Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-15

769 As trszággyűUs 15. ülése 1947. békés fogyasztás irányában fejleszthetjük és nem egy új háború szükség-léteinek szolgála­tába kell állítanunk. Ezért vagyunk ellensé­gei minden külpolitikai kalandnak. Ezért fi­gyelmeztettük választási beszédeinkben a ma­gyar népet, hogy ne szaladjon délibábok után, hanem elsősorban hallgasson saját létfenntar­tási ösztönére- a magyarság ősi tájékozódó ké­pességére. Sokan éppen a magyar parasztság leggon­dolkodóbb fajtájából, a magyar értelmiségnek politikailag legműveltebb rétegéből megértet­ték figyelmeztetésünket és megérezték, hogy politikai irányunkat, ellenzéki magatartásunk hőfokát, temperamentumát a nemzet holnap­jáért való aggodalmak, egy újabb katasztro­fális hangulatpolitikától való félelmünk ha­tározta meg és nem az álellenzékiség álcázása« vagy allais képmutatása: Ha a koalíció hívei lettünk volna, akkor a koalíciós politika szük­ségességét hirdettük Ápolna. A koalícióval szemben ellenzéki magatartást foglalunk eh de a konstruktív ellenzék magatartását, amely a demokráciát nem gyengíteni' hanem erősí­teni akarja- és ezáltal, hogy bizoiryos hiányos­ságokra, fogyatékosságokra, visszatetsző je­lenségekre rámutat, tulajdonképpen ezzel akarja a demokráciát megerősíteni és népsze­rűvé tenni. Nem hirdetjük» hogy minden ba­junk oka a kormányzat, de ahol a kormány­politika hibáit látjuk, ott élesen kritizáljuk a kormányt. Legmagyobb feladatunk azonban a nem­, ziet életheaiimaradása, függetlensége fettéte­leinek biztosítása mellett a belső szabadságáért való küzdelem. Bármenyire lejáratotit fogallom is bizonyos körök előlit a félelemmentes élet jelszava., mi változatlanul Franklin Delano Roosevelt útmutatása szerint' egy olyan szabad emibeni i életformát, oil y an szabad emberi táireada'Tniat akarunk, amelyben az emr bérnek semmiről sem szabad és keli] félnie, csak magától a félelemtől. Ez nemcsak lelki­ismereti és felebaráti, hanem egyben állam­polgári kötelességünk is, mert a félelemmen­tes és nyomormentes élethez való jog benir foglaltatik köztársasági alaptörvényünkben a többi elidegeníthetetlen emberi jogokkal együtt. Aki az emberi és politikai szabadság­jogokai csorbítja ezek érvényesítését hatály­talanítja, a legnagyobb bűnt követi el maga a köztársaság ellen. Vmz&ni a történelem, a gyakorlati politika arrófl győz meg bennünket, hogy az 1689ii an­gol Bill of Rights, az 1776 július 4-i amerikai függetlenségi nyilatkozata ' és az emberi jogok 1789 augusztus -27-i francia deklarációja nyomán nem valósultak meg ináróil-.holnapra az emberi jogok és ezekért hosszú szívós, gyakran véres har­cot ke-lett folytatni. Nem lehet szebb, embe­ribb feladatot elképzelni- mint küzdeni min­den demokratának az 1946:1. te.-hen foglalt szabadságjogok (teljes megvalósításáért. Ezt nevezi pártunk a szabad emberi életformáért való küzdelemnek. A szabad emberi életforma azonban elsősorban a szellemi élet szabadsá­gát jelenti­Sajnos, ezein a téren a kormányzat az eb­mult hetekben súlyos visszaélésre ragadtatta el magát, amelynél brutálisabb támadás alig érte újabban a szellemi élet szabadságát. (Halljuk! Halljuk! a néppárton-) Ezek a ren­deleiek súlyosan kompromitá.lják a demo­évi november hó 4-én, kedden, 770 kráciát. A sajtótermékek és terjesztésük enge­délyezése tárgyában szeptember 23-i kelettel kiadott három rendeletre gondolok. E rende­Ä v4r T a kofmány voltlaképen visszaél az 1946.\2LV1. le-ke,!, visszaélt a demokrácia alap-, törvényével- a sajtószabadsággal, amelyről Jefferson' az amerikai függetlenségi nyilat­kozat szövegezője azt mondotta: »Ha elveszi­tek a néptől e szabadságjogot, minden jogát elvettétek a népnek.« Ezért az amerikai alkot­mány külön biztosítékot tartalmaz, amely a törvényhozásnak is megtiltja,, hogy a sajtó­szabadságot korlátozhassa. r De beleu köznek ezek a rendeletek a köz tarsasági alaptörvénybe és ia, párizsi békeszer­ződés rendelkezéseibe is'. A szellemi élet min­denható urává a rendeletek a tájékoztatási minisztert és a belügyminiszteri' teszik mejr. Amikor a rendeleteket olvas*suk, megdörzsöl­jük a szemünket és azt kérdezzük: vájjon a szabad magyar demokráciában élünk e, avagy nem süllyed'ünke vissza, Metternich herceí*' reakciós világába^ a cenzorokkal és' a cabinet noir-okkial? Ezzel az egész magyar szellemi élet, írók, könyvkiadók, nyomdászok egyfor­mán, egy szellemtelen bürokrácia uralma alá kerülitek. Nem tudjuk, milyen szellemi nívójú emberek fogják majd elbírálni a magyar Szellemi élet legkimagaslóbb alakjainak mű­veit- Idáig mágem lett volna szabad ilie" süllyeszteni a magyar szellemi életet. Hogy ezek a rendeletek milyen minőségűek. erre nehéz megfelelő jelzőt találni. Ha nem vo/lniáinak tragikusak, akkoír komikusaknál' kellene mondanunk őket. Ezt az elemet kellő­kéupen hangsúlyozza ki a Magyar Könyvkia­dók és Könyvkereskedők Országos* Egyesüle­tének a tájékoztatási minisztériumhoz jutta­tott tiltakozó beadványa, amelvben többek kö­zött ezeket olvaís'suk (olvassa): »Sajtótermé­kek kinyomtatására engedélye csak jogi sze­mély vagy társaság kaphat. Tehát az az Ady Endre aki új és meglepő hangú verseihez. vagy az a > J udós Szent-Györe-vi Albert- aki még el nem ismert felfedezéséhez nem kap kiadót és művét amelynek sikerében bízik étí azzal a nagyközönség elé akar lenni, csak egy tájékoztatáisügyi és egy belügyminiszteri engedély alapján adlhatja ki, a gyakor­latban azt jelenti, hogy tájékoztatásügyi vagy belügyminiszteri tisztviselő fogja eldön­teni, hogv jó költő-e Ady Endr^- érdemes», pártolandó és magbízható tudós-e Szent­Györgyi Alberte- Azt hiszem eimnek a tilta­kozó memorandumnak igazságához nem kell külön kommentár. De nemcsak va sajtos zaba dságoit sértő sir lyos rendelet jelen meg, hanem a közteher­viselés elvét is súlyosan sértő két rendeletről tudunk. Az egyik az, amely a mai nehéz gaz •dasági viszonyok közit több részvénytársaiság­nak adó- és illetékmentességé* biztosít- a má­sik nedig az a rendelet, amely a vagyon öbb letadó alól kivonja azokat a jövedelmeket, amelyek úgynevezett szolgálati járandóságból származnak. Ezzel voltaképpen azokat az új mammutjövedelmeket vonják ki az adófizetési kötelezettség alól, amely nagy jövedelmekhez sokszor nem is* a szakszerűség, hanem inkább a pártigazolvány alapián ju'ottak egyesek. (Délim István (md): Az egyenlő teherviselés nevében!) Mi reméljük, hogy a mostani javaslat a maga korrektívumával megakadályozza az ORSZÁG-GYŰLÉSI KAPLÓ I. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom