Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

387 Az országgyűlés 9. ülése 1947. ségét állapította meg és kellő időben eljárva a hatóságoknál, felhívta a figyelmet, hogy ez a színmagyar és dolgos nép, amely az 1945K. és 1946. években sem hagyott egy (talpalatnyi földet sem parlagon s adójának és beszolgáltatás! kötelezettségének — még a kisemberek is — száz százalékig eleget tett, most súlyos bajban.van és ezért kérte a se gítságet. Az eredmény: a kért 261 mázsa vetőmagból mindössze 46 mázsa lettPontosán ez a sorsa Nagydorog községnek is. Vagy ott van például egy másik, ősrégi színmagyar község, Madocsa. amelyet az aszály tett tönkre. Csupán azért nem minő sülhetett aszályos községnek, mert átlagtermése a 3 mázsát egy-két tizeddel meghaladta. (Gerencsér György (kp) : Rá kell ' venini a jómódú gazdákat a helybeli cserére!) T. Országgyűlés! Folytathatnám még, de nincs erre idő- Ilyen helyzetek adódnak elő ott, ahol az átlag, talán közepes jónak is mu tat kőzik. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat és a földmívelésügyi kormányzatot, jöjjön sürgősen segítségükre ezeknek a hibájukon kívül bajbajutott gazdáknak és kisembereknek. Ne akassza meg a vetőmaghiány a paraszt építeni .akaró kezét, hiszen a paraszt nemcsak magának, hanem, a nemzetnek is akar termelni. (Ügy van! úgy van! a füg get' lemégi párton.) Ha szabad megemlítenem, a megyében a svábkitelepítéssel kapcsolatban körülbelül 50 vagon gabona gyűlt össze, amihői a hiány könnyen pótolíhaitó. (Vándor Ferenc (f): Hol van az már?) ^ • A paraszt dolgozni akar. A paraszti őserőt csak segíteni kell és akkor el fogja juttatni ezt a nemzetet az igazságos és erős Magyarországhoz. (Gerencsér György: (kp): A demokratikus Magyarországhoz! —Taps a néppárt, a függetlenségi párt és a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Az interpellációt az országgyűlés kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Kántor József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi' miniszter úrhoz a mezőgazdasági szakoktatás tárgyában- Kérem jegyző képviselőtársamat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Az elnöki széket délután 5 óra 43 perckor Kéthly Anna foglalja el.) Hajdú Ernó'né jegyző (olvassa): »1. Hogyan és milyen formában akarja a miniszter úr a mezőgazdasági szakoktatást megoldani

1

? 2. Tett e már a miniszter úr ebben az ügyiben valamit? Ha igen, milyen intézkedéseket tett, vagy milyen intézkedéseket szándékozik tenni, úgy a gazdák, mint az ország érdekében a szakoktatás tárgyában?« Elnök: Kántor József képviselő urat illeti a szó. f „ ', . Kántor József (dn): T. Országgyűlés! A nagy magyar Széchenyi azt mondotta, ha sok a tudományos emberfő, az a nemzet hatalma, (Ügy ttom! Úgy van! a függetlenségi párton-) mert nemcsak a termékeny rónák, vagy a kincsekkel tele hegyek teszik a nemzet erejéi hanem az emberi ész is, amely azokat hasznosítani tudja. (Helyeslés a függetlenségi párton.) T, Országgyűlés! Talán sohasem • volt akkora súlya és nagy jelentősége Széchenyi szavainak, mint éppen napjainkban. Ha igazak Széchenyi' szavai, — már pedig igazak — akkor a termékeny rónákhoz műveltebb paévi ok óber hó 22-én, szír dán. 388 | rasztságra van szükségünk. (Úgy mm! Úgy van! a deimiokratia néppárton.) Amíg a többi nemzet a korral haladva ért a XX- századhoz az élet minden bonyolultságával szemben, addig mi magyar parasztok minden erőfeszítésünk és rátermettségünk ellenére, műveltségünk hiján csak tönkremenni tudunk. Pedig én állítom, hogy a magyar paraszt «és kisember igen okos faj, csak művelni kell. A földmívelésügyi kormánynak szigorú kötelessége tehát, hogy minden erejét latba vetve művelje, oktassa és felemelje a parasztságot. Ezideig elég volt, ha írni olvasni tudtunk, most azonban a tudást olyan fokra kell emelni, amely kiegyenlítő lesz más társadalmi osztályokkal, sőt fontos és elengedhetetlen, hogy a világversenyben is megállhassuk a helyünket. (Helyeslés a demokrata néppárton és a függetlenségi párton-) T. Országgyűlés! Igen nagy horderejű kérdésről van itt szó. Mi először is agráráram vagyunk. A földreform során pedig több mint négyszázezer újgazda lett ebben az országban, akiknek kezére több mint ötmillió katasztrális hold föld került- Ez helyes is, — hiszen régóta, vágyódtank már a föld után. — de ez »a föld most olyan hirtelen jött, mint az úszni nem tudó emberre a hirtelen, vízáradat. Nem szabad szonban őket hagyni, hogy belefulladjanak. Ezt az ország létérdeke is megköveteli. Éppen napjainkban látjuk, mi történik ott, ahol ia rátermettség mellett hiányzik a szaktudás. r Vonatkozik ez a mezőgazdaságra is. A természet nehezen adja kincseit. Nehéz és kitartó munkát kell végeznie annak, ta-ki a természet, az időjárás és a föld minden előre ki nem számítható szeszélye ellenére meg aksrja termelni az áldott és napjainkban anynyira hiányzó mindennapi kenyeret. Hogy ezt azok is elhigyjék, akik még ki nem próbálták és esetleg kételkednek, legyen szabad hivatkoznom a Szentírásra, ahol meg van írva. hogy arcod véres verejtékével eszed, vjagyás kéréseid a kenyered- (Gerencsér György (kp): De nem mindenki!) En a parasztokról beszélek, édes barátom. Egy ország arculatát mamidig a, tömeget adó népréteg adja. (Kováig László (din): ügy van! Ez a tömeget adó népréteg nálunk a parasztság. — Ügy van! Ügy van! a néppárton.) A parasztság műveltsége vagy műveletlen sége ßdja tehát az ország arculatát és dönti el annak teljesítőképességéit. (Közbeszólás a kommunistapártról: Ez az, arait a legjobban ki szoktak használni!) A mubban láttam plakátokat a következő felírással. (Halljuk! >Hálljuk! a néppárton.) »Tëa*nielj többet! Kaptál földet, adj kenyeret!« Ez magában véve helyes, de a.többtermelésihez több tudás is kell. (Egy hang a kommunistapártról: Több erő!) Nem is szólva: azokról sa a újgazdákról, akik sohasem foglalkoztak földdel. — mert ilyenek is vannak, (Felkiáltások a függetlenségi párton: Vannak! Vannak!) — sok-sok olyan, volt gazdasági cseléd és munkás is van, aki *a rábízott munkát becsülettel, jól elvégezte, (Egy hang a függetlenségi párton: Az nem kapott) földet!) de hogy mikor mit tegyen, vagy mit kell tennie, ez a múltban a gazdatiszt gondja volt,, annak a. cselédnek tehát nem volt! alkalma önállóan ténykedni. Most egyszerre önnállóvá lett. Igen fontos, sőt elengedhetetlen tehát, hogy segítsük őt önállóságában. De szüksége van a műveltségre a régi gaz-