban azonban a népi költészetben, népballadákban és népi mesékben találhatjuk meg a közösséget, és nagyon gyakran a teljes azonosságot. Kőmives Kelemen tragikus sorsát a román balladáiban Manole mester éli át. A különbség csak az, hogy az építőmester asszonyát nem Déva-vára, hanem az árgesi kolostor kövei közé falazzák be. Kádár Kata csodálatosan szép balladája a román nyelvben, a román nép körében »Gyűrű és kendő címen található meg. Vannak bálladák, amelyek a ; román» a moldvai csángó és a székely népnél tartalmilag teljesen azonosak, né(hol még a költemények címében is és a bennük szereplő alakok neve között sincs lényeges eltérés. A két nép népi kultúrájának közösségét lépten-nyomon fellelhetjük és mindenütt kimutathatjuk. Aki ismeri Erdélyt, ismeri a dolgozó magyar és román népet; aki élt közöttük; élt Biharnak azon a részén, ahol az Alföld nyúlványa lankás dombokba és mind magasabb hegyekbe ütközik, és ahol, a hegyek lábánál elszórtan ülnek román és magyar falvak, az közelről láthatta, hogy itt, ezek között a dolgos, szegény emberek között, sohasem tudott elharapózni a faji gyűlölködés, sohasem ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II. tudott lábrakapni a faji uszítás, A nincstelen földmunkások karavánjai — magyarok és románok vegyesen — keveredtek itt az országutakon, hogy hosszú ós fárasztó vasárnapi vándorlással napszániosniunkára találjanak és hogy magyarok és románok együtt kapálják be az urak szőlejét, a fiatalok és az asszonyok pedig a végtelen kukoricásokat, Hátukon nehéz kukoricából készült kenyér, néhány fej hagyma, kis üveg olaj, s szombaton valamenynyiök marká.ban ott csörgött, a kevéske naPszámbér. Kérdezem t. Országgyűlés, vájjon miért haragudtak . volna egymásra ezek az egyaránt szegény, egymunkán élő, egyaránt kizsákmányolt magyarok és románok? Vájjon kinek hitték volna el, hogy egymás között, saját sorstársaik között keressék az ellenséget, nem pedig ott. ahol ezt a sanyarú sorsot kimérték rájuk! S ha a földeken így élt egymás mellett paraszt és paraszt, még inkább ez volt a helyzet a gyárakban, ,az üzemekben, ahol a munkásokat elérte az öntudatosulás gondolata, s ahol mindig akadtak olyan szaktársaik* akik a valóság tükrét állíthatták elébük. Az a társadalmi réteg, amely mindkét országban szigorúan tartotta magát az uralkodó rendszer kívánalmaihoz, soviniszta frazeológiájához, az ember és ember közti szétválasztás és gyűlölség elbin tésének elvéhez, mindkét részről az úgyne- vezett városi intelligencia, a középosztály volt, amely Romániában és Magyarországon is a bojárok, nagybirtokosok és nagy-tőkések érde-két védte és amely szolgája volt az uralkodó rendszernek. Természetesen, ennek az úgynevezett városi intelligenciának semmi köze nem volt azokhoz a haladó szellemű értelmiségiekhez, akik iá nép józan ösztönére és saját lelkiismeretük szavára építettek akkor, amikor zászlóhordozóivá váltak a magyar—román közeledésnek. i Ennek a közeledésnek megvannak a maga kultúrtörténeti dokumentumai is.Ezek a dokumentumok visszanyúlnak a román nemzeti irodalom éledéséig. Az 1800-as évek legelején haladó magyar erők tették lehetővé Samui! Mieu-Klein-nek, Georghe Sincai-nak sikereit és Petru Major-nak, hogy Budán tudományos munkát végezhessenek. Èzek a, román férfiak kongeniáüs magyar társaikkal együtt azon fáradoztak, hogy a feltörekvő román tudósok az ország szellemi életének egyenrangú munkásai legyenek. Budapesten jelent meg Josif Vulcan »Fiamilia« című lapja is. Eminescunak, a románok legnagyobb költőjének ebben a lapban Pesten jelentek meg az első költeményei, de első politikai cikkei is egy Pesten kiadott román szemlében a Federatiuneaban láttak napvilágot. Josií Vulcant 1871-ben a haladó magyar értelmiség intencióiniak megfelelően a Kisfaludy Társaság tagjai sorába választotta. Ekkor mondta Greguss Ágost köszöntőjében többek között a következőket (Olvassa): »Vulean József úr megválasztásában a Társaság nem azt a férfit szemelte ki tagjának, aki a szomszéd Románia nemzetének irodalmát oly sikeresen míveji. hanem aki e nemzet irodalmát egyszersmind a szomszéd magyar nemzet irodalmával kölcsönös érintkezésbe hozza. Európa keresztbetett kardjainak közepette annál .vigasztalóbb a béke jobbját nyújtanunk, elfogadnunk. A nép jó, s ha vezetői szintén jók, a haladás békés munkáiban boldog összetartásban folytatja életét. A gyűlölködés magvait, a nagyravágyáa 33
