Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-36

491 Az országgyűlés 36. ülése 19 ÍS. viselőtársam előbb elmondott beszéde nemcsak a parlamenti szokásnak megfelelően, de belső tartalmánál fogva is alkalmas és méltó tarra, bogy egypár mondattal! most azonnal válaszoljak rá. Tényleg, a mi demokráciánknak a jobb és tisztább magyar jövendőnek, »amelyiknek útján járunk — ezt minden jószándéku magyar embernek el kell ismernie — nincs nagyobb kérdése, mint az, hogyan lebet a nemzet egyetemes tömegeit bevonni a demokrácia szolgálatába. Egyet hagyott figyelmen kívül az orvos a nevelés szempontjából, azt az egyet, hogy olyan huszonöt esztendő áll mögöttünk, amely huszonöt esztendő a maga egész rendszerével szöges ellentétben áll a demokrácia gondolatával. Ez a huszonöt esztendő a maga nevelési rendszerével érthetően útját állta annak, hogy a demokrácia gondolata, a XX. századnak talán leglényegesebb próbálkozása és szellemi vonala végül megvalósulhasson. Hogy itt a nevelésnek döntő jelentősége van, azt — amint látom — a magyar demokrácia bölcsen felismerte. Az általános isíkolának nyolc osztályra való átalakítása» a na" gyobb tudás, & nagyobb értelem keresése és szolgálása az első út arra, hogy a demokrácia nagy gondolat

1 a magyar nemzet számára általánossá váljék. Én a magyar népnek két lényeges sajátosságát ismerem. Az; egyik az, hogy földmívesnép. Földmivesnép sajátosságának eredménye az a csodálatos újjáépítési munka, amelyet eddig a magyar nemzet elvégzett. Mert a földraívesnép nem ismer munkátlanságot, tudja, hogy hajnalban «a állatot rendbe kell hozni és mçgete'tni, este à tehenet mee-fejni, aratás idejében aratni és cséplés idejében csépelni kell, és nincs eszme és nincs kérdés, amely ettől őt elvonni és távoltartani tudná. De ezen p gondolaton túl a másik szempont, amelyet a demokráciának nem szabad figyelmen kívül hagynia az, hogy a magyar nép talán éppen a tanyarendszer következtében mindig, eeryéni nép volt. A magyar mindig egyén volt, akinek egyéniségét nem szabad gúzsba kötni akarni. Ha ezt az egyéniséget szabadon megnyilatkozni hagyja a kormányzat, akkor a demokráciának igazi barátja és igazi híve lesz a magyar Ennél a két gondolatnál lényeg a példamutatás, ahogy itt — azt hiszem — Kunszeri Gyula t. képviselőtársam mondotta. E /példamutatásnak egyik igen értékes megnyilatkozása ez a törvényjavaslat, amelyet ma tárgyalunk.. Mert ez ^ töi'vényjávaslat a humánum legszebb vonását nyilatkoztatja mec amikor nemcsak büntetni, hanem megbocsátani is , tud. !9mikor nemcsak az egymással szembeír áillás, hanem az egvmás mellé állás gondolatát is meg akarja valósítani. Huszonöt esztendő vei ezelőtt nehéz időben — sajnos, nem sok meghallgatással — írtam először a kegyelmezési jogról, mondván, hogy az ember számára %

adott legnagyobb hatalom, a büntetés hatalma és joga, amelyik valójában isteni jog. csak akkor illeti meg a földi embert. lm a büntetés jogával együtt él ia lelkében a kegyel mezes kötelessége. Ez a kötelezettség: nyilatkozik meg most végül három esztendő multával ebben a törvényjavaslatban. Ez a törvényjavaslat, »amely a pártok egy-' hangú helyeslésével találkozik, a demokratikus államalakulás harmadik esztendejében az évi január hó 15-én, csütörtökön. „ " 492 1848-as időket tekinti útmutató csillagául. Azt hiszem, mindannyian kérjük a kormányzatot, hogy a maga tudásával és laz elnök úr a, maga bölcseségével találja, meg \mt a határt és azt a kört, amely laz 1848-as idők százéves évfordulójához njéltó és amely demokratikus államrendünk kialakításának megfelel és olyan, ! milyenné azt ők kívánják és mindannyian akarjuk tenni» hogy átfogóvá váljék álmagyar nemzet számára. A 'törvényjavaslat nemcsak büntetést kitöltőkről, hanem bűnvádi eljárás súlya alatt .lévőkről is beszél, ami alatt nyilván azt érti, hogy a büntető hatalom a maga kegyelmezési jogát kívánja gyakorolni-azok felé, akik akár büntetésüket töltik, akár bűnvádi eljárás alatt: állanak, akik tehát tényleges jogvesztést szenvedtek, ÍÉppen ezért bizton hiszem, hogy amikor a büntetésüket kitöltők vagy a bűnvádi eljárás alatt állók felé megnyilatkozik az általános kegyelmezési jog, akkor ennek ki^ kell terjednie az internáló táborokban lévő (Élénk helyeslés és taps a -magyar demokratavárton és a demokrata néppárton.) olyan személyek felé is, akikkel kapcsolatban érvényesülhet az a gondolat!, hogy nem lesznek a demokrácia, ellenségei, hanem igenis.a megkegyelmezés révén a demokrácia híveivé válhatnak, tekintet nélkül arra, hogy börtönben vagy internálótáborban vannak-e. Ha tudniillik komolyan beszélünk azokról a dolgokról, amelyek a demokráciát erősítik, azok'között ott találjuk az amnesztiatörvényt, amelyet most akarunk meghozni, amivel szemben viszont ott áll az internálás, ez a talán szükséges rossz. Tudom, nincs olyan párt, amely örökké internálótáborokkal akarna ebben az országban kormányozni, • tehát mint szükséges rosszat kell tekintenünk az internálótábort, de ha van valami, ami a demokrácia megszerettetését nehezíti és gátolia, az sajnos, az internálótábor. (NAGY László (md): Ugy van!) A bíró ítélete előtt meghajlik a magyar ember, de a rendőri intézkedést nem tudja elfogadni. (Ugy van! Ugy v>an! a magyar demo*krdtapárton és à demokrata néppárton.) Ha arról beszélünk, hogyan kell a demokráciát megszerettetni, akkor gondoljunk mindannyian arra: sehogyan sem tudja a magyar ember megérteni, hogy amikor valaki^ felett a bíró a végső fokon ítéletet mond» és azt mondja, hogy szerintem büntetlen vagy, akkor egy ötöstanáesnak, vagy fellebbezés esetében tíz embernek a döntése után jön egyetlenegy ember, (NAGY László' (md) és KOLBERT János (dn): A rendőr!) aki azt mondja, hoar mégsem vagy büntetlen, és internálótáborba helyezi el. (KOLBERT János (dn): Kikéri és két évig internálótáborban tartja! — DÖGEI Imre (kp): Meg kell magyarázni, hogy a bíró fasiszta! — Egy hang a hommunistapárton: Már megint a csendőröket védi! — KOLBERT János (dn) : A csendőrök, azt hiszem, többször kísértek engem, mint képviselőtársamat!) Meg kell 'találnunk a módját éppen a demokrácia megerősítése érdekében, hogy ez a kérdés valaminő formában, bölcsen és okosan* intéződjék el. Én szeretném itt az országházban megmondani, mint aki a kegyelmezési jog gondolatának igen nagy híve vagyok, — első parlamenti felszólalásom ennek jegyében folyt, ezt a gondolatot képviseltem a demokrata néppárt szónokaival a népbírósági törvény tárgyalásakor-