Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-134

81 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. foglalja el Romániával szembén is, majd a következőket mondja (olvassa): »Elképzelhető egy olyan álláspont, amely kevesli a reális békecélokat és azt javasolja: helyezkedjünk a nemzeti intranzigencia álláspontjára, fenntartva igényeinket a jövőre. Ez azonban nem nemzeti külpolitika lenne, hanem donquijotteizmus«. Ezek után felteszem a kérdést, vájjon mennyiben van igaza Horváth Márton kép* viselő úrnak, aki szemrehányást tesz nekünk» mondván, hogy a béketárgyalások eredményének hibáig arra a tétovázó és meghatározott célok nélküli külpolitikára vezethetők visszja, amely Magyarországon eluralkodott. Hát hogyan tudtunk volna határozott külföldi kapcsolatot kiépíteni, hogyan tudtuk volna maradéktalanul és egészen egyenes irányban (meghatározni békecéljainkat,, amikor két héttel a külügyminiszterek értekezlete előtt, amelyen öt perc alatt' döntötték el Erdély sorsát, ilyen nyilatkozat hangozhatott el és ilyen megállapítások jelenhettek meg ,a magyar sajtóban? (Nagy Vince (msz): "ügy van! Ugy van! — Nagy taps a szcúbadságpárr ton és a pártonkívüli képviselők csoportiában) Figyelembe kell venni azt is, hogy ez nem egy jelentéktelen újságírónak a cikke, hanem az ország egyik nagy pártja vezetőpolitikusának, ideológusának megállapítása^ ez a megnyilatkozás tehát magának a pártnak az álláspontját tükrözi vissza ebben a kérdésben. Az események ezt az álláspontot túlhaladták. A kormány nem azonosította magát vele. Előfordult. 1 Nemzetgyűlés., (Zaj és mov gásf — Halljuk! Halljuk! « szabadságpárt ob dalán.) az az egészen furcsa és elképzelhetetlen helyzet, hogy a" külügyminisztérium függetlenítette '' magát a magyar kormánytól és derék külügyminisztériumi tisztviselők, vezető állásban levő emberek megkezdték a magyar békecéloknak külföldön való kiépítését, anélkül, hogy erre a magyar kormánytól egyenes felhatalmazást kaptak volna. (Birkás Imre (kp): Elég baj volt! SzegediMaszákok és a hozzá hasonlóik! — Mónus II' lésné (szd) közbeszól.) Meg fogom mondani, nagyságos asszony» (Révész Ferenc {szd) : Nincs »nagyságos asszony«!) hogy kik azok» akiknek ebben a kérdésben a hivatalos álláspont ellenére is Maradéktalan, komoly érdemeik vannak. (Dénes István (pk): Parlament bíróság elé ia kérdést! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Reicher Endre (pk): T. Nemzetgyűlés! Fel kell vetni a felelősség kérdését, amikor ezt a békeszerződést tárgyaljuk,, mert nem lehet belenyugodni abba, hogy a magyar határokat úgy állapították légyen meg, mintha abba a magyar nép előzetesen beleegyezett volna. A háborút . elvesztettük; természetes és magától értetődő dolog. hogy viselnünk kell ennek teljes felelősségét és viseljük is. T3zt a háborút azonban — és ez volt az én felszólalásom tulaj donképeni lényege — nem a magyar nép vesztette el, hanem egy hitvány kis kisebbség, - amely ráterpeszkedett erre az országra és a nép egészének akarata ellenére tudta a maga akaratát érvényesíteni. (N\agy taps a pártonkívüli képviselők csoportjában és a szabadságpárt oldalán. — Spitálszky Károly (szd): Nem ez volt a vonalvezetése a beszédnek! Nem! — Pászthory István (msz): Teljesen így van!. — Spitálszky NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VIIT. évi június, hó 25-én, szerdán. 82 Károly (szd): Most van rajta csavarintva!) T. Nemzetgyűlés! Legyen nekünk ez a békeszerződés, amely itt fekszik előttünk, kegyetlen és komoly memento a jövőre vonatkozólag, hogy soha többé ez a nép a hatalmat ki ne adja a kezéből egy mindenre elszánt kisebbségnek! (Viharos taps a szabadságpárt oldalán és a pártonkívüliek oldaláról. — Rudas László (kp): Nem adjuk, ne féljen! — Nagy Vince (msz): Pedig maguk a kisebbség!) A békeszerződéssel és annak aláírásával a békét nem teremtettük meg. Ezt tudták a nagyhatalmak is, hiszen a háború utolsó évében legalább annyit foglalkoztak a béke megteremtésével, oninit a háború megnyerésével. Az első világháború után a vesztes népeket a. gyűlöletnek a fala vette körül. Azt tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy ezt ma nem érezzük. Amerika az UNRRA-segélyeken keresztül a semleges államok és elsősorban a Szovjetunió, fel nem mérhető értéket jelentő segítségekkel siettek támogatásunkra. Mintha egy új, egy szebb, egy igazibb, egy emberibb közösségi érzés felcsillanását látnám ebben. (Rudas László (kp) gúnyosan-. Hogyne, az atombomba!) A rövid és dicstelen élet után kimúlt - Népszövetség helyét most az Egyesült Nemzetek Szövetsége foglalja el. Elnök: Képviselő úr lej árit iái beszédideje. {Felkiáltások: Meghosszabbítjuk! — Nagy Vince (msz): Negyedórával megàoszszabbítjuk!) Reicher Endre (pk): Két perc alatt befejezem. (Felkiáltások: Megadjuk!) Talán az a szellem, amelyről beszéltem, át fogja vezetni az Egyesült Nemzetek Szövetségét azokon a nehézségeken, amely nehézségekbe a Népszövetség belebukott. Meg kedl hogy értsék az »egységes világ« gondolatát, azt, hogy nincs külön amerikai» ázsiai, afrikai vagy europ^i probléma. Asa egész világ^ egy test és ezen a testen minden kis elfekélyesedés az egész test épségét és egész^ siégét veszélyezteti- (Ugy van! Ugy van! a Pár\tonkívüliéknél és a szabadságpárt oldalán,) Legyen ez a testület egy fáklya, amely képes legyen arra, hogy eloszlassa a gyűlölködésnek azt a sötétségét, amelyet évtizedeken keresztül mesterségesen azért terítettek emberiségre, hogy ennek leple alatt egymás ellen tudják uszítani a népeket és e mellett a fény mellett találják meg egymás kezét a népek, amelyek most még félve és gyáván tapogatózva nyúlnak ki egymás keze után, hogy végre-valahára elkövetkezzék az, amit öt véres éven keresztül várt reménykedve ez a világ, hogy béke,.., béke... legyen ezen a föídön! A benyújtott tervezetet az általános vita alapjául elfogadom. (Lelkes taps _ a pártonkívüliek és a szabadságpárt soraiban. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Pfeiffer^ Zoltán képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Pfeiffer Zoltán (pk): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon^ sajnálom, hogy a nemzetgyűlés tárgyalása éppen ezekben a napokban nem éri el azt az emelkedettséget, amelyet.a magyarság helyzete megkíván. Es habár kegyetlen, durva támadásban részesültem, mégsem térek ki részletesen Horváth 6