Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
77 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. schall Ilma (msz): Törvényt sért! — Rudas László (kp): Díszmagyarl — Pfeiffer Zoltán (pk): Tiszta nácizmus! — Nagy Vince (msz)r Rudas László (kp) felé: Önt hogy hívták azelőtt! — Rudas László (kp): Díszmagyar! — Nagy zaj. — Nagy Vince (msz): Tessék megjegyezni, hogy sem zsidózni, sem svábozni nem link és nem szabad! — Rudas László (kp): Illemet nem magától fogok tanulni! —• Pászhory István (msz): Pedig lehetne! — Nagy Vince (msz): Nálam alantasabb emberektől tanulhat, hiszen nagyon nivóAn ember! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! A béketárgyalások során a környező államok diplomatái nem helyezkedtek arra a nobilis álláspontra, amelyne Révai József helyezkedett, hanem mindent elkövettek, hogy bebizonyítsfáík azt, hogy Magyar orsz ág volt Németország leghűségesebb és legodaadóbb csatlósa. Sajnos, nemcsak a multat hoztak fel, hanem felhozták a felszabadulás óta Magyarországon elhangzott nyilatkozatokat és sajtóközleményeket is, amelyek Magyarország teljes, totális felelősségét hangoztatták a világ közvéleménye előtt. (Ternay István (msz): Nem idegenek, hanem magyarok csinálták! — Egy hang a pártonkívüliek soraiban: Ügynevezett magyarok! — Zaj.) Amikor a szomszéd államok sajtója teljesen összehangolva a maga kormányával, körömszakadtáig védekezett a felelősség megállapítása ellen, ugyanakkor írtak le nálunk ilyen mondatot. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán és a pártonkívüliek soraiban.) Odaát a határokon túL nem volt különbség aközt, hogy az az újság a középpártokhoz, a szélső vagy a balszélső pártokhoz tartozott-e, mert egységesen állt ebben a kérdésben valamennyi lap a kormány mellett. (Ügy van! Ügy van! a ^szabadságpárton és a pártonkívülieknél.) Egy különbség lehetett csak és ez az, hogy túllicitálták saját kormányukat, de hogy miegkontreminálták volna a kormányt, az nem fordult elő, mert agyonverték volna azt az újságírót, aki ezt, meg merte volna tenni. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a szabadságpárton és q pártonkívülieknél., — Reisinger Ferenc (szd) államtitkár: Mi ez? Valami vér szagot éreznek? — Zaj.) Elnök: Szemner képviselő urat rendreutasí* torn! (Zaj és mozgás.) Reicher Endre (pk) : Amükor a magyar háborús felelősségről beszélünk, akkor ne felejtsük el azt, hogy 1944 március 19-én Magyarország megszállása tulajdonképen azért következett be, miért a németek bizalmatlanokká váltak a magyar kormánnyal és a magyar néppel szemben. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Addig bizalmasak voltak 1 ?) Ha nem lettek volna bizalmatlanok, ha úgy bíztak volna bennünk, mint ahogyan azokban az államokban bíztak, amelyek ma magukat a demokrácia élharcosainak tüntetik fel. akkor Németország legnehezebb háborús idejében nem vontak volna el csapatokat azért, hogy megszállják Magyarországot. (Felkiáltások a kommunista? párt és a szociáldemokratapárt oldalán: Szép kis védőbeszéd! — Zaj.) Azért szállták meg, mert attól félteke hogy Magyarország kiugrik a háborúból és ezzel a kiugrással elvágja a német gazdaságnak a román olaj felé vezető útját. A németek ugyanis értesültek arról, amit úgy látszik, nem akarnak itt egyesek tudomásul venni, hogy 1943 végén már egy nagvon komoly ajánlatot tettünk az'Olaszországban harcoló angolszász hatalmaknak, Magyarországnak a háborúból való kiyálása érdekeben, aminek előfeltétele lett volna az angolszászokéi június hó 25-én, szerdán. 78 . nak a Balkánon való partraszállása. Mivel ez nem következett be, azért odázódott el, a mi háborús kiválásunk. (Pászthory István (msz): Véletlenen múlt, hogy be nem következett! — Zaj és ellentmondások a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán. — Birkás Imre (kp): 1941. június 22-éről is szóljon valamit!) Eleget beszéltem a háborús felelősségről, képviselő úr. (Zaj.) Elnök: ösendet kérek, képviselő urak! Reicher Endre (pk): Nincs olyan ember Magyarországon, aki vitatná, hogy a háborúba való belépésért a legteljesebb mértékben felelősek vagyunk, de ugyanígy felelősek azok a szomszéd államok is, amelyek a maguk teljes tárgyilagosságának hangoztatása mellett el akarják hárítani a ; felelősség kérdését. De hogyan védekezhessünk a, vádak «lien külföldön akkor, amikor olyan cikkek jelenhetnek meg a magyar sajtóban, mint amilyen egy szélsőbalf oldali újságírónak ,a »Szabadság« 1946. február lO.-i számában közzétett eszmefuttatása volt, amelyben ezt írta (olvassa): »Készülni kell a béketárgyalásra, mondják a szónokok. Hát mi készülünk alaposan. Mert a győzteseknek úgyis kötelességük a legnagyobb jóakarattal lenni irántunk, mért mi három éven át mindent megtettünk, hogy a hátuk közepébe szúrjuk a kést s igazán nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült.« (Nagy Vince (msz): Hallatlan! — Egy hang a szabadságpárt oldalán: Hazaiáruló! — Justus Pál (szd) : Az a hallatlan, hogy megtörtént, nem az, hogy megírták! —Nagy Vince (msz): Szóval semmi mentséget nem hoznak fel? — Zai) Ügy látszik, az illető újságíró nem tud arról, hogy Magyarország volt az az állam, amely a legsúlyosabb német fenyegetőzések ellenére sem lőtt a légiterén áthaladó angolszász gépekre (Nagy Vince (msz): Ez igaz! így van!) és a magyar területen leszállott angolszász pilótákat nem volt hajlandó kiszolgáltaítni a németeknek. (Birkás Imre (kp): Csak ,a szemüket szúrták ki!) Magyarország 140.000 lengyel menekültnek adott otthont és közülük 110.000-nek nyújtott lehetőséget arra, hogy kint még egyszer harcoljon a németek ellen. (Lénárt Iván (kg): Ez igaz! Igazolhatom! Résztveltítem benne! — Taps a szabadságpárt és a pártonkívüliek oldalán. — Nagy Vince (msz) :' Ez sem igaz?) A francia menekültek százainak adott otthont, akik! megszöktek a német táborokból (ügy van! ügy van! a pártonkívülieknél és a szabadságpárt oldalán.) a szlovákiai zsidó menekültek százainak es ezreinek biztosított életlehetőséget). (Justus Pál (szd): Miért nem beszél azokról, akiket kivittek Galíciába? — Nagy zaj. — Felkiáltások a pártonkívüliek oldalán: Honnan? — Justus Pál (szd): Innen Magyarországból! Azokról miért nem beszél? — Nagy Vince: Ugy látszik sokáig ült a büffében! — Vásáry József (msz): Nem találnak a magyar nemzet számára mentséget? " — Révész Ferenc (szd): Nem a magyarok, a kormány vitte ki!) n T. Nemzetgyűlés! Sorozatosan beszeltek itt arról, hogy a békééiőkészítés körül milyen hibák történtek. (Justus Pál (szd) gúnyosan: Igaza van! Szép volt az a Horthykorszak!) Meg kell állapítani, hogy a béketárgyalások sikerét katasztrofálisan befolyásolta az a tény, hogy bent az országban a kormác«7ZÓ pártok az utolsó percig nem tudták egymás közt a magyar békecélokat megnyugtató módon tisztázni. (Ugy van! Ugy vanl
