Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

371 Az országgyűlés 9. ülése 1947. évi ok 'óber hó 22-én, sz rdán, 372 magyar kisiparosság- körében van. Amíg egy­részt a nagyipar minden vonatkozásban-el van látva állami jóvátételi és magánrendelésekkel, ugyanakkor a kézmüipárosság munka és ke­nyér nélkül van. A magyar kézműiparosságnak feltétlenül szüksége van az eredeti rendelettől eltérően a kisipari hrtelek azonnali megindítá­sára. Kétféle hitelre van szüksége a magyar kisiparosságnak. Egy hosszabb lejáratú é» ol­csóbb kamatozású beruházási hitelre» mert mű­helyeinket kifosztották, szerszámainkat elvitték, műhelyeink romokban vannak, ezeket tehát fel kell építeni. Amig a gyáripar kapott iparindí­lási kölcsönt, addig ia kisipar nem kapott sem­mit. Szüksége van azonban egy másik hitelre is, úgynevezett termelési hitelre. A termelési hitel lehet rövidebb lejáratú és magasiabb ka­matlábú. Ez szükséges ahhoz, hogy a kézmű­iparos az elvállalandó munkák anyagát meg tudj»a szerezni és a munkabéreket ki tudja fizetni. A magyar kézmüiparosság mindenkor ele­get tett kötelezettségének és a reá kirótt fel­adatoknak, miként a múltban, most is mindig eleget tesz. A magyar kézmüiparosság azon­ban részt kíván venni a, hároméves terv mun­kájában, az ország újjáépítésében; hogy azon­6 ban eleget tudjon tenni az újjáépítési köte­lezettségének, hitelre van szüksége, mert énei­kül a magyar kisiparosság nem tud bekap­csolódni ebbe a munkába­-•Kérem a miniszter urat, hogy azt a kis­iparosságot, amely a felszabadulás óla nem kérdezte, hogy miért és hogyan dolgozzon, ha­nem a munkásokkal együtt hozta helyre a városokban a romépületeket és állította helyre a gyárakat, kórházakat —- részesítse most legalább annyi megbecsülésben, hogy ne úgy, mint a múltban, két-háromszáz forintokat ad­janak -a magyar kézmüiparosoknak, hanem olyan hiteleket, amelyekkel valóban helyre tudják állítani műhelyeiket, meg tudják indí­tani műhelyeikben a munkát és pótolni tud­ják az eltűnt szerszámaikat. (Taps a kommu­nistapárt soraiban- -*- Futó Dezső (f): A felszó­laló munkásait büdös kommunistáknak tar­totta tíz évvel ezelőtt! — Felmutatja a »Kis-* iparos« című lapot. — Zaj a komm\unistapár­ton. — Futó Dezső (f): Nem mi írtuk, ott ír­ták! — Egy hang a kommunistapárton: Meg­változott a szélkakas! Sajnálatos változás. — Zaj.) Elnök: Az országgyűlés az 'interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Kovács Béla képviselő úr in­terpellációja az iparügyi miniszter úrhoz az ország kézműiparosságának munkával és 'megrendelésekkel való intézményes biztosítása érdekében. Kérem a jegyző urat, szíveskedj ék az in­terpelláció szövegét felolvasni­(Czövek Jenő jegyző (olvassa):^»Általá­nosan közismert a magyar kézmüiparosság nehéz gazdasági helyzete. Amíg a magyar nagyipar minden vonatkozásban el van látva állami, közületi és magánrendelésekkel, ad­dig a kézmüiparosság nagy százaléka meg­rendelés és- anyaghiány következtében a min­dennapi kenyeret sem képes megkeresni. Mit kivan tenni ^a miniszter úr a kézműiparos; sásrnak arankával és megrendelésekkel való intézményes biztosítás­1 .» érdekében!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó­Kovács Béla (kp): T. Országgyűlés! Ál­talánosan közismert a magyar kézmüiparosság sanyarú helyzete- Amíg egyrészt a nagyipar minden vonatkozásban el van látva jóváté­teli, állami, sőt magánmunkákkal is, addig a kézműiparosságnak igen nagy része teljesen munkanélkül tengődik. Ismeretes az a tény is, hogy amíg a közületeknél a zártkörű pá­lyázatokra 5-6 embert hívnak fel, s azok egy­mással összebeszélve osztják meg egymás kö­zött a munkát és adják le egymás között% profitot, addig a kisiparos nem tud a labi­rintusokba járni és nem tudja kikeresni az eldugott költségvetésből azokat a pontokat, amelyekből megállapítható, hogy milyen mun­ka nein készül. A közületeknél még a múltból ott felejtett igen tisztelt miniszteri tanácsos és főmérnök urak a kisiparosoknak nem súgják meg, hogy melyik az a tétel, ami nem készül, íg^ r a nagyiparosok olyan árat adnak be. ami olcsóbbá teszi az egész költségvetést. Ez is egyik oka annak, hogy a kézműiparos nem kap a versenytárgyaláson munkát. Megítélésünk szerint intézményesen kellene tehát biztosítani, hogy a munkanélkül állókéz­uiűiparosság a z állama, közületi és a városi munkákból minden körülmények között része­süljön- Véleményem szerint pontosan meg kel­lene határozni mindazokat a közszáilításokat, amelyek kifejezetten a kisiparosságot illetik. így pl. a kisiparosság körébe tartozó kézmü­iparosság számára volna feltartandó a három­éves tervben előírt munkamennyiség bizonyos százaléka. A profitéhes nagyvállalkozók érde­keltsége szinte szisztematikusan igyekszik gyen gíteni és tönkretenni a magyar kézműipart, a kisipart. :Ez rendszeresen folyik. A jól kép­zett szakembereket gyárakba akarják kény­szeríteni munkásnak, hogy mint konkurreens vállalkozótól megszabaduljanak a magyar kézműiparosságtól. Általában közismert tény, hogy úgy r a múltban, de a felszabadulás óta is. a gyár­ipar igen nagyfokú állami pénzügyi támoga­tásban részesült. Ezzel szemben több. mint kétszázezer magyar kézműiparos még filléres kölcsönhöz sem tudott jutni. A kézműiparosságnak, ennek a kifejezet­ten demokratikusan és szociálisan gondol­kozni, dolgozni és alkotni kivánó, fáradhatat­lanul szorgalmas társadalmi rétegnek a meg" segítéséről intézményesen kell tehát gondos­kodni: munkával, megrendelésekkel, anyag- és nem munkanélküli kölcsönökkel^ A hitelfor­rások intézményesebb biztosításán felül ké­rem, hogy az Anyag- és Árhivatalnál_ végre olyan rend teremtessék, hogy a kézmüiparos­ság megfelelő anyaghoz juthasson és ne le­gyen kénytelen a hivatalos áron felül spe : kiilánsoktól, árdrágítóktól anyagot vásárolni. A fenti panaszokon felül egyik legna­gyobb panasza á kézműiparosságnak, _ hogy az Anyag- és Árhivataí, mondhatni, alig utal ki anyagot kisembernek, illetőleg igen kevés anyagot mentesít a zárolás alól, hiszen legtöbb kézműiparos még árnnyá anyaghoz sem jut, hogy egynéhány tanoncát, aki nála alkalmazva van, munkával tudja ellátni. Hogy számszerűen is alá legyein támasztva a magyar kézmüiparosság előbbiekben rész­letezett jogos panasza és követelése, ennek érdekében kérem, állapítsák meg összegsze­rűen, hogy 1946. évii augusztus 1-től 1947­augusztus l-ig, szemben a nagyiparral, mi­lyen arányban részesült a kézmüiparosság.,, először közszállításókban és megrendelések-

Next

/
Oldalképek
Tartalom