Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-10
439 Az országgyűlés 10. ütése 19Í7. kráciánkba beiktatjuk a munkásbírákat, akkor ezt az alapelvet, amely a legdemokratikusabb alapelv, szögezzük le: a bíró nem a jogrend védője és szolgája, nem a jogrend rohamkatonája, hanem az ügyész a jogrend védője és rohamkatonája. A bíró abszolút független kell hogy legyen mindentől. Ö a közösség és az egyén között kizárólag az igazságot szabad hogy képviselje és szolgálja. (Rudas László (kp): És mi határozza meg az igazságot 1 ? Nem a jogrend? Az igazságot nem a jog határozza. meg?) Kifogásolták, és nekem is magamévá kell tennem a javaslatnak azt a hiányát, hogy laz uzsorabíróság ítélete ellen fellebbezésnek nem ndunk helyet. Ez a világ joggyakorlatában é« ; jogarod állmában egész sziokatl'Sjn dolioig, de a legszokatlanabb az, amivel a tör vény készítő megindokolta eat. Azt mondja, hogy azért) nem lehet megadni a fellebbezési jogot a munkásbíróság által hozott ítéletekre vonatkozóan a vádlottnak, mert visszás dolog volna az, hogy a munkásbírák által hozott Ítéletet a szakbírák vizsgáljáik felül. (Mozgás a néppárt soraiban.) Nem érzik- hogy ez lényegileg ugyanaz, mintha egy kúriai bíróiból most textilmunkás lesz, rábízzák egy feladat megoldását a textilüzemben» el is végzi és ennek a volt kúriai bíró textilmunkásnsk a munkáját felülvizsgálja a gyakorlott és szakember üzemvezető. (Egy hang a komwiunistavárton: Ez de^agógi«!) Hát olyan visszás dolog volna ez? Vagy, h'2i egy üzemi bizottság kidolgoz valamelyik üzemre nézive egy tervet és benyújtja a tervhivatalnak, ahol több szakértő ül és a tervhivatal felülvizsgálja és azt mondja: ebből a szempontból nem jó a tervetek, visszaadom, Ez olyan visszás dolog volna? Hát lehet egy törvényjavaslatban ilyen indokot felhozni, hogy a munkásbírák: által hozott Ítéletet nem lehet megfellebbezni azért, merit feljebb szakemberek vizsgáljáik felül? (Nlaigy László (and): Hallatlan! Jogászok csinálták ezt a törvényt? Dísze a magyar törvényhozásnak! — Eay kann a kommunistapárt soraiból: Védjék csak a feketézőket, védjék csak!) T. Országgyűlés! Csak azt ne feledjék el, hogy a munkásbíró, amikor tanácskozik és Ítélkezik, amikor bíráskodik, akkor jogi munkáit végez. A jogi munkának az alapja pedig (Felkiáltások a kommunistapárt soraiban: A feketézőket védik! — Zaj.) a natrv tanultság, felkészültség, nagy tapasztalat, logikai készség és képesség, mert mán den egyes itelet egy esemény, amelyen emberi sorsok, csialádi sorsok dőlnek el. (Állandó zaj. — Egy hang a kommu" nistapárton: A tárgyilagos munkás nem befolyásolja a bíráskodást! —Lévay Zoltán (ind): Felelőtlenül és könnyelműen! — Zar) Ezért én úgv érzem, t. Országgyűlés, hogy lehetne korlátozni a fellebbezés elintézésének a gyorsaságát. Meghozzia a munkásuzsorabírósáe: külön tan ács a az ítéleteit és a fellebbviteli tanács«, amelyben természetszerűleg szintén foglaljanak helyet a munkásbírák is. három nap vagy két nam alatt legyen köteles dönteni a kérdésben. (Egy hnna a kommunistapárt oldalán: Majd nem lesz feketézés- lesz krumpli! — Lévay Zoltán (md): Csak a lényeget gyógyítsák meg!) Ebből — értse meg képviselő úr — úgysem lesz krumpli. Ebből legfeljebb akasztófa lesz. Matheovi'ts képviselő társam à törvényjavaslatinak ezt a hiányát rendkívül kemény szaévi október hó 23-án, csütörtökön. 440 vakkal pecsételte meg. Én a magaan ítészéről ezt szintén nem tartom demokráciánkban, még munkásdemokráciánkbain sem előrehaladásnak, bármennyire kizárólag munikásbírák lesznek benne. Megmondom .miért. Eltekintve atitiól. hogy a munkásbírák soraiból kizárták a többi társadalmi rétegeket, »nem tartom ezt szerenesésnek azért sem, mert kifelé, a nagy néprétegek körében azt a látszatot és azt a hitet kelti, hogy itt valami különleges stattláriális eljárás indul. (Felkiáltások a kommunisták soraiban: Csak a feketézőkre!) De nem ez a bai. hogy statáriális eljárás, hanem hogy ea:voldalú statáriális eljárás. Itt van a baj. (Felkiáltások a Ikommunistapárt' soraiban: Csak a feketézők ellen!) T. Országgyűlés! Emlékeztetem önöket arra, hogy Dinnyés Lajos miniszterelnök úr az elmúlt hét előtt megtartott bemutatkozó programbeszédében azt mondotta, hogy ez a parlament, miután az országgyűlés nevet vetliie fel, nagy lépést jelent előre a konszolidáció terén. Mit jelent a konszolidáció? Jelenti az igazságos jogrend megvalósítását minden vonalon, minden kérdésben. En! ebben a parlatmenitben négy éven át hadakoztam gróf Bethlenneíl szemben. Gróf Bethlen kifelé, a külföld felé állandóan azt hangoztatta, hogy Magyarországon demokráciái van, mert egynéhány kirakatna "kasztot beültetett ide p oarlaraentbe-^ Kifelé hirdette a demokráciát, befelé pedig a zsarnokságot, (Egy hang a kommunistapárt oldaláról: Tapasztaltuk. De most nem kirakatban varnak a parasztok!) Ne essünk ugyanebbe a févediésbe, hogy a demokratikus korniánv7fá,sban és parlamentben hirdessük a konszolidációt, az előrehaladást és ugyanakkor a t>er J orvoslatnak a javaslatból való kihagyásával retrográd lépést tegyünk visszafelé. (Felkiáltások a kommunistapártról: Szó «incs róla! — Lévav Zoltán (and) gúnyosan: Rögtön olcsóság fesz!}. T. Országgvűlés! Csak egv oár szót akarok vesztegetni arra, hogy ebben a vitában kevés szó hangzott el arról, hogy mi is,n drágaságnak az oka, amely nyomasztólag hat elsősorban iái magyar munkásságra. Apró t. képviselőtársam felsorakoztatta azt, hogy a széniparban mekkorát haladtunk a termelés vonalán, a vas-, a;z acéliparban mekkorát har îhdthïnik előre a termelés vonalán és így tovább a ,'töblbi iparágban is., Ha pedig igaz az, aminthogy igaz, — el kell fogadnom, mert, szakember mondja — hogy ilyen nagy haladást tettünk a termelés terén, akkor kérdem, mi az oka annak, hogy a magyar koalíciós kormányzás, köztük a munkáspártok is nem tudtak ilyen hala.dást elérni a magyar munkásság életszínvonalának emelése terén? (Nagy zaj a kommunisíavárton— Lévay Zoltán (md): Ezt nem bírják hallgatni! — Apró Antal (kp): Megkapja a választ!) Nem. kétséges, hogy a többtermelés következtében több bevétel van, minthogy azonban a munkásság (Apró Antal (kp): Az ellen beszél most, a munkás több bevétele fdlen beszél! — Gyurkovits Károly (szd): Országot építünk, az neki semmi!) ennek a többtermelésnek eredményét nem látja és az a munkásság^ munkabéreiben, életszínvonalában nem érvényesül, feltehetjük a kérdést: hova lett a differencia? (Napy zaj a kommunistapárton. — Szabó Piroska (kp): A feketézők zsebében van, akiket védenek! —" Zgyerka János (kp):
