Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

Hí Az országgyűlés 5. ülése 1947. Az amerikai elképzelés a szabadságról furcsa elképzelés. Olyan elképzelés, amely magában Amerikában a szakszervezetek jogainak megnyirbálásában és elkobzásában nyilvánul meg; Törökországban abban nyilvánul meg, hogy egy olyan rendszert támog-at, amelyben még a szakszervezeteknek sincs legalitásuk, és e szerint az elképzelés szerint még Görögország is demokrácia, az a Görögország, ahol azok, akik annakidején a német elnyomók szolgálatában állottak, gyilkolják ma azokat, akik annakidején fegyverrel a kézben küzdöttek hazájuk függetlenségéért az idegen elnyomók ellen. Az amerikai elképzelés a szabadságról Franciaországban csak abban nyilvánul, hogy néhány millió dollár konc fejében kényszerítik a franciákat arra, hogy kirekesszék a kormányzatból az ország legnagyobb pártját. Olaszországban már abban nyilvánul meg, hogy nemcsak a kommunistákat, hanemi a szociáldemokratákat is kirekesztik a kormányzásból. Az amerikai szabadság az államosítás megakadályozását jelenti, vétót az iparbárók letörése ellen, az államosítás ellen, lásd Németországot, sőt lásd Angliát is. ahol — mint ahogyan a világsajtó megírta — az újabb amerikai kölcsönnek egyik feltétele az, hogy ne legyen további államosítás. De t. Országgyűlés, valóban nem kell olyan messzire mennünk. Talán nem éreztük mi magyaroik, a magunk bőrén, hogy milk a feltételei az úgynevezett amerikai segítségnek'? Akkor szüntették be a szerény kölcsönök folyósítását Amerikából, amikor elbántunk belső ellenségeinkkel, hozzá mertünk nyúlni az összeesküvőkhöz. Nagy Ferenc Magyarországát hajlandó volt az Egyesült Államok kormánya támogatni, de az összeesküvőkkel leszámoló demokratikus Magyarországot nem hajlandó támogatni. (Egy hang a kommunistapártról: Szép kis szabadság!) Azért fordult ellenünk az amerikai kormány — ne áruljunk zsákban macskát és nevezzük nevén a gyermeket •—. mert nem vagyunk (az összeesküvők Magyarországa, hanem az összeesküvőkkel leszámoló demokrácia Magyarországa vagyunk, ezért fordultak ellenünk, amikor kértük felvételünket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Persze segítséget kaphattunk volna Amerikától, de annak az lett volna az ára» hogy nomJ államosítunk, hogy tűrjük a nyakunkon az összeesküvőket, hogy nálunk is kidobjuk a kormányzatból a munkásság képviselőit, hogy ugródeszkává tettük volna Magyarországot az amerikai imperializmus törekvései számára. És helyesen járt el a magyar demokrácia, amikor azt mondotta, hogy nincs az a dollárösszeg-, amelyért engednők újra a nyakunkba ültetni a magyar reakciót, amelyért engednők, hogy hazánkból felvonulási terep legyen a Szovjetunió és a szomszéd demokráciák ellen. Szólnom kell néhány szót Angliáról is. A magyar munkásság az angol munkáskormányhoz nagy várakozásokat fűzött, sokszor nemcsak várakozásokat, hanem illúziókat is. Sajnos ezeket a várakozásokat csalódás váltotta fel, az illúzióknak szerte kellett, f oszlaniok. Sajnos, az az Anglia, amelynek élén munkágkorrnány ált minden döntő kérdésben az amerikai imperializmust támogatja. A görög reakciót az angol munkáskormány segítette fegyveres beavatkozással hatalomra; Paleszévi október hó 8-án, szerdán, 112 tinában az angol munkáskormány folytatja a véres elnyomás politikáját; Németországban — és ez minket, magyarokat, egészen közelről érint — az angol munkáskormány emberei segítik azt az amerikai külpolitikát, amely végső soron a német imperializmus talpraállítását célozza. Hát nálunk, hát magyar kérdésekben? Az ang-ol mulafeáskormány — sajnos ide; sajnos oda, ez tény. és végre meg- kell mondatni -—Í csatlakozott az amerikai kormányzat beavaükozásaihoz a magyar belügyekbe, beavatkozásaihoz a reakció javára. Ha néha esaik utólag- m> ha halkaíblban, ha udvariasabbaní is, de csatlakozott. És Anglia is ellenünk szavazott az Egyesült Nemzetek szervezetébe való felvétel kérdésében. Fájdalmas, hogy mindezt éppen egy munkásikormjáiny csinálja» de ez a tényeken nem változtat. Mi szeretnők, ha ez máskép leninié de a tények tényék. És éppen ezért, metrt mean egy közönséges ang-ol kormányról, hanem egy munkáskormányról van szó, (kötelességünk: felvilágosítani a magyar mnnlkásoszftíályt a tényekről és kötelességünk kigyógyítani ezt a mi munkásosztályuníkat illúzióiból. Ezért nem lehet:, t. Országgyűlés- egyenlőségi jelei tenni a világpolitikai (ellentéteket képviselő két tábor közé. Ahogvan monopoltőke és imperializmus egymásból Etoövetkezik, úgy zárja ki egymást a terjeszkedési- az imperialista politika és a szocializmus. És mi magyarok ezt nemcsak elméletben, hatoetm gyakorlatban is tapasztaltuk. A Szovjetunió tett- benmüniket szabaddá, nem tuJknuálta reánk akaratát, a Szovjetunió vívta elsősorban a háborút nemzeti függetleinségünik ősi eMenséige, a német imperializimus eMem és a Szovjetunió mai politikája folytatása aranak a politikának, amelyet a háború alatt vitt: a Szovjetunió ellentáll azoknak a törekvéseknek, amelyek Hitler öirökébe igyekeznek lépni a világpolitikában. Ki meri mondani, hogy az a .magyar politika, amely azt hirdeti, hogy nekünk semmi közünk ne legyein, a demokrácia és ámperiar lizmus világpolitikai ellentéteihez? Én azt

# állítom, hogy ez a politika nem maovar politikaGörög-ország is messze volt Angliától, amikor Byron elment harcolni és meghalni a görögszabadság-ért> és Kölcsey sem azt mondotta, 1831-ben a lengyel szabadság-harcról, hogy ahhoz a magyar szabadságnak semmi köze — ellenkezőleg, az 1832-^es országgyűléseim «szolidaritásra! szólította fel a magyarokat a szabadságharcos lengyel nemzet iránt — és Kossuth sem azt mondotta- hogy az olasz szabadságharchoz semmi közük a magyaroknak, hanem az európai szolidáris szabadság nevében támogatta Garibaldiékat. Reálpolitikát hirdetnek nekünk. Rendben van, mi is hívei vagyunk annak- hogy a nemzet ne menjeni fejjel a falnak, de mi azt állítjuk, hogy a; magyar reálpolitika egybeesik — ha alkarjaik a kifejezést — a magyar világnézeti politikával. Ha valamit bizonyít a magyar történelem, akkor azt bizonyltjai, hogy a magyar szabadság' ügye akkor van biztosítva, ha a' nemzet a maga sorsát a világszabadság nagy erőivel köti össze. Éppen a mi esetünkben esik egybe reárpolitika és világnézeti politika. Emlékezzenek, t. képviselőtársaim, arra, hogy amikor a hitleri imperializmus erőivel, a német fasizmussal állott szemben nemzetünk,