Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-9
363 Az országgyűlés 9. ülése 1947. ismertetem .közoktatási rendszerünk mai állapotát. A múltra mem térhetek vissza, azt mimr denki a saját múltjából ismeri. Csak a jelenőéi «zerretnék legftlllább főbb vonásokban fogluilíkozmii. A mostani rendszer — mint tudjuk — az egyenlőség eszméje jegyében 6—14 éves korig általánosain (kötelezővé és egységessé tette ia tanítást az úgynevezett általános iskola keretéhem'Ez taz új iskolatípus, mint tudjuk, fokozatosam épült feil, hiszem egyszerre, máróil-hoílnapra nem lehet megtér eim'teni. A nyolcosztályú általánios iskolára, mint alapépítményre, épüllneki teil lazutáaa a különböző szakirányú középiskolák, n többi közt a klasszikus műveltséget nyújtó. Immár nem myolc-, hanem négyosz-' tályú gimnáziumok is. Mármost az volt a helyzet, hogy a gimnáziumi osztályokból fokozatosan általános iskolaivá átalakuló osztályokban, nevezetesen az ötödik általános iskolai osztálytól, tehát a régi gimnázium első osztályától kezdve, megengedték* azt, hogy fakultative lehessen latint tanítani és tanulni, azaz mindenki, aki latint óhajtott tanulni, ezt megtehette, erre megvolt H lehet őségé, hiszen a gimnáziumokban latin tanerő általában van." Ez nagyon üdvös ren delkezés volt, a tanulóifjúságnak és a szülőknek mintegy 70—80 százaléka élt is ezzel a lehetőséggé 1 ; mégpedig az az .érdekes, hogy nemcsak az úgynevezett vagy mondhatnám, már szinte' annak bélyegzett »úri« iskolákban, hanem azokban a perifériális iskolákban is, amelyeknek tanulóifjúsága a munkásosztály, •a kisiparos osztály köréből verbuválódott. Ez igen érthető, hiszen minden normális emberben él a vágy a magasabb műveltség elnyerése, a magasabb kultúra, a magasabb képesítés megszerzése iránt és nem kétséges, hogy a klasszikus műveltség magasabbrendű műveltséget jelent. De a praktikus szempontok is arra ösztönözték a szülőiket, hogy gyermekeiket itt. az általános iskola- ötödik osztályában latinra taníttassák, 10 éves korban ti. még nemigen lehet eldönteni azt, hogy egy gyermeknek mihez lesz majd tehetsége élete későbbi folyamán. Ha latint tanul és az általános iskolát elvégezte s utána a klasszikus műveltség felé fordul, sokkal könnyebben boldogul a klasszikus műveltséget nyújtó gimnáziumban, minthogy már latin előképzettsége van. Meg kell vallanunk azt, hogy a latinstudium meglehetősen nehéz, hiszen már a régi nyolcosztályos gimnáziumban is előfor-, dúlt, hogy valaki — mondjuk — egész magas fokon, a VII. osztályban megbukott. (Derültség \az ellenzék oldalán.) Azt hiszem, a kultuszminiszter úr is tudna erre példát, ha itt meigjjeient volna. (Derültség az ellenzék oldalán. — Zaj a kormánypártok soraiban. — Közbeszólás a függetlenségi párt oldalán: A kultuszminiszter úr is megbukott.) Nagyon helyes rendelkezés volt tehát ez a |régi rendelkezés, amely megengedte a tátin tanításait. Annál megdöbbentőbb volt, hogy újabban megjelent egy kultuszmindszteri rendelet, amely egy tollvonássá: 1 kategóriee megtiltotta, hogy az ilyen, á gimnáziumból átvedlő általános iskola ötödik általános osztályában a latint tanítsák, holott tudomásom szerint már tankönyv is készült, mégpedig egy igen kitűnő és modern szellemű tankönyv, az évi ok óber hó 22-én, szrdán. 364 ilyen fakultatív latin tanítás számára. Ezt az újabb rendelkezést, amely tudomásem szerint a gimnáziumi ügyosztály megkérdezése nélkül, pusztán az általános nskolai ügyosztály kebelében készült, a magam részérő] éppoly merényletnek tartom az európaian m agyar _ műveltség teljessége és integritása ellen, mint ' amilyen merényletnek tartottam a tavasszal 'köztudatba dobott fakultatív hitoktatás kérdését. Amint az ellen meglehetősen intranzigens harcot folytattam, akkor méff a Házon kívül, vállalva azt, hogy Hóman Bálint és Antal István, a fasiszta kultuszminiszterek után Ortutay Gyúl demokratikus kultuszminiszter is fegyelmit indít ellenem, mint középiskolai tanár ellen, akkor fol kozottabb 'kötelességemnek érzem magamra nézve azt, hogy most itt ezen a védettebb helyen. (Derültséa és ellentmondások az ellenzék oldaHán.) n latin tanításának megszüntetése ellen emeljek szót. (Felkiáltások a függetlenségi párt oldalán: Nem egészen biztos, hogy védett!) Rengeteg érvet tudnék felhozni, de nem akarok már agyonvitatott érveket ismételni: nem akarok hivatkozni a latin nyelvnek úgynevezett formális képző erejére, ami annyit jeleint, hogy ez a nyelv már ömagában véver grammatikái ának loaikus volta és csodálatos felépítése következtében valóságos észköszörülde és a logikus fegyelmezettségnek egyik fontos eszköze. Nem akarok hivatkozni arra, hogy a modern európai nyelveik, tehát a szláv nyelvek tanulása is sokkal könnyebben megy latin grammatikai alapismeretekkel. Arra se akarok hivatkozni, hogy az ország lakosságának 70 százalékát kitevő katolikusságnak egyházi nyelve a latin (Közbeszólás a függetlemségi párt oldalán: A jogászok nyelve is!); ezekre a régen vitatott érvekre nem akarok hivatkozni. Azt sem említem, hogy a magasabb tudományoknak, a jogtudománynak, az orvosi, teológiai _ és természettudományoknak terminológiája, is internacionálisan latin, (Zaj a kormánypártok oldalán. — Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Fogalma sincs róla! — Derültség az ellenzék oldalán.) Nagyon csodálkoznám azon, ha éppen arról az oldalról tapasztalnék latinellenessé!g'iet. ahol minden második szó latin, mert "egyszer azt mondják, hogy »reakciós«, másszor azt mondják, hogy »fasiszta«. (Derültség az ellenzék oldalán. — Kemény Györgyné (kp): A latifi tanítással presszionálták a gyermekeket arra, hogy ne menjenek az általános iskolákba! Éppen az egyházi iskolákban pontosan ez történt! — Ellentmondások az ellenzék oldalán. — Közbeszólás a néppárt sodraiban: »Szólalj meg hát rubintos virágom«Képviselőtársnőm, akkor lépjen ki a kommunistapártból, mert ez a szó, hogy »kommunista«, szintén latin. (Taps az ellenzék oldalán.) Olyan érvet akarok felhozni, amelyet eddig kevéssé ismertettek és ez a következő: Demokratikus érdekünk, demokráciánk kifejlesztésének érdeke az, hogy minél szélesebb körben elterjedjen a latin kultúra és minél többen tudjanak latinul. Megmondom, hogy miért. A legfőbb baj ugyanis, ami ezt a demokratikus fejlődést akadályozza, az, hogy az eszmék, a fogalmak zűrzavarában élünk, nem értjük meg egymást, azért, mert ugyanazon a fogalmon, ugyanazon a néven
