Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
177 Az országgyűlés 5. ülése 1947. vetkezetek támogatása közérdek, aanit a szöyetkezeitá törvény mond ki, akkor a miniszter úr tálálja meg a módját annak, hogy támogassa őket ahogyan n«©ki jólesik, de a kereskedői erkölcs és tisztesség nevében tiltakozni keld az eféle támogatások ellen, mert semmiféle szövetkezetnek és semmiféle irodának nincsen ahihoz joga, hogy egyes foglalkozási ágakra külön vágyom dézsmát, vessen ki. (Helyeslés az 'ellenzéki képviselők soraiban.) A legszomorúbb az, hogy éppen az követ el ilyen tisziességtelen eszközökkel végrehajtott dolgokat, akinek az lenne a hivatása, hogy azt a kereskedelmi szellemet, amellyel sokan nincsenek megelégedve — de amelyikről ón állítom, hogy egészséges és tisztességes — megjavítsa. Az ilyen intézkedések és az ilyen visszaélések megrendítik a törvényekbe és a rendeletekbe vetett bizalmát, megrendítik a magántulajdonba, a tisztességbe és az erkölcsbe vetett hitet. (Úgy van! JJgy van! a néppérí* oldalán.) Az ügy megtorlást és kártalanítást kíván és felkérem a miniszter urakat, hogy ebben^ az ügyben, amely immár másfél éve fo" lyi'k és amellyel egy abuzus történt, végre a reparáció megtörténjék. (Taps a, magyar demokratapárt és a néppárt \soraiban .) Elnök: Az országgyűlés az interpellációt kiadj kereskedelem- és szövetkezet-ügyi, valamin- a pénzügyminiszter úrnak. Következik Vértes István képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz az uzsorabíróságnak munkáshírósággal való pótlása ügyében tervezett) rendelet tárgyában. Kérem a jegyző: urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Farkas György jegyző (olvassa): »Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz az uzsorabíróságnak munkásbírósággal való pótlása ügyében tervezett rendelet tárgyában. 1. Igaz-e, hogy az igazságügyniiniszter úr az árdrágítás letörésére az eddigi uzsorabíróság helyébe munkás uzsorabíróságoftl kíván rendeletileg létesíteni 1 2. Van-e tudomása az igazságügyminisztep úrnak arról, hogy az árdrágítás, illetve a drágaság döntő okai között olyan kormányzati intézkedések is történtek, mint adók, monopóliumok, 'kartellek, vámok és egyéb korlátozások, amelyek mind _ a munkából ellő, tehát a dolgozó emberek mindennapi életét drágítják meg és életszínvonalát szállíltjják le. 3. Van-e tudomása az igaziságügyminiszter úrnak latrról, hogy a világ legnagyobb közgazdászai, szociálpolitikusai és jogászai már régen mint, közkeletű igazságot szögezitek le hogy börtönínei és akasztófával a gazdasági és pénzügyi helyzeten segíteni nem lehet, ső$ ezek még tüneti kezelésre-sem alkalmasak? 4. Helyesnek tartja-e az igazságügymi?iiiSzter úr, hogy a szegény dolgozó emberek megélhetési nehézségének okszerű és helyes mérséklése és megszüntetése helyett a munkäß uzsorabíróságok felállításával olyan kormányzati lépést tegyen, amely értelmes és közügyekhez értő emberek előtt nyilván valóan céltalan és eredménytelen, ellenben alkalmas arra hogy a drágaság miaH amúgy is elkeseredett dolgozók lelkében ideig-óráig tartó gyűlöletet támasszon a.z ipari, kereskedelmi és egyéb vállalkozó társadalom ellen egyrészt, másrészt pedig bizalmatlanságot ,a magyar bírói kar. iránt! 5. Hajlandó-e a miniszter úr a munkásbíróság felállítására vonatkozó tervét törvényOESZÁGGYÜLÍJSI NAPLÓ I. évi október hó 8-án, szerdán. 178 javaslat alakjában az országgyűlés elé terjeszteni megvitatás céljából?« Elnök: Vértes képviselő urat illeti a. szó. Vértes István (md): T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a magyar demokratapárton.) Amikor interpellációmat bejegyeztem, akkor a legjobban informált túloldali lapok is azt írták, hogy iaz igen t. igazságügyiminiszter úr ezt a kérdést rendeletileg óhajtja szabályozni. Mivel a miniszterelnök úr kijelentése szerint ezt a kérdést törvényhozásilag kívánj ák szabály oztnii> interpellaciom első és utolsó pontja természetesen tárgytalan. Előrebocsátom, hogy ezt a kérdést minden szenvedélytől mentesen szeretném tárgyalni és ha talán a dolog természetéinél fogva ellenérveket fogok felhozni és ellene fogok mondani mindannak, amit ma Révai József képviselő úrtól is hallottam, ezt méltóztassék ügyszeretetnek és objektív bírálatnak venni. Tessék visszaemlékezni ia-rra, hogy a forint bevezetése, a stabilizáció utam. miután a mezőgazdasági árakat rosszul állapították meg, drá-, gaság keletkezett és ezt a drágaságot féktelen agitációra használták fel laz egész kereskedőtársadalom ellen. Megállapítom, hogy amíg ez a drágasági' folyamat tartott, a dolgozók jövedelme egy szinten maradt, úgyhogy elkeseredésük tökéletesen jogos volt, el kell azonban ítélnem, hogy felelős tényezők, annak tudatában- hogv a kereskedelem maga nem árdrágító tényező, sohasem emeltek szót ennek a szerencsétlen társadalmi rétegnek érdekében, sőt minél nagyobb volt és minél nagyobb hullámokat vetett a szenvedély, lannál inkább elnyomták ezt a réteget. Az igazságügyminiszter ár behozta a halálbüntetést, szinte kiszolgálva a szenvedélyeket, olajat öntve a tűzre. (Szamlay Lajos (szd): Nem a kereskedők ellen hozták, hanem az árdrágítók ellen!) Én vagyok az utolsó- aki az árdrágítókat védi, de méltóztassanak megengedni, olyan ez, mint a sanda mészáros esete, aki máshova ütött, mint ahova nézett. {Szenner József (f): Ez az!) Nekeui az a meggyőződéseni és az a hitem, hogy ai igazságügyminiszter úrnak a szenvedélyeket nem kiszolgálnia kell, hanem a törvény és a rendeletek keretében gúzsba kell kötnie és vissza kell szorítania- (Helyeslés az ellenzék soraiban. —• Felkiáltások a szocídldemokratapárton: Ezt a célt szolgálta!) mert ahol a szenvedély diktál a jognak, iából a szenvedély diktál a törvények alkalmazásának, ott bai van, ott mindig az igazság húzza a rövidebbet. (Ugy van! JJgy van! az ellenzék soraiban.) Az igazságügyminiszter úr tisztában kell» hogy legyen azzal, hogv sem üaragrafusokkal, sem börtönnel, sem bitó fával nem lehet beavatkozni a gazdasági élet törvényeibe. Ha az igazságügyminiszter úr ezt nem tudná, akkor szembenáll a világ minden szakemberével, szociálpolitikusával es közgazdászával. Annak bizonyítékául, hogy a kereslet és a kínálat örök törvénye sziabja meg a gazdasági! élet meretét és nem az igazságügymimiiszter úr ( halátes ítéletet behozó rendelete hozott olcsó-; ságot, legyen szabad megemlítenem, hogy a Gazdasági Főtanács legutóbbi statisztikai adatai azt mutatják, hogy ha 1946 augusztus 31-én az index 100 volt, akkor egy évre rá ez 12tí-re emelkedett. Igen érdekes, hogy 173.3-re emelkedett a mezőgazdasági és állatenyésztésii index, 1.2
