Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-16

817 As országgyűlés 16. ülése 1947. valamely kormányintézkedés szenvedést, gyötrelmet» pusztulást, értékes emberek rettenetes halálát, a nemzeti vagyon pusztulását és elherdálását jelentette, akikor ezt kell mondanunk ezekre az intézkedésekre, amelyekkel a németeket — -ezek alatt természetesen azokat a németeket értem, akitk hazájukhoz hűek és becsületesek voltak — éhből az országból deportálták. Mi az 1946. évi egyik törvényünkben — a számát -nem tudom megmondani, mert számokat nem tudok megjegyezni — a zsidók üldözését törvénnyel pecsételtük meg. Ennek a törvénynek rendelkező részében és indokolásában kifejezésre juttattuk, hogy azok a becsteíenségek, azok az aljasságok» azok az eimb értelén s égek, amelyeiket ebben az országban a zsidóság ellen elkövetek, az emberiség örök eszményeivel, de egyszersmind a magyar nép erkölcsével és karaikterével is homlokegyenest ellenkeztek. A törvényhozás az ilyen magatartással megtagadott minden közösséget. Nagyon sízép törvény, igaz törvény voltamely az erkölcs elapján áll. De nem tudom megérteni, miért kell aíkkor ugyanazokat mégis végrehajtani a Magyarországon élő tisztességes és derék németekkel szemben, miért kell nekünk — ha már eltekintünk azoktól az emberiességi szempontoktól, amelyek ebben a kérdésben természetesen predomiüiálóak és egyedül alkalmasak arra, hogy ezt a magatartást megpecsételjük — elpusztítanunk azt a vagyont, amely a németek kezében olyan bőségesen szolgálta a magyar nemzetgazdaság ügyét! Hiszen amikor azokat a németeket vagonba rakják vagy aratóba dobják az ő kis batyujukkal, és visszamarad az ő kis házuk és abba belemennek telepesek— die rendszerint nem is telepesek,, hanem különféle csavargó embereik — akkor az a sok kis egyséig, amely önmagában nagy termelőerőt jelentett, az a pár ló, az a kocsi, az a pince, az a hordó, az a szerszám amely önmagában olyan nagyon értékeset termelt a magyar hazának, egyszerre értékét veszti. Ha én mennék bele abba a házba, nekem is értéktelen volna az a gazdasági egység, amely egy kis német paraszt házában össze van hordva; valami nagyon kevés, értéket (képviselne csak' (éppen úgy, mint az én könyvtáram nekem komoly érték, de mihelyt kihullok abból a könyvtárhói, másoknak az csak egy antikvárius áru lesz. Nem tudom megérteni- miért tesszük ki a mi úgyis nehezen vergődő gazdasági elértünket annak az óriási pusztulásnak, amely a németeik deportálásával egybe van kötve. (Madarász László (kp): Ezt meg kell kérdezni az amerikaiaktól és* az angolok-ól! Ök rendelték el, nem a magyar kormány! — Ellentmondások a néppárton*) Van azo-nban ennek a kérdésnek, még egy részlete. Ez a tény — valakinek a vas-von* elvenni — jogtalan. Jogitalan cselekedetet nem lehet' elkövetni megtorlás és kártérítés nélkül. Amikor 1938-ban a Felvidék egy része visszatért, akkor a korabeli kormány, amely túltette magát minden törvényen, a telepeseket egyszerűen kiszórta, elkergette őket, azok itthagyták ingatlanaikat és iimgó berendezéseiket, amelyeket azután mindenféle kormánybiztosok egyik óráról a másikra szétszórtak és elárvereztek. Van azonban nemzetközi magánjog is. Azok a telepesek Hágához fordultak és nagyon rövid idő alatt nagy-nagy komiité jött évi november hó 5-én, szerdán. 818 Magyarországra, itt szélkelt az egyik díunaparti szállodában, számbavette azokat az értékeket, amelyeket a; kormány akkor eikonfiskált a telepeseik kezéből és ezért Magyarországnak óriási kártérítést kellett fizetnie. Nem tudom, vájjon a, kormány nem számol-e azzal, hogy előbb-utóbb ez a kérdés nemzetközi bíróság elé kerülhet és akkor — azt gondolom, semki előtt nem lehet kétséges — ebben a jogvitában a bíróság Magyarországod a károsult németek javára el fogja marasztalni. (Kiss Ferenc (md): Kormányrendelettel szabályozzák ezt!) T. Országgyűlés! Még egyszer visszatérek a dolog erkölcsi részére, arra, amit Szent István iktatott 'törvénybe, amikor az ő utó" danák testamentumként) azit hagyta a magyar nemzet első törvényében: »Becsüld mteg országod idegen népeit, mert azokban nagy haszon vagyon, mert gyönge és törékeny az egy" nyelvű ország«. Én a magyar nemzet

1 erőinek komoly megfogyatkozását látom a nemeiek deportálásában. És amikor ezt az erkölcsi törvényt, embertársaink megbecsülését mindany" nyian hisszük és valljuk s amikor ez törvényeinkbe van iktatva, akkor én — méltóztas" sék telihinni — minden egyes alkalommal fanyar arculattal nézem nálunk a szentistváni ünnepeket, mert néni lehet jogcímünk arra, hogy. mi azt a nagy uralkodót a magyar kato" likus vallás törvényei szerint szentként ünnepeljük vagy hozzá, könyörögjünk, amikor ilyeneket cselekszünk. T. Ház! Itt van a sajtórendelet. Az előttem szólott' képviselők közül számosan foglalkoz" tak már a sajtórendelet (törvénytelenségével, amelyre a kormányt semminemű felhatalmazási rendelet fel nem jogosította, Fel nem jogosítoiíta pedig azért, mert közjogi kérdések" ben való intézkedésekre egy felhatalmazási rendelet sem jogosítja fel a kormányt. Mert ha olyan magyarázatot adunk a felhatalmazási rendeletnek, hogy azok közjogi intézkedésekre is jogosítanak, akkor megnyitottuk a kaput, s nincs semmi akadálya annak, hogy a kormány például a választójogi törvényt rendelettel elli őrölje és új választást rendeljen el, most már nem törvény, hanem az általa kiadott rendeletek alapján. Mondom, amint előttem szólott képviselőtársaim is tették, én is csak a legnagyobb megütközéssel tudom szemlélni a kormány törvénytelen sajtórendeletét, akkor, amikor egy esztendő múlva itt volna az alkalom, hogy a sajtó szabadságának századik évfordulóját ünnepelhessük. Van azután ennek a sajtórendeletnek még egy egészen különös mellékhajtása- A gyakorlat ugyanis ezt a rendelkezést alkalmazza a püspökök pásztorleveleire is. A püspökök pász" torlevelei, amelyekkel ők egyrészt papjaikkal* másrészit híveikkel érintkeznek, nem tekinthetők sajtótermékeknek- mert azok egyszerűen olyan adminisztratív levelezései az egyháznak az ő híveivel, mint amilyen adminisztratív levelezés az, ha például a, magyar államvasutak igazgatósága az üzlet vezetőséggel! és az állomásfőnökkel érintkezik. Ennek ellenére a sajtórendeletet a gyakorlat ezekre a püspöki pásztorlevelekre is alkalmazza. Ki kell emelnem, hogy ez már nemcsak a sajtószabadságnak, hanem a vallásszabadságnak is sérelme. És itt újból Szent Istvánra hivatkozom. Szenti István törvényeiben, még" ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ. I se