Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

311 Az orszáfjgyülés 9. ülése 194?, évi ok aber hó 22-én, ?z rdán. 312 rendkívül jelen t őségtel jes lábbeli-gyártásunk fejlődése. Típuscipőkből augusztusban 323.000 párt állítottunk elő, szeptemberben 366.000-et Szabad áruban 30—30.000 pár készült el és a mértékutáni gyártás számára is augusztusban ug^arai még nem, de szeptemberben már mó­dunkban volt 40.000 pár cipő számára anyagot kiadni. így tehát összegezve, a lábbeli-gyártás eredménye augusztusban 353.000 párt, szeptem­berben pedig 436.000 párt tesz ki. Legyen sza­bad ezzel kapcsolatban megjegyeznem, hogy Magyarország cipőgyártási kapacitása béke­időben sem érte el azt az egészen minimális standardot, hogy í'ejenkint egy pár cipővel tudtuk volna a magyar népet kiszolgálni. Ezt az eredményt, sajnos, mi sem fogjuk tudni még a hároméves terv során eléírni. Papíripari termelésünk iaz augusztusi 3519 tonnáról szeptemberben 4268 tonnára emelke­dett. A gumiiparban autó abroncsköpenyt augusztusban 4221* és szeptemberiben 5152 da­rabot gyártottunk, tömlőt pedig 6187-tel szem­ben 6679-et. Kerékpái^abrcnesköpeinyt augusz­tusban 91.953 ós szeptemberben 91.490 darabot gyártottunk, a tömlőgyártást pedig 133000-ről 178.000-ire fokoztuk. A különféle műszaki gumi­áruk gyártása 92.000 kg-ról 119.000 kg-ra emel­kedett. t r Az üveggyárit ás tereu ugyancsak erneikeoes mutatkozik: az augusztusi 80.000 négyzetméter­rel szemben 'szeptemberben 100.000 négyzet­métert állítottak elő. Ehhez azonban hozzá keU fűzni, hogy a zagyvapátfalvai üveggyár csak október 5-én lépett újból üzembe s ez majd az üveggyártás eredményének erős fokozását jelenti. Ha ehhez minit irányszámot még fisyeieaii­be vesszük a vagoukiállítást, ami minden gaz­daságii statisztikának, minden gazdasági kuta­tásnak az alapja, ebben a tekintetben is fejlő­dést hátunk. Augusztusban a MÁV 118.977 va­gont állított ki, szeptemberben pedig 129-829 vagont; az augusztusi maximum 4900, a szep­temberi 5400 vagon naponta. Tehát az ipari termelés minden területén élénk ás erős gazdasága tevékenységgel talál­kozunk és az ipari termeilés emelkedése reményt nyújt arra, amit számszerűen áttekin­teni két hónap eredményéből még nem lehet, hogy a ihároiméves terv első tervévének terme­lési előirányzatát el fogjuk érni. Nem fogjuk elérni minden szakaszban, de globálisan össze­véve az egészet, kétségkívüli el fogjuk érni. A mezőgazdasági termelés felett komolyan vehető láttelkintés ebbern az időpontíb) n még nincs, nem, is lehet, de itt is erős 'léptekben halad a fejlődés. A cukorgyártás szeptember­ben már 80.544 mázsát ért el, a sörgyártás 24.248 hektoliter, növényi olajat 15-500 mázsát állítottunk elő szeptember 13-ától október ll-.is. a konzervgyártás pedig 26% maliió forint ér­tékben 72.000 mázsára ugrott szeptember havá­ban. Ebben a hónapban 3925 hektoliter szeszt, valamint 3566 hektoliter bort és gyümölcs­párlatot gyártottak gyáraink. Mindezzel szemben figyelembe kell venni azt. hogy az erős tempóban fejlődő ipari ter­melés mellett a mezőgazdasági és az élelmezési árak jogios gonddal kell, hogy eltöftsék a,z egész országgyűlést és az országot. > Az élelmezési költségek szorzószáma — a hivatalos statisz­tika szerint, olyan sitatisztüka szerint, amely természetesen figyelembe veszi nemcsak a hi­vatalos áriakat, hanem a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen cikkek mellett kialakuló szabadpiaci árakat is—-m« már elérte a 7-et az 1938 v évi pengőköltségekkel szemben. A ruház­kodási költségek szorzószáma is 7-9, viszont a lakbér 1.2 s az egyéb költségek 3-1 szorzószám­mal jelennek meg, úgyhogy az áilasros meg­élhetési költségek forintban 1947 október elején 5.6 szorzó számmal állapíthatók meg. Ha ezzel szemben figyelemmel kísérjük az átlagos munkabéreket és fizetéseket, akkor italán éirdekkel bír még az a megállapítás, hogy a gyáripari munkások bérének átlagos szorzó­száma az augusztusi 15%-os béremelés ' után kereken 4, a 7~es élelmezési költségszorzószáni­nial és a 7.9-es ruházkodási köilitségiszorzószám­mal szemben. Az átlagos reálbér tehát ma az 1938. éyi átlagos bérnívó 71%-a A közalkalma­zottaké csak 43%, a, magántisztviselőknél pedig a reál jövedelem 54 ég 63% között mozog. Összevetve mindezeket az adatokat, amelye­ket volt szerencsém a t- Országgyűlés előitt is­mertetni, azt lehet tehát megállapítani,, hogy az ország gazdasági fejlődésének képe körül­belül megfelel annak a képnek, amely kinajzo­lódoiít előttünk a hároméves terv megalkotása és törvénybeiktatása akalmából. Nem elhanyiai­golható tényező természetesen az a kár, amely az ország gazdaságát ta; súlyos aszály követkéz-, tében.érte és amely, sajnos, még ma is tovább hat. Az országgyűlés tagjai bizonyára ismerik azokat a vetés jelentéseket, amelyeket a föld­mi velésügyi minisztérium mostanában is publi­kált és amelyek mutatják, hogy mennyiire él­ni áradtunk az idén az előirányzott vetésterület mögött; eső hiányában eddig nem voltunk ké­speseka mezőgazdaságban azokat az, eredménye­ket elérni, amelyekre pedig szükség lenne- Két­ségtelen, hogy a következő esztendő sem lesz gondmentes ebbői] a szempontból még akkor sem, ha a legközelebbi hetek bizonyos enyhülést és segítséget nyújtanak ás számunkra. De mindezeken túlmenően meg- leihet álla­pi tani, hogy , a ,z ország gazdasági fejlődése nem kedvezőtlen, hogy a stabilizációt az államiház­tartás szigorú kézbentartása biztosította eddig és «biztosítani képes továbbra is, továbbá, hogy a bevételek és a- kiadások« alakulása és emel­lett az ország:: gazdaságának fejlődése általá­nosságban megnyugtató képet ad akkor is. ha egyes részleteivel szemben a, szükséges gondos­ságon túlmenő figyelemmel kell néznünk az esetleg itt-ott jelentkező bajokat és hiányokat. Ipari téren ilyen bajok és hiányosságok természetesen adódnak és ez kiegészíti a költ­ségvetési beszámolót is- Adódnak az általános forgótőkehiány következtében. Az ipar általá­nos forgótőkehiánya országos jelenség, amely­nek sok komponense van. Kétségtelen, hogy az az előbb már említett körülmény, amely az ország hiteléletétől többszáz millió forintot spekulációs célokra von el és nem engedi azo­kat az összegeket a termelés csatornáiba, ma­gában véve már jelentős tényezője a forgó- . tőkehiánynak. A bankbetétek nem fejlődtek olyan mértékben, amilyen mértékben ezt indo­kolta volna a bankjegyforgalom magassága és a gazdasági tevékenység elért foka. A bank­betétek nem kielégítő fejlődése hozta magával azt is, hogy a bankok csak kis mértékben ké­pesek hiteleket nyújtani és » hitelnyújtás súlypontja eddjej & Nemzeti Bank emissziós keretein nyugodott* A kormánynak elhatározása, hogy a misz" sziós kereteknek további bővítését nem engedi hitelnyújtás céljára, s elhatározása az^hogy a stabilizáció fenntartása érdekében még szi­! gorúbban kezeli, még inkább ellenőrzi a hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom