Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-11
519 Az országgyűlés 11. ülése 1947. ring krumplirejtegető ne szóljon közbe! —- Az elnök csenget) M+ Azért vázoltam a helyzetet a maga általánosságában és azért vázoltam különösen a vidéknek, a falvaknak súlyos állapotát» (Soldes Mihály (kp): Ha a parasztnál nines p&m, akkor hol vanf! — Egy hang ,a függetlenségi pariról Földes Mihály (kp) felé: Az előbb sem mondott igazat!) mert — es ennek talán fognak örülni igen t. túloldali képviselőtársaim — osztom Révainak a ko mi ány program vitájában mondott beszédét, amikor kijelentette, hogy meg kell mondani • népüuknielk a teljes igazságot, a valódi helyzetet. (Az elnöki széket 11 óra 47 perekor Kéthly Anna foglalja el.) Higyjék el, igen t. képviselőtársaim, ha ma a pénzügyi felhatalmazásnál nagyon helyesen az általános gazdasági helyzettel foglalkozunk, akkor elsősorban a maga meztelenségében kell megnézni, hogy mi van ebben az országban. Es itt az előadó úrnak véleményét nem egészen osztom, amikor ő egy kissé rózsásan igyekezett festeni a magyar gazdasági életnek részben mai állapotát, réslzben a jövőjét (Egy hang a függetlenségi párton: Tűtrózsásan! — Bechtler Péter (szd): Ez a különbség kettőnk között!) amikor azt mondotta, hogy a gazdasági fejlődés megnyugtató. Lehet, hogy mint a Tervhivatal elnöke, bizonyos intézkedésekről tud, amelyekről mi egyelőre nem tudunk, de én látva a mai gazdasági helyzetet, érezve ennek következményeit, nem tudnám nyugodt lelkiismerettel azt mondani, hogy a gazdasági fejlődést megnyugtatónak lát&m. T. Országgyűlés! Ahogy a háború idején — emlékezzünk vissza — a brit birodalom miniszterelnöke, Churchill, világszerte r ismert mondását megtette, hogy »vér, könny és^ szenvedés fog következni« ennek a kijelentésének nem az volt a következménye, hogy az emberekben félelmet keltett, hogy az emberekben kishitűséget ébresztett, hanem ez a hatalmas birodalom éppen meglátva a helyzet súlyosságát, fogát összeszorítva megmutatta, hogy mit tud tenni és mit tud produkálni. Engedjék meg, hogy ezt a példát idézhessem, mert nem akarom sötétebb színekkel festeni a mai gazdasági helyzetet, mint amilyen, de mégis a maga valóságos állapotában kívánom feltárni és megmutatni. (Vásáry István (f): Ez a helyes!) Mert, ha fogjuk látni és az ország polgárai valamennyien fogják látni, hogy micsoda súlyos helyzetbe kerültünk úgy a termelés, minit a közellátás terén is, akkor az az érzésem, hogy a jószándékú, tisztességes gondolkozású emberek — és, merem állítani, hogy ennek az országnak a többsége ilyen emberekből áll — átérezve a felelősséget, átérezve a helyzet súlyosságát, igenis, maguk is korlátozni fogják igényeiket, ami nélkül nagyon nehezen vagy talán nem is tudnánk kijutni ebből a mai helyzetünkből. (Ugy van! Ugy ran! a függetlenségi pánton.) Helytelen volt, hogy áprilistól egészen a választásokig rózsás képeket festettünk a közellátási helyzetről. (Pászthory István (f): Több kenyeret Ígértek!) Hozzá kell tennem, hogy a közellátásügyi minisztérium már akkor megmondotta, mire kell számítani, mire kell felkészülni, azok a rózsás képek tehát, amelyeket akkor imitt-amott megcsillogtattak az ország előtt, bizonyos fokig bűnös könnyelműséget jelenítettek. (Egy hang a függeHew évi október hó 24-én, pénteken. 520 ségi pártról: Kortézia. volt! — Dögei Imre (kp): Mondja meg mikor lesz eső! — Pászthory István (f): Akkor már tudtuk, augusztusban! Augusztusban jött a sok plakát! — Nagy Károly (kp): Ha aszály nem lett volna, akkor nem tudnának miről beszélni. — Földes Mihály (kp): Ezt tudtunkra adni nincs szükség, sírból jövő széliemre! Áffiandó ez a téma!) Szabad folytaltaiomt T. Országgyűlés! Én azt hiszem, meg kell ttiyiltan mondani, hogy nemcsak a közellátás helyzetében fognak az elkövetkezendő hónapokban a legsúlyosabb viszonyok bekövetkezni, hanem az egész termelés terüleíén is, sőt (Számoljunk azzal és készülrjünk fel arra, hogy éppen, ennek az évnek következményei miatt még a jövő évi termelésnél is súlyos nehézségek lesznek. (Ugy van! Ugy van! a függetlenlenségi párton. — Nagy Károly .(kp) : Ezt tudtuk!) Ezért tartottuk furcsának, hogy éppen a közellátási minisztériumot szüntették be a takarékosság jelszava alatti, amelyre ia mai időkben -talán a legnagyobb és légsúlyosabb teher nehezednék. (Zaj- — Közbeszólás a koimmunistapártról: Akkor miért lépett fel az' uzsorabíróságok ellen? Ezt nem értem!) De ne méltóztassanak azitl mondani, t. Országgyűlés, hogy csak kritikával foglalkozunk. Méltóztassanak megengedni, hogy: pár mondattal próbáljuk vázolni, mi ennek az oldalnak az elképzelése a "teendők tekintetében. (Halljuk! Hulljuk! a kormánypártokon. — Nas:y Károly (kp): Erre vagyunk kíváncsiak! — Zentai Béla (kp): Munkásbíróságokra van szükség!) . Először is, ti Országgyűlés, az elvi kérdéseket kellene tisztiázni. Meg kellene állapítani, — ez nagyon fontes és alapvető elvi kérdés — hogy kötött gazdálkodást vagy szabad termelési és kereskedelmet kívánunk-e. Meg kell állapítanom és el kellü ismernem, hogy a szociáldemokratapárt következetesem a kötöttj gazdálkodás mellett foglalt állást. Hogy ezt véglegesnek tekinti-e, vagy csak a mai súlyos átmeneti időkben tartja szükségesnek, arra most nem térek ki. (Nagy Károly (kp): Azt mondja meg,, hogy. önök melyiket akarják!) A francia parlamentben a most — ha jól emlékszem június végén — lezajlott hasonló büdzsévita során valamennyi pártinak, így a francia kommunistapártnak a hivatalos szónokait _ i« fagy elembe véve azt az egyiséges konklúziót vonták le, hogy átmenetileg kötött gazdálkodást kell bevezetni és csak később a termelés adta lehetőségek szerint, — de minél előbb — lehe| ! j visszatérni a gazdasági szabadságra. (Vándor Ferenc (f): De ott nincs Gazdasági Főtanács.) És amikor ma — a közellátási téren különösön — ni égis a legszigorúbb köítöttt gazdálkodást kívánjuk, akkori megmondjuk, hogy amint ezek a nehéz idők elmultak, vissza kívánunk térni a szabad gazdálkodás rendszerére. (Zentai Béla (kp):'A szabad rablásra!) T. Képviselőtársaim! Méltóztassanak esetleg a történelem lapjait is forgatni mondjuk a belga Jacques Pirenne könyvét a római birodalom bukásáról. Lehet, hogy nem igaz, de nagyon sok oknyomozó történész osztja azt a felfogást, hogy a< római birodalma^! nem háborúk tették tönkre, hanyatlását nem azok idézték elő. Pirenne fokozatosan kamratatja ebben a hatalmas történelmi példában,, hogy amikor a birodalomban a gazdasági nehézségek először felmerültek, rendszerint nagyobb adózással igyekeztek a szükséges hiányokat
