Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-135
143 A nemzetgyűlés 135. ülése 1947. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (Révész Mihály (szd): De tudja, hogy minisztertanács van!) Zsedényi Béla (pk) : Először is nem tudom, másodszor pedig méltóztassék a minisztertanácsot máskor tartani, nem ilyenkor. (Pfeiffer Zolfeián (pk): Ez az ildomtalan! — Justus Pál (szd) Pfeiffer Zolán felé: Ugye milyen szép volt, képviselő úr? .— Pfeiffer Zoltán (pk): Nem szép, csak a reakció rossz példáját ne kövessük! — Justus' Pál (szd): Hát ön hozza a példákat, képviselő úr, nem mií) Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb párt szónokának beszéde tulajdonképpen a szónokban, maradt, hogy a két baloldali párt vezérszónoka elállt a szólás jogától. Méltóztassék megengedni, ezeket én bizonyos rezignációval és szomorúsággal láttam. Végezetül méltóztassék megengedni, hogy egyetlen gondolatot mondjak el-. Amikor 1941ben bekövetkezett Magyarországra az a tragikus nap, még ma is emlékszem, reggeli meleg eső seperte végig az utcákat és értesültünk arról, hogy hajnalban, vagy talán az éjjeli órákban — azt hiszem, április 1. volt — Teleki Pál öngyilkos lett, Teleki Pál az elől a dilemma elől, amelybe került, a golyóhoz menekült. De ugyanez elé a dilemma elé került akkor 'láz egész ország. Aznap, vagy másnap este szintén hallgattam — akkor ez volt az egyetlen reményforrásunk — az angol rádiót. Az esti órákban jelentkezett a szokásos kopogtatás és bizonyos döbbent hangon számoltak be a magyarországi eseményekről. A bemondó a beszámolást azzal végezte, hogy a békeszerződések asztalánál egy üres. szék fog állani: az, öngyilkos magyar miniszterelnök, Teleki Pál széke és ez az üres szék majd mentő tanú lesz Magyarország mellett. (Reicher Endre (pk): Ez így van!) Hát ezt a széket elfelejtették a béketárgyalások asztalához odaállítani, de ha már elfelejtették, akkor legyen ez a tárgyalás, amelyet mi most a békeszerződés 'felett folytatunk és annak elfogadása kiáltás az Egyesült (Nemzetek felé, hogy tegyék ezt a széket legalább mielőbb oda az Egyesült Nemzetek asztalához, hogy a magyar nép küldöttje ennél a széknél meg jelenhessék és a szuverén magyar nemzetet a többi szabadságszerető népekkel egyetemben és egyenlő jogon mielőbb képviselhesse. (Taps a kisgazdapárt-, a szabadságpárt és d párton? kívüliek soraiban.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem(Szünet 12 óra 6 vérétől 12 óra 29 percig.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Futó József jegyző: Eckhardt Sándor! Eckhard Sándor (dn): T. Nemzetgyűlés! Valahányan itt ültünk, az előadóval együtt átéltük annak a pillanatnak a szomorú hangulatát, mikor az új békeszerződést a nemzetgyűlés elé terjesztették. Bár elég régen hozzászokhattunk szörnyű katonai és diplomáciai vereségünk gooÉdqlatáhqz, mégis szívünkbe markolt az. a gondolat, hogy ime itt van, bevégeztetett, rá kell ütnünk önmagunknak a pecsétet történelmünk leggyászosabb,, legszégyenletesebb fejezetének felszámolási okmányára. Egyetértek az előttem felszólalták egy részével — talán valamennyiükkel — abban, évi június hó 26-án, csütörtökön. 144 hogy itt egy bűnös korszak számlájával van dolgunk, egy olyan szellem keserű gyümölcsével, melynek soha többé nem szabad vissza» térnie. Viszont megnyugtathat mindnyájunkat, hogy a'hitlerista, fasiszta ideológia kora végleg elmúlt, és há ma ellentétek vannak a világban, azok egészen más természetűek és inkább a demokrácia kettős, önmagában ellentmondó értelmezéséből származnak. Közben természetesen a régi sovén nacionalizmus hitlerista, fasiszta hivei építhetnek erre vagy arra az ideológiára, de a történelem kereke vissza nem lendül, mert az egész emberiségnek elég volt ebből a hitleri véres komédiából, mely csak gyászt és pusztulást hozott a világra, mely már csak azért sem számíthat feltámadásra, mert hiányzott belőle a nemzetközi vonzerő, önző nemzeti imperializmusok vagy ki&ebb klikkek szolgálatában állott. Ha bűnös korszakról beszélünk, tulajdonképpen mindig hozzá kell tennünk, hogy e korszak bűnösségénél talán még nagyobb volt korlátoltsága, önhitt tetszelgése, mely elvette világos látását- Szekfű Gyula állapította meg> hogy a magyarságnak azok az osztályai, melyek az ország gyeplőjét a kezükben -tartották, már a múlt század utolsó negyedétől kezdve valami sajátos illuzionizmusban éltek, melyet a különféle korszakokban különféle néven neveztek. A magyar társadalom nem tűrte, nem birta ki, ha való helyzetét, szétesett társadalmi állapotát, gazdasági és társadalmi elmaradottságát, sőt történelmi múltjának valódi képét elébe tárták. Ebben^ a történelmi szemléletben része volt természetesen a. gazdasági és társadalmi önzésnek is, de ez nem az egyedüli' ok volt, mely a magyar társadalom józan ítélőképességét letompította. Gyermekes önteltség, idegen szellemi beszivárgás, a történelmi hivatásérzésnek eltompulása az osztrák gyámság alatt, mindez elködösítet'te az emberek látását és ha voltak is élesebben látó szemek, íazok nem állhattak szembe a tényleges politikai tényezők és a mögöttük felsorakozó osztályok nemzeti illúzióival, vágyaival, tehetetlenségével. Az elvakultság csak fokozódott, amikor a hitleri ideológia előbb gombosi, majd imrédysta és végül nyilaskeresztes alakban rávetődött a német birodalomnak a Duna-medencében élő kis szomszédjára. Es amikor a müncheni és bécsi döntés regi jogos sérelmeket és vágyakat látszott,jóvátenni, az illuziönizmus tetőpontjára hágott. . A politikusok között már csak igazán egy-két ember akadt, aki világosan látta, hogy a mámoros napok mögött egy rettenetes világkatasztrófa veszélye veti előre árnyékát, mely a pillanatnyi látszólagos sikerek élvezőit a meredélybe fogja sodorni. Amikor tehát szomorúan, de a helyzet logikus következményeképpen most magam és pártom nevében elfogadom az előttünk fekvő békeszerződést, a magyar politika vezetőitó*! most már ezután olyan külpolitikát követelünk, amely a három vezető nagyhatalom akaratából létrejött Atlanti Charta elveinek gyakorlatban való megvalósítására törekszik. Nem mintha nem tudnánk, hogy ezeket az elveket a békeszerződések megszerkesztésénél nem túlságosan vették figyelembe, de a népek és egyének szabadságjogai olyan emberi való*
