Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

267 Az országgyűlés 7. ülése 1947. kratßparton. — Pászthory István (f ) : Ez csak e.zuppoziüiól) Magához a kormányprogrammhoz szólva (Pfeiffer Zoltán (í): Ilyen hamar abbahagyta ezt a í'iiíom t'émát! A kék cédulákat teljesen kihagyta! — Pászthory István (f): Nem beszélt a kék cédulákról! — Szenner József (f): Menyit kaptak önök! — Zaj. _ Az elnök csenget..) mindazoknak a politikád vitáknak ellenére» amelyek feledt zajosan vitatkozunk, nagyon! sokan egyetértünk országunk alapkérdéseiben, legfőbb gazdasági kérdéseibein, nevezetesen abban, hogy súlyos gazdasági kérdéseink megolh dását kell mindenekelőtt meg találnunk. Abbain is ^egyetértünk, bogy ennek útja: a stabilizáeió biztosítása; >az államháztartás deficitjének megállítása víagy megszüntetése, a hároméves terv véigrehajtásiai a közellátás biztosítása és így tovább. A közelebbi részletekben már rengeteget eltérünk, de iá dolgok lényegiéiben, ezeknek a feladatoknak megoldásában, nincs komolly, alapvető eitleres. Azok közül 'az eltérésed közül, amelyeket

1 nem mi teszünk hozzá,, vagy nem mi emelünk a. Nemzeti Parasztpárt résziéről, a kormány pnogrammjávai szemben, ellenben amiket az ellenzék oldaléról emelnek, «szeretnék néhányat felhozni. As egyik az államosítás kérdése. Nagyon érdekes a helyzet. Az államosítás elvi politikai megítélésében eMg általános a t. Országgyűlés felfogása, egyedül )a Moór professzor úr áltlaüi kifejtett nézet tér el a többiekétől» a Barankovics képviselőtársam által kifejteti nézettől is, aki nevezetesein természetjogi megfontolások alapján helyesellni tudja az államosítást, nem lát elvi akadályt, sőt döntő vagy elháríthatatlan gyakorlati akadályt sem. Tehát ebben egyedül marad a függetlenségi párt, Moór képviselő úr előadásával, azzal az elvi politûkai felfogásával, hogy az államosítást eleve rossznak tartja, eleve helytelennek tartja, — ami különben nem csodálatos, nézeteinek többi részeihez: viszonyítva. Elleniben! az álilamr háztartási szempontok tekintetbevételével például Barankovics képviselőtársam úgy fogalmazza meg a maga aggodalmát, illetve kifogását, hogy ;»ne vegye magárai ia deficites vállallatokat az állam«, és ezt bizonyos mértékig helyesli, illetve alátámasztja Tóth László képviselőtársamnak, a kisgazdapárt szónokának hotzzásizólása is. Ehhez tennék hozzá valamit, ahhoz 'tudniillik, hogy államosítás címén, az államosítás érdekében vállalhat-e az állam deficites ügyleteket; és tágabban fogalmazva ezt a kérdést: egyáltalában az államháztartás deficitjének megszüntetése miben áll? Tudniillik itt kétféle felfogás vitatkozik egymással- Barankovics képviselőtársam kifejtette, hogy nem a bevételek fokozásával lehet az államháztartást egyensúlyba hozni, hanem mindent a kiadások csökkentésével kelll dlériní s ebből ai szempontból emelt kifogást az államosítások ellen is, mondván» liMjetve gyanakodván, hogy az államosítások deficiteket jelentenek az állam számára. Az én felfogásom szerint az a nézet, hogy csak a kiadási olldalon lehet hozzányúlni az államháztartáshoz, a bevételi oldal érintetlenül hagyásával, alapos tévedés, sőt elég súlyos politika hiba. Tudniillik a következőkről van szó: a csökkenést mi ellenezzük a lagkevésbbéNagyon tévedne és egyszerűen a tényeket hamisítaná meg, aki azt mondaná, hogy mi, a évi október hó 10-én, pén'ekén. 268 takarékosság ellen vagyunk, hogy mi az állami kiadások csökkentése ellen vagyunk. Nem! Lelkesen helyeseljük mindazt, amit a kormányprogramm e vonatkozásban felsorol, sőt ha valaki ki tud találni még ügyesebb, okosabb, ötletesebb módot, biztosíthatom, hogy el fogjuk fogadni. Tehát nem a csökkentés ellen beszélünk, csak arról beszélünk, hogy az államháztartásnak nemcsak az egyik oídalán lehet és kell gazdaságpolitikát csinálni, hanem a másik oldalán is. Az^ állam működésének összezsugorításával az

; én nézetem szerint semmit sem vinnénk előre, legfeljebb visszafejlesztenénk mindent, ami pénzbe, mégpedig elég sok pénzbe kerül. A földreform is pénzbe kerül az államinak, a szövetkezetek is pénzbe kerülnek, a régi tisztviselőgárda felújítása is pénzbe kerül, a közoktatás fejlesztése, a népi kollégiumok építése is pénzbe kerül, és mégis ezt mind kell csinálni. (Zaj.) Igenis kell csinálni és az államnak csinálnia kell sok mindent, ami pénzbe kerül. Vállalnia kell azért is, mert az újjáépítést kell tovább vinni abból a szörnyű háborús pusztulásból, amelybe jutottunk, és a. másik oldalon az állam és a társadalom rendjének demokratikus átalakítása, érdekében is kell és szükséges erőlködnünk beruházásokkal ós állami fede1 zetek megtalálásával. Ezek egyikét sem lehet elspórolni és mi nem helyeseinők azt a gazdaságpolitikát, amely itt krajcaroskodassal akarná az államháztartást egyensúlyba hozni. (JEOM hona a maayar demokratapárton: Es az állami autók!) Ellenben a másik oldalon igenis van mód airra, hogy segítsünk. Van mód arra,, hogy az állami bevételeket növeljük, van lehetőség arra, hogy az adózás rendezésével egyes rétegek tehetősségének figyelembevételével nyoisan tudjunk elérni olyan adóbevételi többletet, amely az államháztartás egyensúlyát helyrehozza. Ellenben itt is lenne két megjegyzésem. Nagyon furcsa hozzászólások és morajlásofc hlatngzoititak el, valahányszor a g-aziiagokról beszéltek a hozdálszólók. Méltatlan felhorkanás: hol vannak itt gazdagok! (Felkiáltások az ellenzéken: Ma tudjuk, hol vannak!) En azt hiszem, vannak; vannak Magyarországon olyan tehetős személyek, (Pfeiffer Zoltán (f): Elegáns villákban laknak, elegáns bútorok között! — Pászthory István (f): Ezeket keressék!) akikeit a múlt igenis gazdaggá tett és akiken ennek alapján igenis van miit fogni az állama bevételek szaporításiáira. Még valamit szereltnek hozzátenni. Furcsa izgaloiml lép fel mindig, amikor a gazdagokról van szó és olyan hozzáadás, hogy: »de az újgazdagok!« Előre akarom ^bocsátani, hogy mi az újgazdagoknak a megadóztatását, jövedelemszaporításuk elvonását legalább olyan lelkesedéssel pártoljuk, mint a régi gazdagokét, (Pásztor Tamás (f): Nagyon helyes!) de nagyon haimis az a különbségtétel, amelyik rögtön laiz újgazdagokkal jön elő- En szeretném ezt a Milönbséget egyszerűen eltüntetni és kimondani, hogy a gazdagok, akár régiek, jskár újak, akár iilyenek, akár olyanok. mind ailá esnek. (Lelkes taps a kommunista-, a szociáldemokrata- és a parasztpárt soraiban. — Pásztor Tamás (f ) : Közeledik az ellenzék felfogásához! — Derültség a parasztpárt oldalán. — Pászthory István (f) : Hol vannak a régi gazdagok! Szerencsétlenek! Hol vannak!) Még a szövetkezeitekről szeretnék most néhány igten komoly szót szólani. Gazdasági kér-