Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
91 Az országgyűlés 5. ülése 1917, József (f): Addig- inhaláljon és: ne igyák! — Derültség.) Bejelentem <a t. Országgyűlésnek, hogy a független kisgazdapárt részéről tegnapi ülésünkön bejelentett Kálmán Ferenc kijelölt szónok helyett Tóth László képviselő úr fog felszólalni. Az országgyűlés .a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a kormány programmja feletti vita^ folytatása. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Farkas György jegyző: Révai József! Révai József (kp): T. Ország-gyűlés! (Nagy taps a kommunista párton.) Pártomi nevében üdvözlöm, hogy ez a kormány Dinnyés Lajos miniszterelnök úr elnöklete alatt — ha bizonyos hosszabb-rövidebb ideig tartó szülési fájdalmak után» de mégis — létrejött. Talán jobb lett volna, ha ezek a szülési fáj" dalinak kissé rövidebb ideig tartanak, de valószínűleg erre az esetre is érvényes a mondás, hogy jobb későn, mint soha. A kormány tehát létrejött. Mi hisszük azt, hogy ez a kormány meg' fogja tudni oldani azokat a kétségkívül komoly, sok tekintetben nehéz feladatokat, amelyeknek megoldására vállalkozott. Ez a program, amelyet a 'miniszterelnök úr előadott, helyes program. Ennek a programnak kidolgozásában — mint a koaüció egyik pártja — a magyar kommunista párt is résztvett' tehát magától értetődik, hogy pártunk vállalja e program megvalósításából a ráeső részt. Egyetértek azzal is, amit a miniszterelnök úr az ország komoly, sok tekintetben súlyos gazdasági és pénzügyi kérdéseiről kifejtett és 'azzal is, amit e súlyos problémák megoldási módjairól mondott. Ha mégis hozzászólok a gazdasági és pénzügyi kérdésekhez, akkor ezt csak azért teszem, hogy bizonyos dolgokat külön aláhúzzak és hangsúlyozzak. # A gazdasági nehézségek dolgában, t. Országgyűlés, azt hiszem, abból kell kiindulnunk, hogy meg- kell mondani népünknek a teljes igazságot. 'Nem, szabad szépíteni a helyzetet, de ugyanakkor nem szabad a másik hibába sem esnünk és nem szabad indokolatlanul túlozni nehézségeinket, nem szabad pánikhangulatot kelteni. Sem szépítésre, sem pánikkeltésre nincs szükségünk. . Az ország legkomolyabb problémája a közellátás problémája, nevezetesen a kenyérellátás kérdése. Ismeretes, hogy ennek a kérdésnek a nehézségét az idei súlyos aszály okozta. Ismeretes, hogy kenyérmérlegünk, gabonamérlegünk deficites. Hogy a deficit mekkora, arra nézve a szakértők véleményei kissé eltérnek egymástól. Vannak becslések, melyek szerint^ gabonamérlegünk deficitje ötezer vagon, félmillió métermázsa, más becslések szerint ez a deficit eléri a tízezer vagont, az egymillió imiétermázsát. Az az érzésünk, hogy bizonyos kormányhatóságok: abbeli igyekezetükben, hogy feltárják a bajokat, kissé túllőnek a célon és túlozzák gabonamérlegünk deficitjét. t * Azt hiszem, hogy a földmívelésügyi niiniszitériuan tenmésbeeslései bizonyos fokig tükrözik vissza & pánikot. Bármennyire komoly a helyzet, nem 'lehet azt mondani, hogy a deficit az /aszály következtében a kenyérgabonában akkora, hogy ne tudnánk úrrá lenni nehézségemken. A földmívelésügyi minisztérium becsévi október hó 8-án, szerdán. „ 92 lése rozsban és búzában körülfbelül akkora, mint amekkora a tavalyi (termésbecslés volt. Emlékeznek rá t. képviselőtárs aim, hogy a tavalyi termésbecslés alapján, ha az akkor közzétett adatok igazak leftitek volna, az országnak 1947 áprilisában kifogyott volna a kenyérkészlete és áprilistól az új termésia nem lett volna kenyerünk, éheznünk kellett volna. Kiderült, hogy ha komoly is volt a tavalyi helyzet, a tavalyi termésbecslésen túl voltak az országban o>Yan, a statisztika által^ fel neon fedett, rejtett — vagy nevezzük nevén a gyereket — eltitkolt készletek, amelyeknek a révén sikerült nemcsak áprilisig, hanem az idei új termésig 1 , — úgy, ahogy, ha szűkösen is — de mégis biztosítanunk népünknek, ellátatlanjainknak a kenyérellátásait. Fel kel' tételeznünk, t Országgyűlés, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak az a becslése, amely az idei termést ugyanakkorára, becsüli, mint a tavalyit, ugyanabban a. hibában szenved, mint a tavalyi termésbecsilés. Én nem tagadom azt és senki komoly; ember nem tag*aid : hatja, hogy akár ötszázezer, akár egymillió mázsa az ország deficitje kenyérben, ez komoly deficit és igen komoly erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy ezt a nehézséget leküzdjük. De ugyanúgy, ahogyan tavaly volt okunk feltételezni, okunk van az idén is feltételezni, hogy megvan ennek a deficitnek a fedezésére a megfelelő gabonakészlet itt bent az országban. Mindenki tudja, hogy a cséplési felvételek alapján feltüntetett, eredmények és a tényleges eredmények között nem. jelentéktelen a különbség: egyes közellátási szakemberek szerint ez a különbség eléri a 20%-ot. Kétségtelen. — és ezt mindenki tudja — hogy a rossz termés és az aszáV ellenére igen jelentős gabonakészletek vannak az országban, olyan gabonáikészletek, amelyeket elvontak a, közellátás elől és spekulációs célokra használnak. Kétségtelen, — és ebben a mi pártunk teljesen egyetért a miniszterelnök úr által kifejtettekkel és a többi koalíciós párttal — hogy mindenáron fedeznünk kell gabonamérlegiink deficitjét. A mi véleményünk szerint megvan a mód rá, hogy ezt túlnyomóan, elsősorban, sőt tartán kizárólag saját erőnkből fedezzük. Mi üdvözöljük azt, hogy a kormány kiadta az elszámoltatási rendeletet: és reméljük, hogy fnnek a rendeletnek foganatja lesz; reméljük, hogy a gazdák, akiknek birtokában többékevésbbé jelentős gabonakészletek vannak, hallgatni fognak az ország kérő szavára. Ennek az elszámoltatása, rendeletnek azonban ugyanaz a baja, ami a tavalyi elszámoltatási rendeleté volt: hiányoznak belőle a szankciók azokkal szemben, akik az ország kérő szavára mégsem hallgaitnak- Mi azt szeretnők, hogy ez az elszámoltatási rendedet ne maradjon szenteltvíz, hanem foganatja legyen. Nekünk természetesen nincs önmagában véve semmi kifogásunk külföldről jövő gabonaimport ellen. Eta lehet, meg kell csinálni, de tudjuk először is azt, hogy^az ország devizakészletei igen korlátozottak és tudjuk továbbá azt hogy ilyen segélyt olyan országok, amelyeknek van fölös gabonájuk, sajnos, nem adnak ingyen. (Ügy von! Úgy van! a kommunistapárton.) Ezért elsősorban saját erőnkre kell építenünk akkor, amikor hozzáfogunk kozellátásunk és — ami a legfontosabb — kenyérellátásunk nehézségeinek leküzdéséhez. A t magyar demokráciának •becsületbeli kötelessége önmaga iránt és azok iránt a dolgo-
