Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-22
1133 Az országgyűlés 22. ülése 1947. előttünk. Hogy szükség-szerü, annak első bizonyítóba, hogy fejlődésünk már régóla elért oda, amit a tervezet megjelöl. így szervesen, szinte geometriai; pontossággal zár le egy százesztendős korszakot, hogy a magasfabbfokú fejlődés lehetőségeit megnyissa a nép számára. A múlt, amely gazdasági és pénzügyi fejlődésünkben mögöttünk áll, pontosan egy évszázad. Egy évszázaddal ezelőtt alakulnak a törvény hatálya alá eső első pénzintézetek, elsősorban azért, hogy az öncélú magyar gazdasági, társadalmi és politikai kibontakozást szolgálják Kossuth Lajos szellemében. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank jegybankja lett az országnak s a jegykibocsátás mellett fődolga az, hogy Kossuth gyáralapító társaságát finanszírozza. Megállapíthatjuk, hogy dicsőséges kezdet ez, mert az akkumuláció első lépéseit járó magyar tőke ott áll Kossuth nagy programmja mögött, amelynek lényege az ország gazdasági rendszerét és kapcsolatait iigy kiépíteni^ hogy elsősorban déli szomszédaink felé tájékozódjunk gazdasági és kereskedelmi tevékenységünkben. A szabadságharcolt leverik s az osztrák biztosok megsemmisítik a magyar bankjegyek mintegy 60 millió forintot kitevő készletét. Ezután a kiegyezésig közel két évtizedes dermesztő állapot következik. Ebben az időben az osztrák bankok és pénzintézetek 'igyekeznek behatolni az országba és egyre-másra alapítják fiókjaikat. A behatolás élén az osztrák nemzeni bank áll. 1851-ben már Pesten is felállítja fiókjait. Akik a gazdasági helyzet és a politika összefüggéseit a kapitalista fejlődésben jól ismerik, azok előre is megállapíthatják, hogy a kiegyezés utáni sorsunk elsősorban gazdasági téren s nem utolsó sorban a magyar tőke magatartásában dőlt el Ausztriával kapcsolatban. Hogyan viselkedett hat a. magyar tőke? Elsősorban is gyorsan és hathatósan elfelejtette Kossuth gazdasági programját. Az ország gazdasági kifejlesztésében csak úgy vett részit, miként lae az osztrák tőke érdekeinek megfelelt. Az osztrák tőke érdeke pedig az volt, hogy Magyarországnak elsősorban nem az ipari szektorát kell kifejleszteni, mert evvel Ausztria, iparának támasztottak volna versenytársat, ellenben a tőke rávetette magát a vasúthálózat kiépítésére s minden tervszerűség és szükségszerűség nélkül vonták vasúitainkat esetleg nagybirtoktól-nagybirtokig. A vasútépítés lett a nagy business, a tisztességtelen vagyonharácsolás nagyszerű alkalmai. És a tisztességtelenség' oly nyilvánvaló volt a vasúttársaságok körül, hogy valahányszor egy-egy társaság állami szubvenciót kapott az országgyűléstől, Deák Ferenc kiment a gyűlésről, hogy legalább ne kelljen szavazniai. Szembefordulni már nem volt ereje, mert a társaságok igazgatóságaiban ott ült csaknem egész nemzedéke Trefortosftul és Csengery Antalostul. A tőke érdeklődött mág a, mezőgazdasági termelés iránt, gyengém, szinte csak olyan mértékben, hogy a nagybirtokosságot megmentse. Ellenben ipari fejlődésük iránt már nem érdeklődött oly mértékiben, mint amiemynyire fejlődésünk megkövetelte volna. Az ország ennek -következtében péuizgyarmat lett. 1872"ben például a magyar kereskedelmi^ minisztérium 565 részvénytársaság alapszabályát záradékolta, de ezek közül 361 takarékpénztár, 94 inagyobb banki, 40 hitelbank és népbank, évi november hó 19-én, szerdán 1134 28 jelzálogliríelbaiik, 17 takarékbank és 2 iparbank volt. Gazdaságtörténészeink tudják, hogy egész életünk a Eotschildok befolyása alatt állt. Nem volt alakulás, bár a legjelentéktelenebb is, ahol ott ne ültek volna a Rotschildok megbizottai, képviselői, akik minden gazdasági megmozdulásról tudni akartak. Benne voltak a miagyar árvízkölesönben s a Lánchíd-társaságban is resztvettek. Pénzkarteljük irányította elsősorban bankjaink harcmozdulatait!, ez ta, kartel megszerezte a magyar szenet, vasat és vasutakat, hogy megakadályozza a,z erős magyar ipar kifejlődését, amely az Ausztriától való különválásunk legbiztosabb garanciája és feltétele lett volna. ' A bankok a szén árát nálunk százszázalékkal magasabban tartották, kölcsöneik 18—36%-kai, sokszor azonban még ennél is magasabbak voltak. Ennek következtében az ala," kulni és létesülni kívánó gyárak a közös vámterület osztrák felére húzódtak, ahol olcsóbb volt a szén. és a hitel. Mezőgazdasági lakosságunk ugyanakkor a viszonylagos túlnépesedés állapotában volt, s mivel itthon nem tudott megélni, felszívódni az iparban, kivándorolt Amerikáiba. Iparpolitikánk sem tuda tosította ezt a helyzetet. Amíg- például az ! 1885-ös költségvetésünkben iparfejlesztési : >oéri .Lókra 285.000 forint volt beállítva, addig i Ausztriában már másfélmillió, s amikor' 1900-ban nálunk felszökött ez a, tételi 1,887.000 _ forintra, Ausztria már mintegy 4 és félmilliót; fordított költségvetésében az ipar fejlesztésére. ! Kossuth Ferenc 1907-ben, mikor miniszter; lett. átlátta ezt a helyzetet. Elhatározta, hogy megvívja ipari és pénzügyi szabadságharcunkat. S erről itt 1947-ben, a hároméves terv első esztendejében azért is meg kieill röviden emlékeznünk, mert Kossuth Ferenc, apja örökségéhez híven, ugyanabban a szellemben, die már a tervszerűség, a tervgazdálkodás szellemiében fogott hozzá a„ magyar ipari ^ szabadságharc megvívásához. Ö az. aki az első iparépítő ter" vet dolg'ozta, ki Magyarországon. Számba vette a magyar ipar fogyatékosságait, megállapította a hiányzó gyárak számát, amelyek nem tudtak létesülni az osztrák érdekeket szolgáló hitelpolitika .következtében. Arra az eredményre jutott. hogy két milliárd korona kell a magyar ipar modern kifejlesztéséhez, úgy, hogy lerázza az osztrák ipar nyomasztó fölényét. Kossuth az összeg" felét tíz. esztendőre osztotta él és évi százmilliós összegekben az állam folyósította volna a költségvetések keretéiben, ugyamakkor az összeg másik felét a vállalatoknak kellett volna befektetniük. Kossuth Ferenc 120,000 munkás számára akart munkaaíkaílimat teremteni, hogy az amerikai kivándorlást megkösse, vagy legalább mérsékelje. r De Kossuth Ferenc ipari szabadságharcának sorsa ugyanaz lett, mint atyjáé. Rövid miniszterség után pártja elbukott elbuktatta az osztrák érdekeket vakon szolgáló reakció. 1907-től 1914-ig, a világháború kitöréséig., a Kossuth által tervbeveti összegnek csupán 7%-át fordították a magyar ipari fejlesztésére. Meg kell állapítani tehát, hogy a magyar pénzintézetek nem szolgálták a magyar gazdasági élet emelését olv mórtékben, mint amilyen mértékben szükséges lett voilina. Annal súlyosabb mulasztás ez. mert ugyanakkor r a magyar bankok félvették a finánctőke módszereit és külföldi piacok megszerzésére' törekedtek. Egyre-másra hatolnak be pénzintézeteink a millenium'tól kezdve a balkáni országokba. Konzorciumot hoznak létre a nyugati