Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-36

483 "Az országgyűlés 36. ülése 1948. kat okozni, s a parasztság azt kívánja, hogy az amnesztia, e megbélyegzett parasztokra is vonatkozzék és orvosolja a keletkezeit sebeket. (Helyeslés és taps a parasztpárton.) E törvénnyel kapcslatban kell rámutatnunk arra is, hogy különösen a demokrácia első éveiben,, de sajnos, itt-ott még ma is előfordul, m hogy egyeg bíróságok a parasztok piaci filléres árdrágítását drákói ïtéletekkejl sújtják és ugyanakkor futni hagyták, aránytalanul einybe Ítéletekkel kímélték azokat, akik vagontételszámria feketézték el a lisztet, a dolgozó nép kenyerét. Ezt pedig azért tették, hogy a parasztságot elriasszák, távoltartsák a demokráciától, sőt meggyűlöltessék a demokráciát a parasztsággal, (ügy van! ügy van! a kormánypártokon.) Egy esetet mondok el Megtörtént például a múlt év. tavaszán, hogy a kaszaperi négygyermekes szegény parasztember, aki télvíz idején olyan nyomorúságban .volt, hogy gyermekeit sem tudta iskolába járatni, a felesége 'síránkozására az összesen 140 kiló kukoricáját a hivatalos 38 forintos árnál néhány forinttal drágábban adta el. Ezért a bíróságtól 6 hónapi börtönt kapott. De a bíróságnak arra is gondja volt, hogy ezt a büntetést éppen a legnagyobb mezei munka idején töltesse le. Ugyanez a bíróság, ugyanebben az időben az egyik orosházi malmost, aki több mint . három vagon lisztet feketézett el, mindössze .egyévi börtönbüntetéssel büntette, de ugyanakkor szabadlábon hagyta, hogy szabadlábon védekezhessék, és menthesse ki magát. (SZOBEK András (kp): Mondja meg a nevét! A Pipis-malom!) A parasztság, de a mi igazságéreztünk is ezekben az esetekben is a sürgős felülbírálást, igazságtételt és az amnesztia alkalmazását követeli. Mindezeknek a szempontoknak figyelembevételével mind pártom, mind a magam nevében az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom. (Taps \a kormánypártokon-) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül! HEGYESI JÁNOS éegyző: Lukács Vilmos ! LUKÁCS VILMOS (md): T. Országgyű; lés! v Midőn az elé a [megtisztelő feladat ele állítottak, hogy pártom nevében hozzászóljak a kormány amnesztia javaslatához, kérem a t. Országgyűlést, méltóztassék meghallgatni ebben az igen súlyos és nagyhorderejű kérdésben kialakult véleményünket. Immár három éve annak, hogy megalakult a debreceni kormány, mielynek öröksá' ' généi súlyosabbat soha nem ve% át kormányzat: a magyar csődtömeg felszámolását, melynek tárgya az ország és áldozatai az ország lakosai voltaik. Alig lieheteKit utat vágni abban a káoszban, amely a romokon és a vízbezuhánt hidakon túl a teljes erkölcsi és lelki felbomlásban jelentkezet^ és a kormány nem teheted mast, minit hogy az igazságszolgáltatás gépezetéit! haladéktálianul működésbe ÏÏozta. Három ^éve. hogy ítél és igazságot oszt a bíróság;"es ma már, három év úíán a kormányzat elérkezettnek lláifcjta as időt,, hogy »amnesztiában ' részesítse azokat, akikről úgy véli, hogy arra érdemesek. Mn szívesen tesszük magunkjévá ta

s kormány intenciója*, mert az igazság keresése. évi január hó 15-én, csütörtökön. 484 a dolgok emberies megoldása, hogy úgy mondjam, szívügyünk. Mi igenis, el tudunk képzelni társadalmakat, nemzetekeit erőszak és gyűlölet nélkül, — természetesen a partner hozzájárulásával!. Valamikor régen a gyűlölet idegen volt , . a magyar lélektől, a magyarság közéleti harcaiban, társadalmi súrlódásaiban, sőt az egyének magánéletiében jelentkezett ellentétekben sem ismerték a gyűlöletet, amely ha valahol talajra lel és elhatalmasodik, nem tfcir meg majgai mellet^ semmi Jmás érzést. Elődeink megvívták harcaikat tiszta fegyverekkel, a lojalitás szellemében, ha szenvedélyesen is, de gyűlölet nélkül,--*(Mozgás és. zaj a szociáldemokratapárton.) amiért az egész világ mint lovagias nemzetet ismerte a magyart. (Mozgás a szociáldemokrata- és a kommunistapártom — POTHORNIK J ózsef (kp) : Zalaegerszeg! r- BRUMILLER László (szd): Mi van a csendőrökkel 1} Tessék csak meghialllgjatni» majd erre is kitérek. Éppen most jön az» amire célozni inélltóztatotlt. Szomorú, hogy jöhetett idő, amikor emberek ezreit csak az, az egy gondolat és szándék, vezette: hogyan semmisítsék meg. jelentsék fel, hurcoltassák el valódi vagy vélt ellenfeleiket, barátjukat, szomszédjukat, sőt testvérüket, hogyan küszöböljük ki ezeket az életből bármi áron. Ezek azok az emberek, akik, mikor munkájukat »jól« elvégezték, nyugodtan ettek, ittak és aludtak. Az idő iákkor nekik kedvezett. A földön ág ördög volt az, úr! (Mozgás a szo- _ ciáldemokratapárton.) Mi, akik ezt láttuk és " átéltük, mondhatjuk, hogy ez a kor, amely tízezrével termelte ki ezt az embertípust, csődöt mondott mindenben,, amelyre kétezeréves európai kultúrája kötelezte. Földi bíróság nehezen mondhat ítéletet ezekben a dolgokban. Errőí a történelem fog majd ítélkezni. De mindezek tudatában sem élhetünk a retorzió örökösen feszült légkörében, s meg kell mutatnunk az utat és a leíhetőségét a bűnösök megtérésére. Először is követeljük az isteni parancs érvényesülését, amely úgy szól, hogy: »bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!« (Mozgás a szociáldemokratapárton. — GYURKOVITS Károly (szd) : Milyen kár, hogy ezt mindig csak tőlünk kívánják!) A kegyelem útja a megújhodás útja, és a felemelő kéz visszavezetheti a bűnösöket az emberi közösségbe, amelyből a legtöbbje minden külső kényszer nélkül kivált. (HALÁSZ Alfréd (szd): Lásd összeesküvés!) Ezekkel szemben iazpnban a legvehemensebben kell eljárni! Amikor ezeket elmondtam, ezt nem mint pártpolitikus, sem mint jogász tettem, hanem mint ember, aki fipmak az átkos rendszernek a következményét viseltem, mint politikai fogoly, akit 1944 március 21-én hurcoltak el, de fel" < ébredt bennem a költőnek az a megnyilatkozása, hogy »lai imultakon rágódni gyötrelem«. (Za,j a kommunistapárton') Fel kell azonban hívnom a t. Országgyűlés figyelmét arra, hogy ez a törvényjavaslat nem hirdet bűnbocsánatot azokknl a tévelygőkkel szemben, akik internálótáborban szabadságnk" tói meg vannak fosztva és azokkal szemben sem, akiket igazolás, alá vontak. Az internálás intézményét sem mint jogász, sem mint törvényhozó, helyeselni nem tudom, (Gúnyos közbeszólás a kommunistapérton: Helyes!) mert álláspontom' — és ez büntetőjogi tétel — hogy