Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-23
Í185 Áz országgyűlés 23. ülése 1947. évi produkál és termel valaki, annál több adót fizet, tehát büntetjük a munkát és jutalmat adunk a spekulációnak, az enyveskezűeknek. T. Országgyűlés! Nem nehéz probléma egy demokratikus, a mai kor szellemének meg-felelő igazságos adórendszert felépíteni, csak akarni kell. Arra kérem Magyarország pénzügyminiszterét, Antos Istvánt, hogy legyen olyan szíves ... (Nyiri Sándor (pp) : Államtitkár!) Tudom, hát! (Derültség.) Nyárády a tárgyaló pénzügyminiszter, Antos István a cselekvő pénzügyminiszter, azért mondom így. Arra kérem Antos István államtitkár urat, hogy szakítson már magának sok gondja között arra is időt, hogy fektessük le igazságos, demokratikus adórendszerünk állapjait. (Justus Pál (szd) : Azt az urak nyögni fogják!) Mert megint csak azt vagyok bátor mondani, amit az előbb mondottam: hiába államosítunk, hiába alkotunk munkásbíróságokat, hiába alkotunk olyan komoly demokratikus intézményeket, amelyek mind hivatottak előmozdítani a gazdasági demokráciát, ha én, mint magyar állam, mindig elveszem a munkástól a javak drágítása és az adórendszer által az ő munkakeresményének nagyrészét, nem tud fejlődni, nem tud haladni a munkás. Az életszínvonalat így képtelenek vagyunk felemelni, nem lehetséges, hogy fel tudjuk emelni. Az adórendszernek, amely kommunisztikus intézkedés, de amelyet nem a kommunisták fedeztek fel, mert már a reakciósok is rájöttek arra, hogy el kell venni az adókat az emberektől, olyannak kell lennie, amely jutalmazza a munkát és bünteti a spekulációt, , amely nem a munkát bünteti, hanem a munkanélküli jövedelmeket veszi el a köz javára száz százalékban. (Helyeslés a magyar demokratapárton.) Önök, mint képzett szocialisták és kommunisták, nagyon jól tudják, hogy hol vannak ezek a hatalmas, nagy munkanélküli jövedelmek, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy az állami kiadások nagyrészét önmagukban fedezzék. Miért nem nyúlunk ezekhez hozzá, miért nem vesszük elő ezt az orvosszert, amelynek segítségével a munkanélküli jövedelmeket, a spekulációs jövedelmeket; vesszük el a köz javára. Tudom, hogy kényelmesebb a pelenkát megadóztatni, tudom, hogy kényelmesebb a mindennapi kenyeret megadóztatni, de nekünk le kell térnünk erről , J ai kényelmes álláspontról. Nekünk igenis meg kell teremtenünk végrevalahára azt az alapot, amelyről elmondhatjuk, hogy demokratikus adórendszer. Ezzel ínég adós ez az országgyűlés és ez a kormány a nemzetnek, T. Országgyűlés! Nagybankjainknak hallatlan nagy hatalmat, politikai és gazdasági haltaimat adtak a monopóliumok. A. monopóliumok, amelyek ellen állandóan küzdünk. Küzdünk a monopolnagytőke ellen, amely Nyug'aton uralkodik. Küzdünk ellene, küzdeni is kell, ugyanakkor azonban idehaza kicsinyben éppen úgy megvannak a monopóliumok. Mert amikor a kormány, illetve a gazdasági vezetés Nagy Jancsinak adja például azt a monopol jogot, hogy burgonyát Mgyarországon csak ő vásárolhat fel, más senki, (P. Ábrahám Dezső (md): Ezek a finom egykezek!) ezzel monopol hely. zetet teremt, mert a paraszt kénytelen neki eladni hivatalos, maximális áron a burgonyát, mi pedig itt Budapesten először is ritkán látunk belőle valamit, másodszor, ha látjuk, akkor is csak 3 forintos áron jutunk hozzá. És ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ I. november hó 20-án, , ßsüiövifökön. 1186 ami áll a burgonyára, az áll mindenre. Ezek is monopóliumok. Ezeket is meg kell Szüntetni. Egyszóval arra akarok rámutatni, hogy mindenféle- monopóliumot, mindenféle egykezet meg kell szüntetni, amely rablási lehetőséget ad akárkinek, legyen az az én pártombeli, vagy kommunistia pártbeli. (Taps az ellenzéknél.) Itt a uépnek a bőrére ne lopjon senki, mert a monopólium, a kiváltság azt jelenti, hogy én törvényhozásilag, vagy hatalmilag jogot adok valakinek, hogy meglopjon bennünket. Ne tűrjük ezt. Könyörtelenül szüntessük meg ezeket a monopóliumokat s akkor a tőke koncentrációja egyesek kezében nem fog bekövetkezhetni. De ameddig én mint állam, én mint kormány, favorizálóul a pártokat, vagy favorizálom az embereket és ameddig jogokat adok a kezükbe,. hogy szerezzenek maguknak, addig koncentrálják a tőkét ós kifejlődik aiz új gazdagoknak általunk már ismert társadalma. (Egy hang az ellenzéken: Igaza van!) T. Országgyűlés! Hogy a nagybankok és a gyáripar ennyire kifejlődhetett) Magyarországon és ilyen gazdasági ós politikai hatalomra tehetett szert, ennek egyik hatalmas oka az volt, —- amint annakidején lelepleztem munkámban — hogy minden valamirevaló közéleti férfiú a múltban valamelyik banknak, vagy valamelyik gyárüzemnek, vagy vállalatnak az igazgatósági tagja, vagy igazgatója volt, (Rudas László (kp): Vagy akart leinni!) vagy annak valami retyerutyája volt. (P. Ábrahám Dezső, (md): Addig nem is mentek nyugdíjba a miniszterek!) T. Országgyűlés! Tudjuk jól, minden szentnek magafelé hajlik a keze. Miután a nagypolitikusok» a nagy közéleti férfiak bentültek a kapitalista vállalatokban, természetes dolog, hogy azok szekerét tolták és az történt itt a törvényhozás^ házában, amit ők akartak. Tehát a közéleti férfiak szerepe a bankokban és a nagyvállalatokban volt a rákfene. Én nagyon szeretném, ha ezzel a rendszerrel szintén szakítana demokráciánk. A demokratikus, most már államosítandó üzemektől és bankoktól a közéleti férfiakat és politikusokat tehát lehetőleg mindenütt távol kell tartani. A politikus legyen politikus, hagyjon békét a bankoknak, hagyjon békét a nagyvállalatoknak. Miért? Mert akármilyen demokratikus férfiú kerül is be abba a nagybankba, abba a nagyvállalatba, ahol a pénz állandóan forog, a tőkének az a természete, hogy lassan-lassan a szivet, az értelmet úgy bekeni és elhomályosítja, hogy megszűnik a forradalmi hajlandóság*, megszűnik a forradalmi szellem, mert az illetőnek egyik kezében mindig ott van a guba, amelyet hetenkint vagy havonkint kap. Tehát arra törekedjünk, t, Országgyűlés, ha már ezek az államosítások most be fognak következni, lehetőleg a politikusokat és a közéleti férfiakat tartsuk távol azoktól. Tegyenek be oda hivatásos szakértőket, legyenek azok munkások, parasztok, akármicsodák, csak politikusok ne legyenek, hogy ezeken a létesítendő államkapitalista üzemeken keresztül ne tudják esetleg aiz országot, illetőleg az országgyűlést befolyásolni. T. Országgyűlés! Ezek voltak a tőkés rendszernek, a bankoknak, a gyáriparnak azok a pillérei, amelyeken felépültek és amelyeken keresztül ezt az országot állandóan ki tudták rabolni. Én a magam részérői — ha tőlem függött volna — egyszerűen azt csináltam volna, 75
