Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-136
175 A nemzetgyűlés 136. ülése 1947. miért nem tud/íiák még megtalálni egymás kezét a magyar munkásság és a magyar parasztság. Ha bekövetkezett volna 1933-ban az a kézfogás, amely 1942-ben megtörtént, ha a magyar parasatiság és a m/agyar munkásság úgy találkozik- mint ahogyan 1942 ben találkozott a Független Kisgazda Párt a Szociáldemokrata Párttal: forradalommal vagy forradalom nélkül, de bizttíos. hogy ledöntöttük volna, ta: kisgazdapárt és a magyar munkásság el tudta volna takarítani a>z útból a magyar reakciót. Sajnos, nem volt menekvésünk, lassankiint csúsztunk be oda, ahová becsúsztak azok ta* népek is. amielyelkí sokkal világosabban, szervezettebben és demoknatikusabban éltek, mint mi. Teleki öngyilkossága miáír nem akadályozhatta volna meg a romlást. Tudom, a túloldal kifoigásolta Reicher Endre barátomnak azt f».megnyilatkozását amelyben ő Teleki magatartását példaként említette meg. (Justus Pál (szd) : öngyilkosság mint példa egy országnak! — Reicher Endre (pk): A világ felé, képviselő úr! Szégyenteljes megállapítás ieiz! — Egy hang a pártonkívüliek soraiban: Ez jellemzi a főteoretikust! — Justus Pál (szd): A saját politikájának a csődje vitte odáig! — Reicher Endre (pk) : A saját politikájáért és hitéért öngyilkos lett! Az biztos, hogy Ön nem lett volna soha öngyilkos, hogy demonstráljon a világ előtt, inert a Justusok nem fogják, az életüket odadobni olyan könnyen! — Úgy van! Ügy van! Taps a szabadságpárt oldalán és a középen ülő pártonkívüliek soraiban. — Justus Pál (szd): Többet kockáztattuk az életünket a mi elveinkért! — Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Mivel kockáztatta maga olyan i nagyon az életét? — Zaj.) Ne menjünk bele ebbe a vitába, nem'méltó ez ezekhez az órákhoz és higyje el Justus képviselőtársam: t nem az a lényeg, hogy ön feláldozza-e az életét vagy sem, .hanem az a lényeg, hogy a magyar munkásság, a magyar parasztság ezrei, tízezrei, .százezrei évszázadokon keresztül feláldozták életüket a szabadságért. Ez a döntő ebben, mert lehetnek különféle^ .'megoldások, tudom,hogy egy politikus részére nem megoldás az, ha öngyilkos lesz és ebben igaza van ig*en tképviselőtársamnak. Ebben a tekintetben tanultunk mi, magyar ellenzék, botcsinálta ellenzék is, tanultunk Bajcsy-Zsilinszky Endrétől. Rájöttünk arra, hogy harcolni és küzdeni kell elveinkért mindhalálig minden áldozat árán és mellékes, hogy kitől veszünk példát; Ságvári EIndrétől vagy Bajcsy-Zsilinszky Endrétől. Az tehát a lényeg, amit én például a koimimunistapártban tisztelek és becsülök. (Zaj.) Én nagyon kemény sebeket kapok a kommunistapárttól, sajtója igazán nem nagyon kímél engem és néni "nagyon ragaszkodik a valósághoz sem. ,ha rólam van szó., (DerüMség a pártonkívüliek, a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraiban.) Ennek ellenére meg kell mondanom, hogy a kommunistapártban mindenkinek belesülni kell az elvhűséget, azt az elszántságot, amellyel elveikért, meggyőződésükért kiállnak- Nem lesz ebben az országban egyensúly addig, míg a polgári ég nemzeti erők ilyen szent "tudattal, elszántsággal, hittel és meggyőződéssel nem állnak ki a maguk igaza mellett, úgy, ahogyan, a kommunisták teszik. (Helyeslés és taps a pártonkívüliek, a kisgazdapárt és a szabadságpárt soraibum, — Justus Páll (szd): Ki ellen, képviselő úr? Ki ellen hívja harcba Qket? Ternay István évi június hó-27-én, pénteken. 176 (msz): Elvek ellen!) T. dialektikus képviselőtársam, nem ellen, hanem mellett: a magyarság, a magyarság eszményei mellett. (Zaj a kommunwtapárt oldalán. — Orbán László (kp): Ki fenyegeti a magyarságot? Egyenesen tessék beszélni! — Justus Pál (szd): Ne ilyen képmutató módon! — Orbán László (kp): Ismerjük az ilyen frázisokat! — Zaj.) Elnök: Csendet; kérek képviselő urak! Pfeiffer Zoltán (pk): T. képviselőtársam talán megérdemlek annyiit, hogy objektivitásomat legalább most, ezekben ia percekben ne kifogásolja. (Justus Pál (szd): Ki ellen hívja harcba, a nemzeti erőket?) Senkii ellen nem hívom, csak azt Imiondtam, úgy kell kiállni a magunk igaza mellett, mint ahogyan a kommunista párt igen t vezérkara (kiáll a. szocializmus mellett. Nem a magyar nép ellen, nem a polgárság elilem hanem a szoeializimus mellett. Engedjék meg, hogy én, mint a polgári ellenzék egyik szerény tagja, ennyit kérhessek attól a tábortól, amelynek ugylan kita szítottja, vagyok, de amely az én politikai meggyőződésemet kitaszítottságom, ellenzéki szerepem ellenére sem fogja bizonyára megvetni. (Orbán László (kp): Szóval felvonultatni a munkáspártok ellen 1 ? Mondja ki egyenesen! Erről 1 van szó.) Nem kérem. (Orbán Easzló (kp): Erről van szó! —Zaj.) Bocsánat, szabad talán nékem is néha dialektikusnak lenni: 1. képviselőtársaim, hát önök a szocializmussal a parasztság ellen vonulnak fel? (Felkiáltások a szociáldemokrata és a kommunista párt ol~ dalán; Neim! Nem! — Taps a szabadságpárt és a kisgazdapárt oldalán. — Derültség.) Akkor miért mondják azt, hogy ha a magyar parasztság kiáll a politikai hite mellett, a nemzeti polgári demokrácia mellett, az a munkásság ellen vagy bárki 'ellen irányul? (Ternay Is ván (msz): Kontradialektika! — Orbán László (kp): Kovács Bélától hallottuk utoljára ezt a teóriát!) En nem tudom, úgy látszik, ön a kihallgatásánál jelen volt, én csak a Fehér Könyvet ismerem. (Orbán László (pk): Nem voltam ott, csak az Amerikai Társaságban hallottuk ,a beszédét!) Ez mutatja, hogy mennyire tud érdeklődni más véleménye iránt. (Orbán László (kp) : És azt is, hogy mennyire maradtak meg a vélemények!) De elkanyarodtam! a témától, (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Justus Pál (szd): A numerus claususról volt szó!) Pfeiffer Zoltán (pk): Teleki Pálról volt szó. Tökéletesen igaza van Justus Pál képviselőtársamnak (Justus Pál (szd): Azt hittem, Telekinek!), hogy nein v ad felmentést Teleki Pál belpolitikai magatartása, Teleki Pál belpolitikai megítélése tekintetében az a tény, hogy ő 1941-ben felismerte végzetes politikáját. (Justus Pál (szd): Saját politikájának csődjét!) Nem azt ismerte fel, hogy a magyar parasz'.ság bajba került, hanem az a szellem, az a kaszt, az az osztály Teleki Pál személyében felismerte, hogy rosszul politizált. (Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: Mi lett volna a tanulság?) Nem volt más megoldás; ez mutatja a Teleki-politika csődjét, hogy az ő férfiassága mellett nem volt más .megoldás, mint az, hogy a következmények levonásaival a meggyőződése a kezébe szoríttatta vele a pisztolyt. (Hajdú Ernô'né (szd): De eiv
