Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

liai Az országgyűlés 22. ûlêèe 1947, gadása, amely tőkék még hozzá nagyrészben sehol nem invesztálódnak, igen fontos feladat. Mi nagyon -jól megértjük, hogy ezek a tőkék miért néni invesztálódnak. Azért, mert a magyar tőkésosztálynak sem politikailag.' sem gazdaságilag nincs bizalma a magyar demokráciával szemben és így jelentős jövedelmeit ezidőszerint nem fekteti be még olyan arányban sem, mint azelőtt, hanem igyekszik elfogyasztani. »(Marosán György (szd): Hekus Dönei sem szerette iá demokráciát! — Derültség a szociáldemokratapárton.) A magyar demokrácia, a magyar köztársaság gazdaságpolitikája számára elsőrangú kötelesség és feladat ezeknek az eddig meg néni fogható, áramló, a föld alatt keringő tőkéknek a megfogása, irányítása és lefölözése. Erre a legkézenfekvőbb eszköz a nagyon progresszív jövedelem- és vagyonadó volna és má szocialisták régtől fogva ezt tartjuk a követendő adópolitikai alapelvnek. Csakhogy ma — és ezzel számolunk — a magyar nagytőkés, osztály eltitkolt» illegitim jövedelme a bevallott legitim jövedelem sokszorosát teszi. (Ügy van! a kommunistapórt on.) ilyenformán a legprogresszívebb adó is a magyar nagytőkésosztály jövedelmének csak egy kis töredékét foghatná meg» (Ezért kell a magyar köztársaságnak a< látszatadó, a luxusadó,' a kettős árrendszer eszközeihez folyamodnia, de ezzel függ össze nem kis részben a nagybankok államosítása is a tőkeforgalom teljes ellenőrzése és irányítás® érdekében. így függ össze megg3^őződésünk szerint a bankok államosítása a magyar gazdasági élet legfontosabb problémáival, a, stabilizációval, a tervgazdálkodással és nemcsak a pozitív reformok vonalán függ össze velük,^ hanem a támadások, az ellenállás vonalán > is. ^ mert ugyanazok az erők vezették annakidején a támadásokat a stabilizáció, majd a terv ellen, amelyeik most — igaz ugyan, hogy többéíkevésbbé leplezett formában — a bankok államosításával szemben mutatkoznak:. Ma már oersze nem divat és nem is opportunus politikailag nyíltan kiállni a bankok államosítása ellen és vállalni azt a megbélyegzést, hogy valaki a magyar nép többségével szemben a nagyrészvényeseik érdekeit akarja védeni, _ de azért lehet a bankok államosítása ellen úgy agitálni, ahogyan egyik-másik felszólalt képviselő úr tette: a kisrészvényesek kártalanításába vagy a kistisztviselők védelmébe csomagolva a nagybankok államosítása ellen érzett és úgy látszik, legyőzhetetlen ellenszenvüket. Erre azoknak, akiknél ez őszinte és nemcsak álcázás, csak azt tudom mondani, hogy miért nem védték az urak a, bankokráciával, a magánbankok korlátlan hatalmával szemben a kisrészvényest és a kistisztviselőt és aki a magánkezdeményezést félti, miért nem. emelt szót iákkor, amikor a háború előtt és a háború alatt a magyar nagybankokat beállították és a magyar nagybankok oly készségesen álltak is be a háború előkészítésiébe és_ vitelébe pénzügyi vonalon? (Ugy van! a szociáldemokratapárton.) Miért nem alkkor védték az urak a magánkezdeményezés szabadságát, amikor a háború finanszírozásának céljaira teletömték a nagybankokat mindenféle > állami kötvényekkel és a nagybankok mindig készségesen vették át ezeket? (Mozgás a szociáldemokratapárton.) Csak a magyar köztársaság, csak a magyar demokrácia ellen kell védeni ORSZÁGGYŰLÉSINAPLO I, évi november hó 19-én, szerdán 1122 a magánkezdeményezés szabadságát? Engedjék meg az urak, hogy ezt mi ne tartsuk minden esetben egészen őszintének és jóhiszeműnek. (Gyurkovits Károly (szd): Nagyon sántít!) Gazdasági, morális és politikai okunk és jogcímünk bőségesen van tehát ahhoz, hogy a magyar köztársaság, a magyar nép tulajdonába vegyük a nagybankokatNem volna azonban teljes a beszédem és pártom állásfoglalása, ha néhány szóval nem térnék vissza azokra az ellenérvekre, amelyek itt a vitában elhangzottak. (Halljuk! Halljuk! a szociáldemakratapárton.) Meg kell mondanom, hogy a legmagasabb színvonalon, elvi színvonalon Mihelics Vid igen t. képviselőtársam szólt a kérdéshez. Ő nagyon konciliánsnak mutatkozott és különösen bevezető elvi fejtegetéseiben olyanokat mondott, amiket mi valamennyien aláírunk. Megint szó szerint idézem az ő beszédéből: (olvassa): »Lehetetlen el nem marasztalnunk közvéleményünk mai fogyatékosságáért a letűnt rendszert, amely két és fél évtizeden keresztül igyekezett elzárni iskolai és iskolánkívüli művelődésünket az európai látókörtől és a haladás eszméitől-« (Révész Mihály (szd): Többek között a Nemzeti Újság hasábjain!) Csak egyet sajnálok, azt, hogy a képviselő úr egy kicsit későn teszi ezt a nyilatkozatot. A képviselő úrnak módjában lett volna kiállnia mellénk, amikor mi egyedül követeltük, hogy ne zárják el a magyar népet az európai látókörtől és ia haladás eszméitől. (Mihelics' Béla Vid (dn): Ki is álltam, képviselő úr! — Faragó László (szd) : Akkor még a korporációk híve volt! — Zaj a szociáldemokratapárton.) Engedje meg a képviselő úr, hogy ebben kételkedjem anélkül, hogy személyeskedni akarnékMéltóztassék elhinni, hogy engem a világon semilyen személyi animozitás a képviselő úrral szemben nem vezet. De ha a képviselő úr erről beszélt, akkor mi is beszélünk arról, hogy debuisset pridem, előbb kellett volna, professzor úr! Ön akkor, a magyar ellenforradalom alatt nemcsak nézte, hanem, sajnos, olykor segítette is a haladás eszméinek elfojtását. On Kovrig Bélával együtt a hivatásrendi állam első hirdetője volt Magyarországon, amely hivatásrendi állam, — ezt ma talán nem kell bizonyítani, — elméletben és gyakorlatban egyaránt, a százszázalékos fasizmus közvetlen előszóiba ja, (Ugp van! a szoüiáldemokratapárton.) Ön, képviselő úr, amikor példát akart a magyar nép elé állítani, nem a demokráciákat állította oda példának, hanem azt az új Portugáliát, amelyben Salazar diktatúrája^ uralkodik, és amely — nem tudom a százalékot pontosan megállapítani és erről hajlandó vagyok önnel vitatkozni, — lehet, hogy 85, lehet, hogy 92%-ban fasiszta állam. (Mihelics Béla Vid (dn): Olvasta képviselő úr a könyvemet?) Hogyne! (Mihelics Béla Vid (dn): Akkor a kritikát is olvashatta volna róla! Semmiben sem azonosítottam magamat vele!) Ön, képviselő úr, — ne vegye rossznéven, — egy ellenfelet ismert konzekvensen és végig: a marxizmust. (Mihelics Béla Vid (dn): Az sem áll!) Ön nem Imrédy Bélával hadakozott annakidején, (Gyurkovits Károly (szd): Nem!) hanem a mi néhai Mónns Illésünkkel, És itt van a kezemben az a cikk, amelyet néhai Mónus Illés csak megírni tudott, de megjelentetni már nem, mert a cenzúra törölte a Népszava hasábjairólÉbben a cikkében ő nagyon finoman meg" 71