Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-16

853 Az országgyűlés 16. ülése 1947. napra vághatnak sertést Itt fenn a főváros­ban .n hentesüzletek kirakataiban látjuk a sza­lonnát,' a zsírt, nem is említve, bogy milyen nagy tömegben jön iá fővárosba a hízottliba, a hízottkaesa, amelynek a zsírja szinte szétfo­lyik, nem tudná, hogy hová; bizonyária a pénzesemberek kamrájába, vagy pestiesen szólva,, speizában raktározódik el. Ezzel szelmben kiadott a közellátásügyi minisztérium egy rendeletet, amelynek értel­mében a legszegényebb parasztot is, aki egy kis hízóeskát tud' csak leváSgni, zsírbeszolgál­tatásra kötelezi. Mi ezt' igazságtalannak tart­juk, annál is inkább, mert onnan is elvesz, ahova tulajdonképpen adni kellene. Nekünk nincs kifogásunk az ellen, ha a közellátásügyi minisztérium minden feleslegre ráteszi a ke­zét, ha mindenütt elveszi azt, ami felesleges, de ez a rendelet abban a íorjmában, ahogy ki­• jött) igazságtalan. Most, hogy ne csak a rendelet ellen be­széljek, felolvasom a rendelet 2. §-áit, amelyet legfőképpen kifogásolok. A 2. §. (2) bekezdése azt mondja (olvassa): »A sertésvágási enge­délyt a. vágás helye szerint illetékes községi elöljáróság állítja ki. A sertésvágási engedd lyeni fel kell tüntetni a vágató nevét és lak­címét, a vágató háztartásához tartozó szemé­lyek számait', a vágáísra engedélyezett sertések számát, valamint a beszolgáltatandó zsírmeny­n.yiséget-« Ennyi és nem több­T. Országgyűlés! Ez olyan tág fogalma­zás, hogy méltán y talanuil sújtja a legkisebb emberieket, mert a sertés súlyára nincs ez a rendelet tekintettel. Mondok egy példát.^ Na­gyon jól tudjuk, én is tudom, parasztképvi­selőtársaim 1 is nagyon jól tudjíáfe, hogy milyen a szegényparasztság élete, különösen a, ti­szántúli vidéken. A szegényüarasztság főtáp­láléika a kényéi- után a szalonna. Kenyér és szalonna matpon'ta kétszer, ez az, étkezése. A szegényparaszt családok sohasem tudják az egyéves vagy <miásféléves süldőiket, már ki­nőtt, sertéseiket befogni hízónak, hanem: csa<k a kis tavaszi malacocskákat. Nagyon sok ember örül, ha karácsonyra egymázsás vagy száztíz kilós disznója lesz, s ha kettőt öl is az a sze­gény család egy évben, a kettővel sincs ott, ahöí egy módosabb ember» aíki egy száznyole­ívan kilós, vagy kétmázsás hízót vág le. Ebből világosan látszik az, hogy mi az igazságtalan efbben a rendeletben;. Ha például egy szegény család két sertést vág le, de azok csak száztíz kilósak, akkor kétszer vámolják meg, a hatáság kétszer szedi be tőle a dézsmát a rendelet alapján. Egy család, ha egv sertést vág le, legyen az bár száznyolcvan kilós vagy kétszázötven kilós is, ugyanannyit ad! be. kM kilót, vtagy három kilót, aszerint hogy hány családtágja van. A legfőbb hibát itt látom, eb­ben a rendeletben. T. Országgyűlés! A parasztságnak sok pa­nasza van a beszolgáltatás terén, tudjuk na­gyon jól, hogy más vonalon is, például a ga­bonabeszolgáltatásnál. Ez ugyan nem tartozik szorosan ehhez a tárgyhoz, de időszerűnek lá­tom megemlíteni. A gabonabeszolgáltatásnál például az adógabona kötelező volt minden­kire, arra is. akinek nem termett annyi sem, hogy meg lett volna az évi kenyere vagy maradt volna vetőmagja. Be kellett szolgál­tatni az adógaJbonát, mert csak ügy kapott őrletési engedélyt. Miért volt ez sérelmes a parasztságra? A szájától adta odia azt a búzát, vagy a földjétől a vetőmagot ég. azután egy évi november l%ó 5-én, szerdán. 851 hónap múlva azt a gabonát, amelyet ő 60 forintért beadott, visszaadták netki 110 forin­tos áron mint vetőmagot. Érthetően el van keseredve a parasztság. Most jött ez a ren­delet, de ezt megértette, mert látja, hogy ke­vés gabona termett. Ezt a rendeletet azonban nem érti meg a parasztság, mert érthetetlen számára, hogy ha neki magának nincs is fe­leslege, egyik szomszédijának pedig két hízója vár eladásra, másik szomszédjának esetleg három, akikor miért neki keli beszolgáltatni. Szóval van felesleg, van hely, ahonnan a köz­ellátási kormányzat felvásárolhatja a szüksé­ges mennyiséget, kötelezheti a nagy vágókat, a szalámigyárosokat, a henteseket, hogy a fehérárut tartalékolják és adják át a közellá­tás céljára. Meg lehetne fogni a barornfinagy­vágóíkat, hogy a Budapestre szállított hízott libák zsírját tartalékolják. (Élénk helyeslés a kisgazdapárton és a parasztpárton) T. Országgyűlés! A parasztságnak is van­nak nagy hiányaá. Nagyon sok szegény pa­rasztgyermeket látunk, aki most a hideg, őszi idő beálltával szegényes nyári ruhában, mezit­láb jár iskolába, s a parasztság nincs abban a helyzetben, hogy ezeket a ruházati cikkeket megvegye­Erre mondhatnák azt kifogásul, hogy van az üz etekben ruha, megveheti a parasztság­szabadon. Én mégis azt mondom, hogy nem veheti rnieg, teljesen képtelen rá, hogy meg­vegye, mert ha feljön egy parasztasszony Bu­dapestre vásárolná például textilanyagot, ak­kor egy mázsa búza áráért legfeljebb egy kö­zepes minőségű inget tud férjének vásárolni. (ügy van! Ugy van! a kisgazda'- és a paraszt­párton) Ezért írtam be interpellációmiba azt, hogy ha lehetetlen volna teljesíteni előző kívánságo­mat, akkor legalább úgy enyhítséSk a rende­letet, hogy egy sertés után egyáltalán ne te­gyen beszolgáltatás, s a második sertés után. is csak akkor, ha a vágási engedélyt kérő csa­ládtagjainak száma hatnál kevesebb és a hízó súlya egy mázsán felül van. De hogy ne mondja a miniszter úr, hogy na­gyon konok vagyok, (Szabó Árpád földmívelés­ügyi miniszter: Nem mondom! — Derültség.) hogy nem engedek még ebben sem, van egy kí­vánságom, ha mindezt nem lehetne teljesíteni­Tesséík kötelezni a textilárukat, a bőrárukat előállító gyárakat és az ezen árukat forga­lomba hozó nagyikereskedőket arra» hogy az ál«. táluk előállított és forgaiombahozott árukból beszolgáltatást eszközöljeneik ugyancsak ható­sági olcsó áron, (Élénk helyeslés és taps a kis­gazdapárton és a pamsztpárton.) hogy ezekből a zsírbeszokgáltatást erején jóval felüí teljesítő szegényparasztságot kárpótolni lehessen. (Élénk helyeslés és taps-) Meg kell még .említenem egy dolgot, bár nem tartozik épen a zsírbeszolgáltatáshoz- Tu­domásomra jutott» — példaképen említem fel, — hogy nyáron, amikor még a parasztság tudta tartani a jószágait, amikor még nem volt a takarmányhiány olyan ijesztő méretű, mint most, hatóságilag megállapították a te­nyészállatok közül például a marha árát, 4150—6 forintban élő súlyban kilogrammom­' kint. Most, amikor a parasztság a rendkívül nagy takarmány hiány miatt kénytelen eladni jószágait, legtöbb esetben még a legszüksége­sebb jószágaitól is kénytelen megválni, mert fél a téltől, fél, hogy nem bírja kiteleltetni a jószágokat. Amikor a nyáron megállapított ár

Next

/
Oldalképek
Tartalom