Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-135

123 A nemzetgyűlés 135. ülése 1947. évi június hó 26-án, csütörtökön. 124 és értelmezésévei kapcsolatos kérdésekben, annak életbelépését követő 18 hónapi időtar­tamra, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok budapesti diplomá­ciai képviseleteinek vezetői lesznek hivatva arra, hogy a szövetséges és társult hatalma­kat -a magyar kormánnyal szemben képvisel­jék s ezek feladata lesz, hogy a magyar kor­ín ánynak megadjanak minden olyan irányí­tást, tanácsot és felvilágosítást, amely a béke­szerződés gyors és hatékony végrehajtásának biztosítása céljából iszükségessé lehet. A békeszerződés bevezető része a szerződő feleket sorolja fel és bizonyos általános elve­ket nyilatkoztat ki. Alapelvül szolgált, hogy a békeszerződést ^Magyarországgal csak azok az. államok kössék meg, amelyek az európai államok ellen jelentős katonai erőkkel cselek­vőleg folytattak háborút. Ezek a Szocialista Szov je' 1 köztársaságok Uniója, valamint az Unió két tagállama, a Fehérorosz és az Uk­rán Szocialista Szovjetköztársaságok, Nagy­britannia és a Brit Dominiumok, az Amerikai Egyesült Államok és szomszédaink közül a Csehszlovák Köztársaság és a Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság. Ezeket az álla­mokat nevezi a békeszerződés szövetséges és társult hatalmaknak'"és ezek azok .£» államok, amelyek elsősorban részesülnek a békeszerző­dés kedvezményeiben; más államok, amelyek Magyarországgal hadi állapotban álltak ugyan, .de a háborúban cselekvőleg nem vettek részt, — mint Nicaragua, Haiti, Luxemburg és Bolivia — csatlakozhatnak a békeszerződés­hez és csatlakozásuk esetén a békeszerződós alkalmazása szempontjából szintén társult ha­talmaknak tekintetnek. Vannak azonban a békeszerződésnek olyan rendelkezései, amelyek kedvezményeiben olyan, az Egyesült Nemze­tekhez tartozó államok is részesednek, ame­lyek Magyarországgal hadiállapo.tban nem voltak. Ezek között a legjelentősebb Francia­ország, is említést érdemelnek még a tekkitet­bejövő kötelezettségek szempontjából Hollan­dia, Belgium és Norvégia. A békeszerződés bevezető része a továbbiak­ben megállapítja, hogy Magyarország a hitleri Németország szövetségesévé vált és résztvett a nagyhatalmak és más Egyesült Nemzetek ellen folytatott háborúban, ezért tehát e háborúért a felelősség ráeső részét viselnie kell. Ezzel •szemben Magyarország javára írja , a békeszer­ződés bevezető része, hogy 1944 december 28-án Németországgal való kapcsolatait megszakítva, annak hadat üzent és a három nagyhatalom­mal fegyverszünetet kötött. Kifejezi végül a békeszerződés bevezetése a szerződő hatalmak­nak azt a reményét, hogy a szerződés megkötése alapja lesz a közöttük lévő baráti kapcsolatok­nak és lehetővé fogja tenni a szövetséges és társult hátaknak számára, hogy Magyarország felvételi kérését az Egyesült Nemzetek tagjai közé, támogathassák. Áttérve ezekután, t. Nemzetgyűlés, a béke­szerződés egyes fejezeteinek rendelkezéseire, röviden istmertetem a békeszerződés első részét, amely Magyarország határainak megállapításá­val foglalkozik. E határok — amint az a t. Nemzetgyűlés eiŐtt ismeretes, — jóformán tel­jesen azonosak a régi. úgynevezett trianoni ha­tárokkal, egy eltéréssel, annak következtében, hogy a békeszerződés — részben magáévá téve Csehszlovákiának az úgynevezett pozsonyi híd­fő kiterjesztésére irányuló kívánságát, — Ma­gyarországot Horvátjárfalu, Oroszvár és Duna ; csun községeknek Csehszlovákia részére való átengedésére kötelezi. Bármilyen fájdalmas is Magyarország részére, hogy területének egy ré­szétől megválni kénytelen, a magyar kormány lojálisán végre fogja hajtani a békeszerződés által reárótt ezt. a kötelezettségét is, ós egyben annak a •reményiének'ad kifejezést, hogy az ez­által hozott áldozat is hozzá fog járulni ahhoz, hogy Magyarország és Csehszlovákia között jószomszédi, sőt baráti légkör jöhessen létre. A második rész a »politikai rendelkezések« címet viseli. A fejezet legfontosabb cikke, a már említett 2. cikk értelmében Magyarország köteles a fennhatósága alá tartozó minden, sze­mély számára biztosítani az emberi jogok és az alapvető szabadságok élvezetét. T. Nemzetgyűlés! A tárgyalt törvényjavas­lat indokolása megállapítja, hogy ez a kötele­zettségvállalás Magyarország részéről egy­oldalú, mivel a velünk szerződő államok irá­nyunkban nem vállalnak hasonló kötelezettsé­get. Különösen sajnálatos e kötelezettségválla­lás hiánya olyan államok részéről, amelyekben a magyarság nagyobb tömegei élnek, annyival is inkább, mert ezen államok között van olyan is, amely a területén élő magyarokat nem ré­szesíti e jogok teljességében. Reméli ellenben a magyar kormány, hogy azokban a vonatkozá­sokban.''amelyekben erre szükség van, a Ma­gyarország és az illető államok közötti jószom­szédi és baráti viszony kialakulása következté­ben — ami a magyar kormány politikájának egyik legfőbb törekvése, — e jogok biztosítása a magyarság tömegei számára valósággá fog válni, annyival j s inkább, ímert erre az érdekelt ' államokat, ha nem k a békeszerződés, de az Egyesült Nemzetek Égyességokmánya kötelezi. A tárgyalt fejezet rendelkezései közül ki­emelendő még a békeszerződés 5- cikke, amely­nek értelmében Magyarország kötelezi magát arra, hogy Csehszlovákiával tárgyalásokba fog bocsátkozni a Csehszlovákiával kötött la­kosságcsere-egyezmény értelmében át nem te; lepített ottani-magyarok ügyében. Amennyi" ben ezek a tárgyalások a békeszerződés életbe­lépésétől számított hat hónapon belül nem ve­zetnének eredményre, Csehszlovákiának joga lesz ezt a kérdést a külügyminiszterek tanácsa elé terjeszteni. Ismeretes a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy a lakosságcsere-egyezmény következtében á Csehszlovákiában élő magyarságnak egytized­részét is alig elérő töredéke fog csupán áttele­pítésre kerülni. Ismeretes a Nemzetgyűlés előtt az is, hogy a csehszlovák kormány az ilyen módon Csehszlovákiában mamdó több mint félmillió magyar kérdését részben annak úgynevezett reszlovakizálásával, részben 200-000 magyar kitelepítésével kívánná megoldani^ és hogy a 200.000 magyar kitelepítésére formális javaslatot is terjesztett elő a békekonferen­cián. A magyar békedelegáció tevékenységének eredményeképpen a békekonferencia a cseh­szlovák javaslatot nem tette magáévá és a kér­dés rendezését kétoldalú tárgyalások elé utalta. Van szerencsém a Nemzetgyűlésnek bejelen­teni, hogy a magyar kormány a csehszlovák kormánnyal máris megállapodott abban, hogy e tárgyalásokat Budapesten haladék nélkül megkezdjük» mihelyt a békeszerződést Magyar­ország és Csehszlovákia ratifikálja, Vagy amennyiben a békeszerződés a három nagyha­talom által történő megerősítés folytán előbb lépne életbe, közvetlenül az életbelépés ntáu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom