Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-23

! 1201 As országgyűlés 23. ülése 1947. évi jegybank eléggé vagy sem, nem _ egyedül a jegybanktól függ, hanem függ az illető kormányzat és a jegybank összeműködésétől is. Ha egészséges összeinűködés vaa, és ha a kormányzat felismeri egy egészséges hitelpolitika szükségszerűségét, akkor az államosított jegybank is természetszerűleg ezen a vonalon folytatja majd (tevékenységét. Itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank látszólagos autonómiája, vagy mondjuk, jogi autonómiája mellett a második világháború idején az elmúlt kormányzat hitelkívánságait igenis teljesítette kincstárjegyek túlzott leszámítolása révén. Legyen szabad továbbá rámutatnom arra, hogy a demokrácia kormányzása óta, illetőleg helyesebben a valutastabilizálás óta nálunk a stabilizálást biztosító eltökélt politika folyik. Ezt a politikát ma már nem csupán gazdasági és pénzügyi elgondolások támasztják alá, — amely elgondolások paranesolólag- követetik a« infláció pusztító vihara után, hogy mi igenis egészséges, racionális és tűrhető gazdálkodás alapjait biztosítsuk, — hanem a demokrácia kormánya részére tisztán szociális szempontokból is parancsolóan elő van írva, hogy inflációellenes, inflációmentes politikát folytassunk, mert hiszen egy infláció — ez régi történeti tapasztalat és nem kell túlságos szakértelemmel bírnunk a pénzügyi tudományok terén, hogy ezt felismerjük, — elsősorban a dolgozó rétegek hátrányát jelenti, a dolgozó rétegek reálkeresetét ás

Sa alá, vagy semmisíti is meg végső esetbem; a demokrácia kormányának természetesen főfeladata, első feladata, hogy egy ilyen veszélyt elhárítson a lakosság feje fölül. Igen t. Országgyűlés! Csak egy esetben volt lehetséges, hogy egy jegybank, akármilyen autonómia vagy jogi önállóság birtokában az illető kormányzat hitelpolitikai elgondolásaival szembeszállt, vagy szembeszállhatoitit volna, mégpedig abban az esetben, ha az illető jegybank az állam szuverenitásának rovására külföldi ellenőrzés alatt állt. Nem hiszem, hogy bármely képviselőtársam is kívánná a jegybank függetlenségének ezt a formáját. Az államosított jegybank szervezetéről szeretnék még néhány szót mondani. Megjegyzem azt, hogy az államosított jegybank főtanácsát természetesen átszervezzük; átszervezzük azért, mert ez a főtanács régebben úgyszólván kizárólag a magánrészvényesek képviselete volt, most a demokrácia idején már egy vegyes rendszer alapján csak részben volt a magánrészvényesek képviselete. E törvényjavaslat elfogadása után, a Nemzeti Bank államosítása után a főtanács, mint a magánérdekeitek rera-ezentációja természetesen megszűnik, de meg kívánjuk tartani a főtanácsot, mint a magyar gazdasági élet reprezentatív testületét, amelyben képviselve Jegyen az államosított szektor és ,a magánszektor is. E főtanács tagjait bizonyos delegálások alapján — nem kell talán külön megjegyeznem, hogy a szakszervezetek és a szövetkezeti élet részéről történő delegálások alapján is — a kormány fogja kinevezni. Ez a főtanács már összetétele folytán is joggal tarthat majd igényt arra, hogy hitelpolitikai kérdésekben véleményét a kormány meghallgassia. A jegybank-államosítás vonalán még csak egy megjegyzésre vagyok kénytelen reflektálni, amely itt a vita során felmerült. Dénes ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ I. november hó 29-ún, csütörtökön. 1202 képviselőtársam, miután ezt a kérdést már az országgyűlés pénzügyi bizottságában is felvetette» nem túlságosan szerencsés módon itt a plénum előtt is visszatért erre, engem aposztrofálva azzal, hogy a bizottságban én ezt a kérdést elintéztem azzal, hogy földcsuszamlás volt. Igaz, én mondottam azt is, hogy földcsuszamlás volt, de ilyen jogi kérdéseket nem szeretek csak egy ilyen általános argumentummal elintézni. En a bizottságban egyebet is mondottam és Dénes képviselőtársam kényszerít arra, hogy ezt itt újból elmondjam. Én akkor eleve tiltakoztam ama felfogás ellen, mintha a Magyar Nemzeti Bank államosítása kérdésébe — amelyet mi tisztán állalmi szuverenitásunk alapján dönthetünk el — másmíaík beleszólási joga volna. Nincs senkinek beleszólása, sem létező, sem nem létező hatalomnak. Tiltakozóim az ellen, amit Dénes képviselőtársam szupponált beszédében, hogy bármely hatalom, Washingtonban, vagy máshol, beleszólhat ebbe, A népszövetségig kölcsönnel kapcsolatban volt egy megállapodás, amely annakidején leszögezte az egykori Népszövetség beleszólási jogát. Ez a partner, mint igen t. képviselőtársaim tudják, ma már nem létezik, Dénes képviselő úr tehát egy nem. létező szerződő fél jogadt akarja itt becsúsztatni és ezzel kétségbevonni a magyar állam szuverenitását ebben a kérdésben. (Nagy László (md): Csak felvetette! — Vészy Mátyás (pk): Nincs jogutódja sem!) Újból leszögezem, hogy semmiféle ilyen jog nem áll fenn, a Népszövetség megszűnt, a magyar állam már régebben, WÍ8 januárjaiban visszanyerte < önrendelkezési jogát, megszűnt a Népszövetség pénzügyi ellenőrzése, tehát azt hiszem, ezt a kérdést felesleges tovább vitatni. Leszögezem, hogy mi itt saját jogunk, szuverén állami jogunk alapján intézkedhetünk, vagy hozhatunk határozatokat az országgyűlés hozzájárulásával a Magyar Nemzeti Bank államosítása kérdésében., T. Országgyűlés! Áttérek most a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó, részvénytársasági alapokon működő bankok államosításának kérdésére. Egyik képviselőtársam úgy látszik e kérdés kapcsán kívánt valahogy éket verni a két munkáspárt, a szociáldemokratapárt és a kommunistapárt közé. Ebben a tekintetben, amint demokráciában helyes és lehetséges is, az államosítás mértékéről kezdetben voltak viták. A szociáldemokratapárt következetesen azon az elvi állásponton állott, hogy a nagybankokat, tehát az első kuriabeli ban kokat kell államosítani, amelyek többé-keyébé monopolpozíciókat töltenek be. Az az állítás, hogy a szociáldemokratapárt, vagy bármely más koalíciós párt az összes bankokat akarná államosítani, mind a négyszáz kisebb-nag7/obb takarékot, alapvető tévedés, erről sohasem volt szó. Tény az, hogy a két munkáspárt megállapodott az elvi alapban és ezt tették azután magukévá a koalíció összes pártjai. A vita során több felszólaló adott kifejezést aggályának afelett, hogy az államosított bankokban nem lesz meg a gazdasági életben szükséges szakértelem és rugalmasság, és hogy az elbürokratizálódás veszélye fenyeget. A törvény javaslat 4. §-a ezzel szemben határozottan kimondja, hogy a részvények állami tulajdonba vétele az illető pénzintézet jogi személyiségét és szervezeti önállóságát nem érinti. A kormánynak eltökélt szándéka, hogy meggondoltan nyúl a kérdéshez és továbbra is biztosítani kívánja a szakszerű vezetést. A felhozott aggodalommal kapcsolatban 76