Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-30
As országgyűlés 30. ülése 1947. Közellátási Hivatal szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni! (Igen!) Az országgyűlés a napirendi' javaslatot elfogadtaAz ülés elején történt bejelentés értelmében most áttérünk Hajdú Ernőné képviselőtársunk sürgős interpellációjának előterjesztésére, amelyet a háborús gyermek játékok gyártásának eltiltása tárgyában a kormányhoz bejegyzett. (Halljuk! Halljuk! az ellenBekenj Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. FARKAS GYÖRGY jegyző (olvassa): »A háborús gyermekjátékok ébrentartják és szitják a gyermekek gyilkoló ösztöneit. Kérem a kormányt, hogy ilyen játékok gyártását tiltsa eh« ELNÖK: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. HAJDÚ ERNÖNÉ (szd): T. Országgyűlés! Karácsony «lőtt vagyunk néhány nappal. Közeledik a szeretet ünnepe. A szeretet ünnepén minden ember, még az is. aki szí vében nem táplál nagyon sok szeretetet, (KELETI Péter István (dn): Nem ad amnesztiát!) hajlandó ellágyulni, szentimentális lenni és legközelebbi hozzátartozóit megörvendeztetni egy-egy ajándékkal, hagy azután az év többi 364 napján » apróbb vagy nagyobb gonoszkodásaival újra keseríthesse embertársainak életét- (KELETI Péter István (dn): Tovább üljön az internálótáborban!) 3 Valamikor azt hittük, hogy a szeretet hite, amelynek a karácsony tulajdonképpen szimbóluma- — mert hiszen a szeretetet testesíti meg magában — s amely a legfontosabb tíz emberi törvény közé felvette a »ne ölj!« parancsát, (LEV A Y Zoltán (md): Ügy van! Ugy van! — Egy hang a néppártról; A halálbüntetés! — Gúnyos derültség és nagy taps az ellenizekén. — Élénk ellentmondások és nagy zaj a kommunistapárton. — SZOMOLYAI Agostonné (kp): J-940 és 1944 között nem volt parancs a »ne ölj!«? — Az elnök csenget, — NONN György (kp): Miért nem oktatták ki Kun pátert erre a parancsra!) mivel módja van a. szeretet tanait az iskolában is és az iskolán kívül is hirdetni, meg is fogja tanítani a gondjaira bízott gyermekeket és felnőtteket arra. hogy ne gyilkoljanak. (LÉVAY Zoltán (md): Helyes!) Sajnos, ez a kétezeréves tanítás csődöt mondott az elmúlt években, mert hiszen azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt évtizedekben nemhogy arra tanították volna •az embereket és a gyermekeket, hogyne gyilkoljanak (ZGYERKA János (kp): Megáldották a gyilkos fegyvereket!), hanem ellenkezőleg, gyilkosságra tanították és uszították őket. (KUNSZERI Gyula (md): De ez nem kétezeréves, legalább hatezeréves! — Felkiáltások a kommunistapárton: Annál rosszabb! — Az elnök csenget.) Az az erkölcsi tanítás, az az erkölcsi hit, &mely a harangokból ágyút öntött... (KUNSZERI Gyula (md): Régibb a kinyilatkoztatás! — LÉVAY Zoltán (md): Mózes is tiltotta, Mózes törvényében, is benne volt! — Zaj.) ELNÖK: Kérem a képviselő uriafaat, hallgassák meg méltósággal a szónokát HAJDÚ ERNÖNE (szd):... és ezeket az ágyúkat meg is áldotta és meg is szentelte, (Egy hang a kommunistapárton: Tehát esak évi december hó 12-én, pénteken. 296 kétezer eves!) nem maradt, hű ahhoz a tanításhoz, amely a. kőtábiába véste a »ne öld-*« parancsát Azt mondotta a miniszter úr előző beszédében, hogy nemcsak azokat a felnőtteket, nemcsak azokat a kamaszokat és suhancokat kell büntetni, akik fegyvereket fogtak a kezükbe, hogy gyilkoljanak, hanem azokat is, akik azokat a fegyvereket , a (kezükbe adták. (Úgy van! Ugy van! a kommunistapárton.) Nos, amikor azokról beszélünk, akik a fegyvereket a kezükbe adták a gyilkosságokhoz, akkor beszéljünk arról a közfelfogásról is, amely a fegyverekéi nemcsak egé s z való nagyságukban, hanem miniatűr formában, játékszerként is a gyerekek kezébe adta, beszéljünk a felfogásnak bűnösségéről, amely a^t tanította, hogy a »ne ölj!« szent parancsa csak la határokon belül élő emberekre érvényes, a határokon kívül élőkre vagy, a haltárokon belül élők bizonyos csoportjára azonban nem érvényes. (Egy hang a kommunistapárton: Proletárokra meg a párasatokra!) Mi, szociáldemokrata anyák, évtizedeken keresőül tiltajkoztunk az ellen a közfelfogás ellen, amely a gyermekiéi ékben minden egyes esetben ott lappangó aggres s zió>t. gyilkolásra való hajlamot és készségét fokozza, ahelyett, hogy a nevelés eszközével a gyilkos szándékokat, ezeket az aggresszaó!k at átalakítaná, át" nevelné' átidomítaná és az emberi közösségre. as együttélésre alkalmassá tenné a gyermekeket- Mi^ régen tiltakoztunk ellene, nem most kezdtük, és mi anyák elsősorban tiltakoztunk, hogv gyermekeinket az óvodában arra tanítsák, hogy azt énekeljék: fel-fel vitézek a csatára; hogy csákót nyomjanak a fejükbe, kardot adjanak a kezükbe és szítsák bennük a* gyilkolás utáni vágyat. Mi nem most kezdtük el a tiltakozást, hanem az elmúlt években torkunk szakadtából és lelkünk mélyéből tiltakoztunk az ellen, hogy tizenkét éves fiainknak a leventeoktatók fapuskát adjanak a kezükbe, hogy azután tizennyolc éves korukban azt a fapuskát felváltsák igazi puskára és elküldjék őket gyilkolni és meghalni. (Zaj a kommunistapárton.) A hadiipar nagyban működött. A hadiipar kicsinyített mása a játékiparban jutott kifejezésre, és nekünk szocialista asszonyoknak szinte közhelynek tűnik, sainte szógyeij.ük most már kimondani, — miután mást sem tettünk az elmúlt időkben, mint hogy tiltakoztunk a gyermekeknek ilyen módon a háborús uszításra való nevelése ellen — hogy tiltakozunk a fegyverszerű és hadd jellegű játékok gyártása ellen, mert azt akarjuk, hogy gyermekeink ne gyilkosságra, hanem életre nevelődjenek. (Taps a Ház minden oldalán.) Nem tudunk látni — kérem, tessék megérteni: mi anyák nem tudunk látni — gyér* meket, amikor pisztollyal vagy fegyverrel a kezében játszik. Nem t adjuk látni, mert eszünkbe jutnak azok a karszalagos gyerekek, akiknek ezeket az ösztöneit használták ki arra, hogy embereknek százait öljék meg. (SOMOGYI Miklós (kp): Pontosan ís:y van!) Nem tudjuk gyermekjátéknak elfogadni azt k amikor kis kölykök az utcán egy Ms pata.ion.ois pisztolyt elsütögetve annak, örülnek, hogy embereket megijesztenek. Nem azért, mintha azt hinnénk, hegy ezzel egyik: pillanatról a másikra át lehet nevelni az embereket, (SOMOGYI* Miklós (kp): Ezzel is!) de értsük' ímeg: nem lehet a gyermeki ösztönt felhasz-
