Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-134

81 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. foglalja el Romániával szembén is, majd a kö­vetkezőket mondja (olvassa): »Elképzelhető egy olyan álláspont, amely kevesli a reális békecélokat és azt javasolja: helyezkedjünk a nemzeti intranzigencia álláspontjára, fenn­tartva igényeinket a jövőre. Ez azonban nem nemzeti külpolitika lenne, hanem donquijotte­izmus«. Ezek után felteszem a kérdést, vájjon mennyiben van igaza Horváth Márton kép* viselő úrnak, aki szemrehányást tesz nekünk» mondván, hogy a béketárgyalások eredmé­nyének hibáig arra a tétovázó és meghatáro­zott célok nélküli külpolitikára vezethetők visszja, amely Magyarországon eluralkodott. Hát hogyan tudtunk volna határozott kül­földi kapcsolatot kiépíteni, hogyan tudtuk volna maradéktalanul és egészen egyenes irányban (meghatározni békecéljainkat,, ami­kor két héttel a külügyminiszterek értekez­lete előtt, amelyen öt perc alatt' döntötték el Erdély sorsát, ilyen nyilatkozat hangozhatott el és ilyen megállapítások jelenhettek meg ,a magyar sajtóban? (Nagy Vince (msz): "ügy van! Ugy van! — Nagy taps a szcúbadságpárr ton és a pártonkívüli képviselők csoportiában) Figyelembe kell venni azt is, hogy ez nem egy jelentéktelen újságírónak a cikke, hanem az ország egyik nagy pártja vezető­politikusának, ideológusának megállapítása^ ez a megnyilatkozás tehát magának a párt­nak az álláspontját tükrözi vissza ebben a kérdésben. Az események ezt az álláspontot túlhaladták. A kormány nem azonosította magát vele. Előfordult. 1 Nemzetgyűlés., (Zaj és mov gás­f — Halljuk! Halljuk! « szabadságpárt ob dalán.) az az egészen furcsa és elképzelhetetlen helyzet, hogy a" külügyminisztérium függet­lenítette '' magát a magyar kormánytól és derék külügyminisztériumi tisztviselők, ve­zető állásban levő emberek megkezdték a magyar békecéloknak külföldön való kiépí­tését, anélkül, hogy erre a magyar kormány­tól egyenes felhatalmazást kaptak volna. (Birkás Imre (kp): Elég baj volt! Szegedi­Maszákok és a hozzá hasonlóik! — Mónus II' lésné (szd) közbeszól.) Meg fogom mondani, nagyságos asszony» (Révész Ferenc {szd) : Nincs »nagyságos asszony«!) hogy kik azok» akiknek ebben a kérdésben a hivatalos ál­láspont ellenére is Maradéktalan, komoly ér­demeik vannak. (Dénes István (pk): Parla­ment bíróság elé ia kérdést! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Reicher Endre (pk): T. Nemzetgyűlés! Fel kell vetni a felelősség kérdését, amikor ezt a békeszerződést tárgyaljuk,, mert nem lehet belenyugodni abba, hogy a magyar ha­tárokat úgy állapították légyen meg, mintha abba a magyar nép előzetesen beleegyezett volna. A háborút . elvesztettük; természetes és magától értetődő dolog. hogy viselnünk kell ennek teljes felelősségét és viseljük is. T3zt a háborút azonban — és ez volt az én felszólalásom tulaj donképeni lényege — nem a magyar nép vesztette el, hanem egy hit­vány kis kisebbség, - amely ráterpeszkedett erre az országra és a nép egészének akarata ellenére tudta a maga akaratát érvényesí­teni. (N\agy taps a pártonkívüli képviselők cso­portjában és a szabadságpárt oldalán. — Spitálszky Károly (szd): Nem ez volt a vo­nalvezetése a beszédnek! Nem! — Pászthory István (msz): Teljesen így van!. — Spitálszky NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VIIT. évi június, hó 25-én, szerdán. 82 Károly (szd): Most van rajta csavarintva!) T. Nemzetgyűlés! Legyen nekünk ez a békeszerződés, amely itt fekszik előttünk, ke­gyetlen és komoly memento a jövőre vonat­kozólag, hogy soha többé ez a nép a hatalmat ki ne adja a kezéből egy mindenre elszánt kisebbségnek! (Viharos taps a szabadságpárt oldalán és a pártonkívüliek oldaláról. — Rudas László (kp): Nem adjuk, ne féljen! — Nagy Vince (msz): Pedig maguk a kisebb­ség!) A békeszerződéssel és annak aláírásával a békét nem teremtettük meg. Ezt tudták a nagyhatalmak is, hiszen a háború utolsó évében legalább annyit foglalkoztak a béke megteremtésével, oninit a háború megnyeré­sével. Az első világháború után a vesztes népeket a. gyűlöletnek a fala vette körül. Azt tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy ezt ma nem érezzük. Amerika az UNRRA-segélyeken keresztül a semleges államok és elsősorban a Szovjetunió, fel nem mérhető értéket jelentő segítségekkel siettek támogatásunkra. Mintha egy új, egy szebb, egy igazibb, egy emberibb közösségi érzés felcsillanását látnám ebben. (Rudas László (kp) gúnyosan-. Hogyne, az atombomba!) A rövid és dicstelen élet után kimúlt - Népszövetség helyét most az Egyesült Nem­zetek Szövetsége foglalja el. Elnök: Képviselő úr lej árit iái beszéd­ideje. {Felkiáltások: Meghosszabbítjuk! — Nagy Vince (msz): Negyedórával megàosz­szabbítjuk!) Reicher Endre (pk): Két perc alatt be­fejezem. (Felkiáltások: Megadjuk!) Talán az a szellem, amelyről beszéltem, át fogja vezetni az Egyesült Nemzetek Szö­vetségét azokon a nehézségeken, amely ne­hézségekbe a Népszövetség belebukott. Meg kedl hogy értsék az »egységes világ« gondo­latát, azt, hogy nincs külön amerikai» ázsiai, afrikai vagy europ^i probléma. Asa egész világ^ egy test és ezen a testen minden kis elfekélyesedés az egész test épségét és egész^ siégét veszélyezteti- (Ugy van! Ugy van! a Pár\­tonkívüliéknél és a szabadságpárt oldalán,) Legyen ez a testület egy fáklya, amely ké­pes legyen arra, hogy eloszlassa a gyűlöl­ködésnek azt a sötétségét, amelyet évtizede­ken keresztül mesterségesen azért terítettek emberiségre, hogy ennek leple alatt egymás ellen tudják uszítani a népeket és e mellett a fény mellett találják meg egy­más kezét a népek, amelyek most még félve és gyáván tapogatózva nyúlnak ki egymás keze után, hogy végre-valahára elkövetkez­zék az, amit öt véres éven keresztül várt reménykedve ez a világ, hogy béke,.., béke... legyen ezen a föídön! A benyújtott tervezetet az általános vita alapjául elfogadom. (Lelkes taps _ a párton­kívüliek és a szabadságpárt soraiban. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Pfeiffer^ Zoltán képviselő úr sze­mélyes kérdésben kért szót. Pfeiffer Zoltán (pk): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon^ sajnálom, hogy a nemzetgyűlés tárgyalása éppen ezekben a napokban nem éri el azt az emelkedettséget, amelyet.a magyarság helyzete megkíván. Es habár kegyetlen, durva támadásban részesül­tem, mégsem térek ki részletesen Horváth 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom