Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

363 Az országgyűlés 9. ülése 1947. ismertetem .közoktatási rendszerünk mai álla­potát. A múltra mem térhetek vissza, azt mimr denki a saját múltjából ismeri. Csak a jelen­őéi «zerretnék legftlllább főbb vonásokban fog­luilíkozmii. A mostani rendszer — mint tudjuk — az egyenlőség eszméje jegyében 6—14 éves korig általánosain (kötelezővé és egységessé tette ia tanítást az úgynevezett általános iskola kere­téhem'Ez taz új iskolatípus, mint tudjuk, foko­zatosam épült feil, hiszem egyszerre, máróil-hoíl­napra nem lehet megtér eim'teni. A nyolcosztályú általánios iskolára, mint alapépítményre, épüll­neki teil lazutáaa a különböző szakirányú közép­iskolák, n többi közt a klasszikus műveltséget nyújtó. Immár nem myolc-, hanem négyosz-' tályú gimnáziumok is. Mármost az volt a helyzet, hogy a gim­náziumi osztályokból fokozatosan általános iskolaivá átalakuló osztályokban, nevezetesen az ötödik általános iskolai osztálytól, tehát a régi gimnázium első osztályától kezdve, meg­engedték* azt, hogy fakultative lehessen latint tanítani és tanulni, azaz mindenki, aki latint óhajtott tanulni, ezt megtehette, erre megvolt H lehet őségé, hiszen a gimnáziumokban latin tanerő általában van." Ez nagyon üdvös ren delkezés volt, a tanulóifjúságnak és a szülők­nek mintegy 70—80 százaléka élt is ezzel a lehetőséggé 1 ; mégpedig az az .érdekes, hogy nemcsak az úgynevezett vagy mondhatnám, már szinte' annak bélyegzett »úri« iskolákban, hanem azokban a perifériális iskolákban is, amelyeknek tanulóifjúsága a munkásosztály, •a kisiparos osztály köréből verbuválódott. Ez igen érthető, hiszen minden normális ember­ben él a vágy a magasabb műveltség elnye­rése, a magasabb kultúra, a magasabb képesí­tés megszerzése iránt és nem kétséges, hogy a klasszikus műveltség magasabbrendű mű­veltséget jelent. De a praktikus szempontok is arra ösztö­nözték a szülőiket, hogy gyermekeiket itt. az általános iskola- ötödik osztályában latinra taníttassák, 10 éves korban ti. még nemigen lehet eldönteni azt, hogy egy gyermeknek mihez lesz majd tehetsége élete későbbi fo­lyamán. Ha latint tanul és az általános isko­lát elvégezte s utána a klasszikus műveltség felé fordul, sokkal könnyebben boldogul a klasszikus műveltséget nyújtó gimnáziumban, minthogy már latin előképzettsége van. Meg kell vallanunk azt, hogy a latin­studium meglehetősen nehéz, hiszen már a régi nyolcosztályos gimnáziumban is előfor-, dúlt, hogy valaki — mondjuk — egész magas fokon, a VII. osztályban megbukott. (Derült­ség \az ellenzék oldalán.) Azt hiszem, a kul­tuszminiszter úr is tudna erre példát, ha itt meigjjeient volna. (Derültség az ellenzék olda­lán. — Zaj a kormánypártok soraiban. — Közbeszólás a függetlenségi párt oldalán: A kultuszminiszter úr is megbukott.) Nagyon helyes rendelkezés volt tehát ez a |régi rendelkezés, amely megengedte a tátin tanításait. Annál megdöbbentőbb volt, hogy újabban megjelent egy kultuszmindszteri ren­delet, amely egy tollvonássá: 1 kategóriee meg­tiltotta, hogy az ilyen, á gimnáziumból át­vedlő általános iskola ötödik általános osz­tályában a latint tanítsák, holott tudomásom szerint már tankönyv is készült, mégpedig egy igen kitűnő és modern szellemű tankönyv, az évi ok óber hó 22-én, szrdán. 364 ilyen fakultatív latin tanítás számára. Ezt az újabb rendelkezést, amely tudomá­sem szerint a gimnáziumi ügyosztály megkér­dezése nélkül, pusztán az általános nskolai ügyosztály kebelében készült, a magam részé­rő] éppoly merényletnek tartom az európaian m agyar _ műveltség teljessége és integritása ellen, mint ' amilyen merényletnek tartottam a tavasszal 'köztudatba dobott fakultatív hit­oktatás kérdését. Amint az ellen meglehetősen intranzigens harcot folytattam, akkor méff a Házon kívül, vállalva azt, hogy Hóman Bá­lint és Antal István, a fasiszta kultusz­miniszterek után Ortutay Gyúl demokra­tikus kultuszminiszter is fegyelmit indít elle­nem, mint középiskolai tanár ellen, akkor fo­l kozottabb 'kötelességemnek érzem magamra nézve azt, hogy most itt ezen a védettebb he­lyen. (Derültséa és ellentmondások az ellenzék oldaHán.) n latin tanításának megszüntetése ellen emeljek szót. (Felkiáltások a független­ségi párt oldalán: Nem egészen biztos, hogy védett!) Rengeteg érvet tudnék felhozni, de nem akarok már agyonvitatott érveket ismételni: nem akarok hivatkozni a latin nyelvnek úgy­nevezett formális képző erejére, ami annyit jeleint, hogy ez a nyelv már ömagában véver grammatikái ának loaikus volta és csodálatos felépítése következtében valóságos észköszö­rülde és a logikus fegyelmezettségnek egyik fontos eszköze. Nem akarok hivatkozni arra, hogy a modern európai nyelveik, tehát a szláv nyelvek tanulása is sokkal könnyebben megy latin grammatikai alapismeretekkel. Arra se akarok hivatkozni, hogy az ország lakosságá­nak 70 százalékát kitevő katolikusságnak egy­házi nyelve a latin (Közbeszólás a függetlem­ségi párt oldalán: A jogászok nyelve is!); ezekre a régen vitatott érvekre nem akarok hivatkozni. Azt sem említem, hogy a maga­sabb tudományoknak, a jogtudománynak, az orvosi, teológiai _ és természettudományoknak terminológiája, is internacionálisan latin, (Zaj a kormánypártok oldalán. — Felkiáltá­sok a kommunistapárt oldalán: Fogalma sincs róla! — Derültség az ellenzék oldalán.) Nagyon csodálkoznám azon, ha éppen arról az oldalról tapasztalnék latinellenessé­!g'iet. ahol minden második szó latin, mert "egy­szer azt mondják, hogy »reakciós«, másszor azt mondják, hogy »fasiszta«. (Derültség az ellenzék oldalán. — Kemény Györgyné (kp): A latifi tanítással presszionálták a gyermeke­ket arra, hogy ne menjenek az általános is­kolákba! Éppen az egyházi iskolákban pon­tosan ez történt! — Ellentmondások az ellen­zék oldalán. — Közbeszólás a néppárt sodrai­ban: »Szólalj meg hát rubintos virágom«­Képviselőtársnőm, akkor lépjen ki a kommu­nistapártból, mert ez a szó, hogy »kommu­nista«, szintén latin. (Taps az ellenzék olda­lán.) Olyan érvet akarok felhozni, amelyet eddig kevéssé ismertettek és ez a következő: Demokratikus érdekünk, demokráciánk ki­fejlesztésének érdeke az, hogy minél széle­sebb körben elterjedjen a latin kultúra és minél többen tudjanak latinul. Megmondom, hogy miért. A legfőbb baj ugyanis, ami ezt a demokratikus fejlődést akadályozza, az, hogy az eszmék, a fogalmak zűrzavarában élünk, nem értjük meg egymást, azért, mert ugyanazon a fogalmon, ugyanazon a néven

Next

/
Oldalképek
Tartalom