Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

283 Az országgyűlés 7. ülése 1917. évi október hó 10-én, perieken. 284 gazdaságilag- csak egy kissé is művelt ember aligha tudna megmagyarázni. Egy másik ilyen ellentmondás-csoport ott van, amikor a miniszterelnök -úr azt mondja, bogy a közellátás terén különös aggodalomra nincs ok; néhány mondattal odébb pedig be- . vallja, hogy kevés a magyar kenyér, sőt hozzáteszi, hogy négy és félmillió ellátatlan van, tehát az ország lakosságának körülbelül a fele ellátatlan. Hát ha akkor nincs aggodalomra ok, amikor az ország lakosságának fele nincs ellátva kenyérrel, akkor nem tudom, mikor van ok aggodalomra. {Mozgás az ellenzék soraiban és a kommunistapárton.) Egy újabb ellentmondás: »A demokrácia kötelez a dolgozók életszínvonalának emelésére«. Természetesen ezt mindenki aláírja, de egypár oldallal tovább megint azt mondja (olvassa): »Az általános színvonalat nem tudjuk a kívánatos mértékben és ütemben emelni, a kenyérgabonahiány kényszerít, hogy leszállítsuk a fejadagokat.« Itt olyan ellentmondások vannak a népszerű bejelentések és viszont a. realitások sanyarú, szomorú beismerése között, amelyeket az ember nem várt volna egy ilyen egyébként igen kitüenően felépített és nagyon mélyreható kormánynyilatkozattól. Azt mondja továbbá ez a kormánynyilatkozat, hogy (olvassa): »A kormányzat híve a kiskereskedelemnek«, és. megint csak egypár mondattal később azt mondja (olvassa): »Összpontosítani kell az áruellátás és árueloszitás irányítását«. Hogyan barátja akkor a kiskereskedelemnek a kormány, ha az egész árubeszerzést, az egész áruelosztást összpontosítani akarja, tehát egy kezeket akar teremteni? (Kemény Györgyné (kp): Ez csak a nagykereskedőkre vonatkozik!) Itt erről nincs szó. Itt tisztán arról van szó, hogy: »összpontosítani az áruellátás irányítását«. (Egy hang a kommunistapárt soraiból: »Irányítását!«) Nehéz lesz itt az áruelosztást egykézzel végeztetni és ugyanakkor a kiskereskedelmet is megvédeni. (Pászthory István (f): Fából vaskarika!) Én azonban azt mondom, hogy ez a kormányprogram, amelynek az a hivatása, hogy fanfar legyen a nemzet líjjáépítése érdekében, és főként lelkesültséget teremtsen a hároméves terv mellett, amelyet — mondom — nemzeti szükségességnek tartok, ez a kormányprogram, ez a miniszterelnöki megnyilatkozás viszont olyan hangokat is hallat, amelyek egészen súlyos pesszimizmusról, borúlátásról tesznek tanúságot. Azt mondja (olvassa): »A nemzeti jövedelem több, mint egymilliárdnyi csökkenést mutat, ami az államháztartás bevételeiben egynegyedmilliárdos kiesést fog majd okozni.« Előre bejelenti tehát, hogy minő hiányok lesznek az államháztartásban. Azt mondja a miniszterelnöki nyilatkozat, hogy (olvassa): »A földreform természetszerűleg munkanélküliséget is eredményezett.« Most azután Erdei képviselőtársam mit szólna hozzá, ha az ő saját kormányelnöke a földreformot így jellemzi a magyar nép előtt? (Pászthory István (f): És ha más mondja, az fasiszta!) , Bejelenti azután, hogy újabb létszámcsökkentésekre lesz szükség, ezekkel és ezekkel, az újjászervezésekkel kapcsolatban. A munkásságot, a földműve sséget, az intelligenciát voltaképpen olyan méreggel oltja be ez a kormányinyilatkozat, hogy azután bajos úgy kiállani mellette, ahogyan voltaképpen szeretnők, csupa jóaka- • rattal. Mert ez valahogyan úgy fest, mint Madách Ember tragédiája, ahol Lucifer tizennégy képen keresztül folyton elrontja, elveszi az ember kedvét az élettől: nem érdemes élni. gyerünk innen stb., és alvégén jön a kedves, jó Aranv János és hozzáfűzi, — hogy mégis valami happy endingje legyen ennek a drámár mának — hogy: »Ember küzdj és bízva bízzál!« Ez önmagában véve... (Kőműves József (szd) és Takács Ferenc (szd) államtitkár: Ezt Madách írta, nem Arany!) Arany János. (Mozgás.) Arany János vállalta »képviselőtársa«. Madáeh Imre kéziratának kijavítását, ő tette ezt hozzá a végén, mert annyira sötétnek érezte az Ember tragédiáját. Most arra is rá kell térnem, hogy ha ennyire komor a helyzet, — nem hiszem,_ hogy ennyire komor és sötét lenine — nem hiszem, hogy a miniszterelnök úr szántszándékkal állította volma ezt így bele a programmjába. Valószínűleg azok a miniszteriális^ segéderők, akik a részletprögrammot összeállították számára. (Derültség az ellenzék soraiban.) megengedtek maguknak egy-egy egyéni véleményt. Most tehát minő panaeeát, minő oirvosszert ajánlanak? Kénytelen vagyok azt mondani, hogy az összes programmok, mind a munkáspártok programmja, mind a kormáuyprogramm voltaképpen egy tételt parafrálnak. és ez az, hogy ahogyain a kommunistapárt mondja: »fizessenek a gazdagok«, ahogyan a másik munkáspárt mondja: »fizessenek a tehetőseik«, ahogyau a-miniszterelnök mondja: »fizessen a tőke« és ahogyan Kévai képviselőtestvéreim, itt ismét- egyszer igen szellemesen, de kissé talán túlozva is mondotta: »fizessenek a herék«. (Zaj.) Amikor 1945 elején kijöttünk a bunkerből, akkor ott találkoztam a hó és fagy közepette egy szerencsétlen kisemberrel. Látszott rajta, hogy a (nyomorúság végső pontján van. éhezik stib.' A hasa elé volt kötve egy ládafiók es abban volt tű, cérna, szappan. — a mindennapi élet legprimitívebb szükségletei — és ez az ember nekiállt, hogy elkezdje újra az eletet. Lehetséges, hogy egy órával előbb meg a gettóban volt, nyilván, — úgy festett ez az emlber _ de ő már kijött és elkezdte az eletet. Hősnek kell őt neveznünk, mert megvolt benne az újrakezdés bátorsága. Ezeket a társadalmi és gazdasági tényezőket, az, önálló foglalkozású embereket, azokat az orvosokat, akiik nem tartoznak bele a különböző társadalmi mleti szervezetekbe, azokat a mérnököket, akik önmaguk goindolnak ki terveket, hogv a munkasok végrehajthassák; lehet egyszerűen csak úgy a here fogalmába egybefoglalni, azért, mert nem tar toznak a kollektív szerződés hatálya aia< (Ellentmondások a kommunistapárton,. — Közbekiáltás a függetlenségi pártom: párttitkár ofe! - Hajdú Gyula (kp): Ezek a gazdagoki) Engedjék meg most. éppen a. közbeszól as ofc miatt, de egyébként is, hogy én a munkáspárti padokon ülő azon képviselőtársain! szamara. akik talán korban fiatalabbak, ™t en nehany személyes emléket mondjak el. (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken. — Közbekiáltás m néppárton: Hangosabban!) Igen t. képviselőtársaim, en ott voltam már Landler barátommal a vasutassztrájknál. Igen t. barátaim 1915-ben a választójogért harcoltunk, közös fronton voltunk, annyira közösön, hogy mivel nekünk állagunknak' megvolt a választójogunk, de a munkás-