Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

331 Az országgyűlés 9. ülése 1917. évi ok ober hó 22-én, sz rdán. 332 •a kormány abból a tejmennyiségből, amelyet ma tejszín vagy tejszínhab formájában az édesipar elhasznál'» %jpor formájában tárolna élelmiszert »a csecsemőknek, betegeknek, öregeknek ési az ./anyáknak. A tejkérdést csak példának hozom fel annak ábrázolására, hogy fogyasztási politikánknak általában szem előtt kellene, tar%nia, hogy a jelenlegi körülmények között elsőrendű'szükségleti cikkeknek luxusfogyasztásra való fordítása határozottan közérdekellenes. Nehéz , élelmezési helyzetünkkell kapcsolatban ismételten, a kormány figyelmeibe ajánlóim, hogy "keressen és találjon módot országunk nehéz iéleilmezési helyzetének feltárására azok

1 előtt a hatalmak előtt, amelyeknek a békeszerződések értelmében, teljesítésekkel tartozunk. T. Országgyűlés ! Az államháztartás vitelére adandó felhatalmazás kapcsán nemcsak gazdaságii és pénzügyi, hanem jelesül politikai kérdések is feilmerülnek, marosak azért is, mer* a kormánynak az országgyűlés részéről adandó felhatalmazás az állami életnek további háromhónapos vitelére, kifejezetten bizalomnyilvánítást is (magában foglal a jelenlegi kormány iránt. Miután a kormány a költségvetés idejekorán való elkészítésiét és beterjesztését elmiuliaisztotta és miután a régi 'felhatalmazás már lejárt, csak kétféle módon gomdoskodbatotit az állami élet folyamatának biztosításáról. Az egyik mód az lehetett volna, hogy a törvényhozás minden felhatalmazása nélkül továbbviszi az államháztartást, kizárólag a közjó parancsoló érdekében keresve a. maga számára felmentést. Ez a mód lett violna a roßszabbik» mert törvénytelen leit volna. A másik mód, amellyel a kormány csakugyan él» a felbatal^ mazás kérése ,az országgyűléstől. Egyedül ez • z utóbbi mód felel meg a demokrácia Íratlan törvényeinek, :a mi alkotmányunk rendelkezéseinek és a kormány által vállalt kötelezettségeknek. De abból, hogy >a kormány a költségvetés idejekorán való beterjesztését bárminő okból elmulasztotta, még nem következik semmikép sem, hogy a 1 örvényhozóknak éppen ennek a kormánynak számára és éppen abban a formában kötelességük, éspedig a nemzet iránt» a közjó iránt tartozó kötelességük a felhatalmazást megadni, aminő formában ez az előttünk fekvő 1 örvényji vaslatban megtestesült. A költségvetés mindig a nemzetnek szól, a .megajánlás azonban a kormánynak ad jogot arra, hogy a költségvetés keretei között vigye az államháztartást, A mostsni törvényjavaslat azonban nemcsak a költségvetést van hivatva pótolni, hanem egyben megajánlást is magában foglal olyan értelemben, hogy éppen ez a kormány élhessen az állami jövedelem beszedésének és az állami kiadások eszközlésének a jogával. Gyakorlatilag ebben a törvényjavaslatban nem is lehet elválasztani azt, ami a nemzetnek szól» attól, ami kizárólag a kormány felé. jelent bir zlalomnyilvánítást. Ha valaki ezekután azt mondaná, hogy végtére fis a jelenlegi kormány egyetlen törvényes lehetősége az államgépezet működésben !

ártására a most tárgyalás alatt álló felhatalmazás megadási?, és ezért az ellenzéknek a nemzet iránti kö'eléssége e felhatalmazás megszavazása, annak jó lélekkel nem tudnám azt mondani, hogy kis részben sincs igazfâ. Való igaz, hogy a jelenlegi körülmények között a kormánynak» sőt még az országgyűlésnek sincs más törvényes és más célszerű lehetősége az áüamélet biztosítására, mint e felhatalimiazás megszavazása, de ebből az ellenzékre még nem az a kötelesség' hárul, hogy e felhatalmazás megszavazásával egyben éppen a jelenlegi kormány iránt is bizalmát nyilvánítsa, hanem a kényszerű helyzet és a közjó érdeke az ellenzékre csak azt a kötelességet rója, hogy az államgépezet működésének törvényes előfeltételeit ő ne tagadja meg. A magam rószérőls nem is habozom kijelenteni, hogy amennyiben bárminő okból az ellenzék szavazatán fordulna meg az államgépezet működéséhez szükséges előfeltétel törvényes biztosítása, én e törvényjavaslatot nem tudnám elutasítani. A helyzet azonban jelenleg nem ez. Egyrészt az ellenzék elutasító magatartása ma nincs semilyen befolyással a kormány nézeíífére, másrészt Iái Ikormány e törvényjavaslat elfogadása tekintetében mines:az ellenzékre rászorulva. Ebből következik, hogy az ellenzék részéről a törvényjavaslat meg nem szavazása â nemzeti közérdek kielégítését! nem gátolja, viszont az ellenzéknek a kormány iránti bizalmaltliansága felől senki sem támasztna^ kétséget. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: De ha elgáncsolná, akkor seui szavazná meg!> Általában a felhatalmazás szempontjából nem nyújt megnyugtató kilátásokat a kormánynak az 'a gyakorlata, ahogyan a felhatalmazásokkal élni szokott. (Egy hang a kommunistupárton: Mondja meg világosan, hogy nem fogadja el» ne köntörfalazzon!) A magunk részéről komoly aggódással látjuk a rendeleti kormányzás elhatalmasodását és a törvényhozás szerepének egyre szűkebb térre szorítását. A parlament hovatovább a pártvezéri paktumok hitelesítő testületévé válik (Ugy van! TJgy van! az etlenzéken.), és kezd elhalványulni sz az eszményi hivatása» hogy a törvényhozók szabad vitázó arénája legyen, ahol a közjó szempontjából legjobb vélemény mint a nemzetnek törvénybe foglalt közakarata kerül ki győztesen a nézetek lovagias küzdelméből. Ahol ia parlament döntései egyre gyakrabban a pártvezéri egyezkedések eredményeinek isimétléséből állnak, ott a kormány számára igen erős az »a csábítás, hogy a törvényhozás foglalkoztatását afféle felesleges nyűgnek tekintse és a felhatalmazás alapján való kormányzás kényelmesebb és kivételes formáját rendszerré változtassa, sőt a parlamenti többség készségének tudatában még a törvénytelenség talajára is átcsússzék. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) Ennek a csábításnak is volt 'bizonyára valami szerepe a kormány által felemlített okokon kívül abban, hogy a kormány /a költségvetés benyújtásáról idejekorán nem gondoskodott, (ügy van! Úgy van! az ellenzéken.) Ma a, párÜarneniti éfletnokinilneseinek oUyan zayaró jelenségei, amelyek ta felhatalmazás alap ján)

1 való kormányzás szokásos gyakorlati indokolását szolgáltatják. A pajrlaiment munkaképes és dolgoznál is akar. A koalíció épülete sem lakhatatlan, jóllehet a közvélemény távoli rezgései a bentlakók "biztonságérzetét i

s időnkint hullámzásokra kényszerítik. (Derültség az ellenzéken.) Munkaképes kormány és munkaképes parlament esetén a felhatalmazás széles körének fenntartása egyáltalában nem indokolltl