Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

377 As ország gyűlés Û. ülébc 294T. Elnök: Az interpelláló képviselő urait illeti a szó. Vándor Ferenc (f): T. Országgyűlés! Az* hiszem nem mondok semmi ujat. sem meg­lepőt, amikor azt mondom, hogy az ország, de különösképpen Budapest és környékének köz­ellátása mondhatnám, válságos 'helyzetbe* ke­rült. (Egy hang \a kommunistavárt oldalán: Magán egyáltalán nem látszik!) Kedves bará­tom, mélyen t. képviselőtársam. lehet, hogy nem látszik meg, azonban valamire fel keíl hivtnom a figyelmét. Vannak emberek, akik sokat tanulnak és mégsem lesznek okosak és vannak emberek, akik keveset esznek és mégis jól méznek ki. (Egy hang a kommu­nistapárt oldalán: Maga melyik csoporthoz tartozik? — Élénk derültség. —- Taps a kom­munistapárt oldalán.) A példa második ré­szét magfáhial kapcsodaltban elhallgatom, úgyis kitalálja mindenki. (Derültség és taps a függetlenségi párt oldaMn.í Súlyos ez a helyzet az egész országban, de különösképpen súlyos itt, ami érthető és természetes is. (A beszéd végét .jelző lámpa kigyullad.) Még nem beszélek tizenöt perce! (Derültség. Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Elég baj!) Vidéken, falun & dolgozó ember a maga két keze munkájával bármi nehezen is, de meg tudja szerezni a maga mindennapii kenyerét. A vidéki városokban részint iaz emberek jelentős része szintén fog­lalkozik gazdálkodással, részint pedig olyan rokoni, ismereteégi és egyéb kapcsolatai van­nak, laiíielyeknek révén mégiscsak mes: tudja szerezni a magái családja részére a legszük­ségesebbeket. Ezek a kapcsolatok azonban hiányoznak, különösen és nagyon hiányoznak Budapest és környéke népénél és leg­nagyobbrészt nine» meg e lehetősége ezen kapcsolatok megszerzésére, és kihasználására a dolgozó tömegeknek, amelyek éjjel-nappal dolgoznak, robotolnak és így nincs se mód-. juk, se idejük, 'hogy kamrájuk benaktározása érdekében esetleg vidéki utazásokat is tehes­senek. Igen t. Országgyűlés*! Én tudom, hogy a kormányzat, amelyhez interpellációmat intéz­tem, igen könnyen meg fog és mes: is tud felelni az első kérdésre, mert hiszen tudatá­ban is kell lennie ennek «a nehéz helyzetnek. El vagyok rá készülve, hogy a< második kér désre, a nehéz helyzet okát illetően az abnor­mális időjárásra, az országos aszályra fog hi­vatkozni. A Mindenható csapását jelentő abnormá­lis időjáráson kívül voltak itt azonban más okok, más tényezők, főként hibás intézkedések is, amelyek ezt a helyzetet előidézték, '(Fel­kiáltások a kommunistapárt oldalán,: Elfeke­tézték az élelmet!),, amelyekről most! beszélni kell, nehogy mégegyszer megismétlődhessenek, hanem ki tudjuk őket küszöbölni és orvosolni az ezek folytán előállott katasztrofális hely­zetet. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Nem a feketézőkkel!) Könnyű siker volna most nekem azt, mondani, hogy ennek a közellátási csődnek előidézője az volt, hogy közellátási kormányzatunk és ennek vezetésére hivatott közegei közellátás helyett csupán rövidlátás­sal rendelkeztek. (Derültség az ellenzéken.) Ezt azonban nem merem így mondani, mert el kell ismernem, (Zaj a kommunistapárt olda­lán.), hogy a közellátási kormányzat, a köz­ellátási minisztérium ennek az évnek kezdeté­évi úk'óher hó 22-én, ss rdún. 378 tői úgyszólván mindent elkövetett, hogy meg­próbálja biztosítani az ország közellátását. De mi történt? Emlékezzünk csak vissza: az év elején például (Felkiáltások a kommunista­párt oldalán: Agitáltak a beszolgáltatás ellen!) bizonyos oldalról, bizonyos újságok részéről felhangzottak követelések, amelyekben azt kö vetélték, hirdetitek és Ígérték, hogy elég volt a megkötöttségből, itt az ideje annak, hogy végre áttérjünk a teljesen szabad gazdálkodásra, inert csak ez segítheti elő a készletek előbuvá*sát. Elismerem Hajduné kép viselőtársnőmnek azt a megállapítását^ hogy & szociáldemokratapárt volt az egyetlen, amely ezen kórusbeli követe­lés ellenére igenis a kötött gazdálkodás mellett foglalt állást, (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Fuvola! Szirénhang!), mert a koalíció harmadik, illetőleg negyedik pártja hallgatott, mint árvák a viharban, (Derültség az ellenzé­ken.) hiszen az a szerepe, hogy a legtöbbször hallgatni szokott. A másik két pánt ellenben annál jobban és hangosabban követelte ezt. Mi történt? (Zaj a kommunistapárt olda­lán-) Ha jól emlékszem, április elején össze­hivatta az akkori közellátási miniszter a. pár­tok és a hatóságok képviselőit egy megbeszé­lésre. A bevezetendő kötött gazdálkodás tár gyáhan lett volna megbeszélés. (Zaj a kommte nistapárt oldalán.) A megbeszélésen megjelent a Gazdasági Főtanács megbízottja, aki rövi­den, lakonikusan a következőket jelentettlei ki (Miklós Imre (f): Most hallgasson ide!): »A Gazdasági Főtanács pedig elhatározta, hogy nem lesz kötött gazdálkodás és éppen ezért ilyen tartalmú megbeszélésen részt sem ve" szék«. Ezzel fogta a kalapját és elment, ott­hagyta az értekezletet. (Szeuner József (f): A Zolika!) Ügylátszik, hogy a Gazdasági Fő tanácsnak ezt a javaslatot, ezt a tanácsot az az illető úr adta, aki hozzászokott a hitleri nagytér-gazdálkodáshoz, aki könyvet írt arról, hogy a szegény magyarok számára mit jelent a. hitleri nagytérgondolkodás, milyen előnye van annak Magyarország szempontjából (Miklós Imre (f): Az is neki szaladt a falnak! -r- Zaj és ellentmondások a kommunistapárt oldalán.) és akit e nagybecsű munkája miatt a pénzügy­minisztériumból súlyos igazolási hátránnyal kiebrudaltak, azután mint főtanácsadó állást. helyet kapott \zt Gazdasági Főtanácsban. (Fel' kiáltások a kisgazdapárt oldalán: Ki ez az úr? — Pászthory István (f): Milyen párti!) De tovább megyek. (Egy hang a kisgazda^ párt oldalán: Ne menjen továább képviselő úr! Mondja meg, hogy- ki az!) Bennünket való­sággal megtévesztettek úgy, amint azt az előbb felszólalt képviselőtársam mondotta, azokkal a melsebeli reményekkel, amelyekkel elszédítették az országot és amelyek szemit itt még sohasem látott terméseredmény lesz. És mi lett? Reményekre építettünk, pedig méltóztassék elhinni: ha megalkottuk volna azt a bizonyos szervezeted amely számolt azzal, hogy talán még sem lesz olyan bőséges a termés és ha megsegített volna bennünket az Isten és hűséges termést adott volna a. nem­zetnek, akkor egyszerűen félretehettük vo/lna azt a rendelkezést. Ellenben amikor bekövet­kezett ez a rossz termés, nem Volt. semmi ren­delkezés, a kormánynyiilatkozatok pedig —

Next

/
Oldalképek
Tartalom