Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-146

503 A nemzetgyűlés 116. ülése 1947. évi július hó 23-án, szerdán. 504 íróeskák röpítettek világgá, ai Szovjet megengedte nekünk, hogy szabadion, minden félelem nélkül választhassunk és dönthessünk jövendő életformánk kialakítása tekintetében. Ez a nép döntött és határozott akkor, amikor maigát a demokrácia mellett szögezte le. Nem felejthetjük el ugyanis, hogy ez az egész választás ta, demokrácia jegyében, a demokrácia érdekében és magáért a demokráciáéirt folyt le. Ha viisszlaemlékezünk az elmúlt választás napjaira, lehetetlen elfeledkeznünk arról, hogy szónokok szájálból röpiratok, röplapok özönéből, ,a plakátok tengeiriéből csak egyetlen jelszót kiáltottak felénk állandóan és ez a jelszó a demokrácia volt. És a nép hitet tett a demokrácia mellett, imégpediig mondhatnám azít, hogy; a polgári demokrácia mellett. Erről ia, döntésről, erről a választásról tudomást vett az egész világ, mert tudomást kellett vennie és mondhatjuk, hogy ez a kép, amely akkor került a külföld elé Magyarországról, volt- az első hiteles és pontos fényképe ennek a nemzetnek, a nemzet törekvéseinek és a nép akaratának. Sajnálatos azonban, hogy akkor, amikor ezt a döntést, ezt az elhatározást, ezt az' elkötelezettséget tudomásul vették az egész világom, éppen a koalíciós pártok egyike-másika, nem akarta tudomásul venni, nem akarta észrevenni, hogy a magyar nép döntött és határozott, mert mindjárt másnap megkezdte a harcot a demokrácia ellen, egy távolíahbi célért, amelyet röviden és pregnánsan így fejezett ki: ma demokrácia, holnap szocializmus. Igen t. Nemzetgyűlés! Bebizonyosodott tehát, hegyi a demokrácia csak csalétek volt, a demokrácia csak hitegetés volt, amit el lehetett dobni és fel lehetett áldozni a holnap szocializmusáért. Észre kell vennünk, meg kell látnunk, hogy ez az elkövetkezendő választás már nem a demokráciáért, már más távolabbi célokért fog folyni és engedtessék meg nekünk, ha a siker minden kilátása nélkül is, de becsületből, hitből, szót emeljünk a demokrácia érdekében, a demokrácia mellett és ha 'talán a halálra , ítélt demokrácia utolsó szava jogán mondjuk is el korlátozott idejű beszédünket, bízunk benne, mert tudjuk, ha ki is mondják a törvény megszavazásával a verdiktet, van még egy kegyelmi lehetőség, ott van a magyar nép, a magyar nép döntési jog

a és még hiszünk abban a csodában, hogy bármilyen törvényt is alkotunk, bármilyen közigazgatás hajtja is majd végre azt a, 'törvényt, a magyar nép élni akarásán, a magyar nép nemzethűségén, ia magyar nép demokráciáján erőszakot elkövetni talán mégsem lehet. Igen t. Nemzetgyűlés! Amikor látjuk ezt az elfordulást a demokráciától^őszintén meg kell mondanunk, nem jövünk zavarba a két marxista pártot illetően, mert hiszen tudjuk, hogy programjuk volt, tudjuk, hogy erre törekszenek és tudtuk, hogy a demokrácia úgyszólván csak átmeneti állomás náluk. De iannál jobban kell csodálkoznunk és annál értetlenebbiül állunk a többségi párt képviselői előtt, akiket mégis csak azzal az elkötelezettséggel választottak meg, hogy a delmokráciáérit dolgozzanak itt, hogy a demokráciát soha meg •nej tagadják, cserben ne hagyják, és most -mégis azt látjuk, hogy módot adnak arra, segítőkezet nyújtanak ahhoz, hogy a demokrácia a mtult emlékei közé soroztassék ebben az országban. De éppen ilyen értetlenül állunk — és ezt meg kell mondanám

1 — a szociál demokratapárt előtt is, amikor céljai elérésére, céljai megvalósítása érdekében ilye>n eszközökhöz nyúl. Mi volit^ a szociákleimokratapárit több évtizedes múltja, mi volt az, amin keresztül belerögződött az emberi agyakba, szívekbe, eniniek a pártnak lényege? Az általán ois titkos, mindenkire kiterjedő, félelemmentes választójog. ^És most egyszerre sutba dobjuk mindazt, amiért évtizedeken keresztül harcolt ez a párt, amiért tagjai vértanúhalált szenvedtek (Úgy van! a pár•tonkívüllek soraiban.) és most egy, talán közeli, de tartóidnak semmieséttre sem mutatkozó siker érdekében megdagadunk mindent és elvetünk mindent. Igen t. Nemzetgyűlés! Itt értem meg, hogy miért a materializmus a párC, egyik alappillére. Ha ugyanis hinnének abban, amiben mi, hiszünk, a lélek halhatatlanságában, akkor látnák a vértanuk szellemét, látnák i't't az elhunyt hősök szellemét és akikor talán nem tudnának ilyen' retrográd javaslat mellett, ilyen eszközök mellett kiállni. (Úgy van! a pártonkívüliek oldalán.) Igen t- Nemzetgyűlés! Félünk, hogy e^ törvény megszavazásával, ennek a választójogi törvénynek végrehajtásával egy újabb torz fénykép kerül majd a világ elé «írről az országról és »tekintetben csak az: vigasztal bennünket, hogy sok hamis^ fénykép készült már eríől az országról és került forgalomba, de ez a fénykép — -mint ahogy bizonyíték már a fasiszta rendszer és azt megelőző Gömbös^ rendszer — mindig egy, a magyar nép szellemétől távolálló, feltétlenül hatalmi ambícióktól fűtött kisebbségi párt, frakció munkájának volt az eredménye, amelyeit előbb-utóbb retusált, az igazi valóságba hozott a történelem fejlődése. (Igaz! Úgy van! a pártonkivüliek sorúiban.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nekünk ellent kell mondanunk ennek a törvény javaslati! ik, mert, mi ellene vagyunk minden korlátozásnak. Méltóztassék nekünk elhinni, beninünket nem a személyek iránti túlbecsülés, a személyek iránti kedvezés, egyes személyek megtart hatása— iránti vágy vezet. Nem! Mi tudjuk, hogy senki sem pótolhatatlan, hanem, igenis, pótolható. Mi tudjuk, ha kiesnek emberek, támadnak majd a magyarság soraiból mások és pótolni fog'jnk a helyét, de tiltakozunk tömegek, ma^yan* néptömegek kizárása ellen, mert ezeket nem lehet többé pótolni, ha egyszer elfordulnak a demokráciától és a demokratikus törekvésektől. Igen t. Nemzetgyűlés! Most, amikor a demokrácia nemzetgyűlésétől búcsúzunk, lehetetlen nem gondolnunk arra, amit tegnap Futó képviselőtársam is megpróbált, hogy mérleget ne alkossunk a nemzetgyűlés miunkájának eredményéről. Be kell vallanunk, hogy talán csalódott bennünk az ország, a nép, mert nem alkotunk annyit, amennyit alkotnunk kellett volna és amennyit megtehettünk volna. Ha azonban lelkiismeretvizsgálatot tartunk, az okot csak bban találhatjuk meg, hogy időnkint, de zinte óramű pontossággal beállítottam válságok rázkódtatták meg ezt az épületet és válságok akadályozták meg a nyugodt és békés nunkát. Ez volt talán az egyik gátló ok, a máik pedig az, hogy megtörtént, hogy határoz-