Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1125 Az országgyűlés 22. ülése 1947, senki más; volt idő, amikor az urak közül sokan nem féltették a kistisztviselőket a nagybankoktól, (Mihelics Béla Vid (dn" Ez ránk vonatkozik?) amelyek akkor legázolták és letiporták őket és — én ezt elmondhatom, mert egy évtizeden keresztül éppen a pénzintézeti tisztviselők szakszervezetének egyik vezetője voltam — akkor a sajtóban és a keresztény sajtóban vajmi kevés támogatást kaptak a banktisztviselők a bankok uraival szemben. Ha a:z urak nagyon féltik a tisztviselőket éppen a bankállamosítástól, akkor gondolkozzanak ázom ós foglaljanak állást abban a kérdésben, mi a megnyugtatóbb: ha a banktisztviselők sorsa a magántőkétől vagy ha a banktisztviselők sorsa a demokratikus köztársaságtól függ! Azokról a világnézeti szempontokról, amelyekeit Mihelics képviselő úr beszédével kapcsolatban felhozott, amikor elmondotta, hogy ia materializmus a kapitallizmus világnézete és így a marxizmus annak egy kései utóda, részletesen már nem akarok beszélni- A képviselő úr» aki ismeri a marxizmust, veleni együtt tudja, hogy a marxizmus mint világszemlélet, mint filozófiai irányzat legalább úgy szemben áíli m vulgáris materializmussal, (Mihelics Béla Vid (dn): Ugy van! Ezt #

tudom!) mint a filozófiai idealizmussal. (Mihelics Béla Vid (dn): Csakhogy ez csupán tudós könyveikben van meg!) Nem, kérem, ezt napról-napra teszi és gyakorlatával is teszi, mindig két fronton harcol a vuilgáris és nem a munkásosztály, hanem a polgárság világnézetét jelentő mechanisztikus materializmussal éppen úgy, mint a filozófiád idealizmussal. (Mihelics Béla Vid (dn): Ezt magam is mondottam!) Az a középső út, amelyet Mihelics képviselő úr ígv kirajzolt magának —- és ő maga is utalt erre — lényegileg, világszemléletét illetően a keresztényszocializmusnak a folytatása még akkor is, ha a képviselő úr bizonyos fenntartásokká»! élit e keresztényszocializmus múlt gyakorlatával kapcsolatban. En közbeszólásombiatn — és malgyon sajnálom, hogy ezt nem tudtam udvariasabban megformulázni — megmondottam, hogy a mi pártunk véleménye szerint azt, hogy mi a keresztényszocMizmus, DoíUfussí és Schusehnigg mutatta meg Ausztriában. A mi számunkra ez a törtéinielnxi példa. Ezzel szemben mit jelent egy Giesswein Sándorra való hiyatkozás, aki olyan egyedül volt, mint az ujjam s akit a saját vélt hi vei is megtagadtak (Mihefiics Béla Vid (dn): Egyedül én álltam ki mellette!) és száműztek maguk közül? Egy Giesswein Sándor morális egyéni példája gyenge jahhoz, hogy lenyomja azt a rengeteg sok vért és szenvedést, ami a kereszényszocializmus gyakorlatához fűződik. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapárton és a kommunistapárton. — Mihelies Béla Vid (dn): És a franciák, belgák, angolok?) A képviselő úr által :a<nnyirià idealizált példa, az új Portugália, Saűazar példája, Dollfniss vonalába esik es nem Giesswein vonalába. (Mihelics Béla Vid (dn): Képviselő úr. a leghatározottabban elítéltem benne a portugál politikai rendszert! Tessék elolvasni!) De nagyon dicsőítette ^ a portugál gazdasági rendszert, (Mihelics Béüa Vid (dn) : A gazdasági rendszer nekem tet. szett!) miközben a politikai attitűdöt kifogásolta. (Mihelics Béla Vid (dn): En baloldalról kaptam a ilegjobb kritikákat, a jobboldal támadott miattai!) évi november hó 19-én, szerdán 1126 Ma már az az egyetlen konok ellenzője a bankok államosításának, aki a bizottságban a végsőkig harcolt ellene: Acsay László egykori képviselő társunk (Derültség a szociáldemokratapárton és a kommunistapártom.) más égtájak felé vitorlázott, Myen módom sz-eimlélr teítve azt az elkerülhetetlen összefüggést, amely a gazdasági reakció és a politikai reakció között mindig fennállt és ma is fennáll. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratapárton és a kommunistapárton.) Nagyon felhördült a túloldal, amikor Vajda Imre egy másik javaslat előadójaként azt mondotta, hogy nem a nagybankok vannak az ellenzék kezében, hanem az ellenzék van a • nagybankok kezében. (Barankovics István (dn): Ma nem így van? — Derültség a néppárton) Ha államosítjuk a bankokat, akkor nem így lesz. (Barankovics István (dn): Most nincs így! Versengünk a szegénységben! — Egy hang a néppártról a szociáldemokrata' párt felé: Cseréljünk helyei! — Felkiáltások a hommiinistapárton és a szociáldemokratát párton: Nem lehe'H — Keresztes Sándor (dn): Cseréljünk kasszát! — Felkiáltások a néppártról: Kasszát! Kasszát!—Faragó György (szd) : Látatlanba kasszát!) Képviselő urak. én megmondom önöknek, hogy miért néni cserélek helyet. Azért, mert az én pártom nem óhajt jobbra menni, hanem balra. (Helyeslés és élénk taps a kommunistapárton és a szociáldemokratapárton.) Azért nem cserélek világnézetet, mert a magam világnézetéit jobbnak tartom, mint a. képviselő urakét. (Helyeslés é& taps a szociáldemokratapárton és a kommunistapárton. — Eszterhás György (dn): Csak kasszacseréről volt szó! — Prieszol József (kp): Ilyen olcsón nem lehet megúszni, képviselő úr!) Természetesen, amikor én azt mondom, — és Barankovics képviselő úr bizonyára meg fogja érteni, mire gondolok, — hogy az ellenzék sok vonatkozásban valóban a nagybankok kezében van, akkor én nem a vulgär-materialis'ta ^ közvetlen módot, a közvetlen anyagi ^függést értettem ezen, hanem azit, hogy egy adott társadalmi, politikai és ideológiai helyzetben, amelynek alapjához hozzátartozik a nagybankok hatalma, leküzdhetetlen ideológiai befolyás érvényesül sok helyütt, sok országban, még olyan pártoknál is, amelyeikkel világnézetilleg' a képviselő úr tarajjá a rokonságot. (Mihelics Béla Vid (dn): Képviselő úr, mi is proletárok vagyunk és követeitűk a bankok államosítását!) Nem véletlen, képviselő úr, hogy a demokrata néppárt testvérpártjai a külföldön, — azok a kereszténypártok, azok ia katolikus Világnézetű pártok, amelyeik mlagyjából ugyanazt az elvi programot hirdetik, mint önök, — mindenütt a politikai reakció jelén járnak. Franciaországban a MRP, amely haladó katolikus pártnak indult, a francia nagytőke pártjává lett; Németországban a munkáspártokai együtt ugyancsak a keresztény néppártokat támogatja az amerikai kapitalizmus, és Olaszországban a »Democrazia Cristiana« szintén az olasz nagytőke pártja, akarva, akaratlanul- (Faragó László (szd): Inkább akarva!) Vagy, vagy; itt választani kell, képviselő úr! Ezért sajnos, kénytelen vagyok megmondani, hogy ha Mihelics képviselő úr teljes jóhiszeműségét és lojalitását el is ismerem, az a beszéd, amelyet ő mondott nem alkalmas 71*