Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-145
491 A nemzetgyűlés 145 ülése 1947. munistak jés a most már a kommunisták mentalitásában élő nagytömegek, ső| t szociáldemokraták is, minden polgári megmozdulás hírére félreveirték a harangot és az ellenfoirriadalom ördögét festették a falra. Az ellem,;. . foirradalom pedig a polgári pénzügyminiszite£ nek a 'kapitalista zsebeket kétségtelenül erélyesen megfogó vagyoni és jövedelmi rendelkezéseit, a nyomorgó tömegeik számára elrendelt ruha- és lalkásrekvirálást, az üzemi választtimányokiról szóló törvényt! és a kormány legyéb rendelkezéseit a kommunisták diadalának kürtölték ki. (Egy hang a szabadságpárt soraiban: Mintha nuost lenne! — Révész Ferenc (szd): Es akkor nein volt ellenforradalmi veszély?) A koirniány a fiatalkorúakr ból álló hadsereget szétíkergeti és az új, osztályttíudaltos proletárokból, elsősorban szervezett munlkásokból álló hadsereget igyekszik megszervezni. (Egy hang a szociáldemokrata^ perion: Futó jön a fehér lovon! — Deirüliség) Az ellenforradalom a vörös párthadsereg megszervezésével, a kommunisták pedig fehérgfárda szervezésével vádolják ia szocialista hadügyminisztert.« »Kommunizmus és ellenforradalom: egymásibióil élnek, egymásiból táplálkoznak, egymásnak szálidtjá'k az agitációs anyagot. Közös, közelfekvő céljuk: ia forradalom megbuktatása. Közösen érteik el eredményeket, amennyiíben az ország nagy tömegei^ a köztársaság és a forradalmi népkormány ellen fellázították.« Tovább megyek és egy másik nagyon alktuális problémát vonok most párhuzamba. Idézem: »A polgárság gyűléseit inegzavairják. A kabinet polgári tagjait a gyűléseken inznlílálják és gyakran esalk a Szociáldemokrata Párt központjának közbelépése után vált lehetségessé a forradalomért példásan . munkálükodó polgári miniszterek és polgári pártok gyűléseinek megtartása.« Hasonló tünetek 1918"ban és a közelmúlt időkben, legfeljebb a pártok, személyek változtak (olvassa): »A Szociáldemokrata Párt és a szociáldemokrata miniszterek lejáratása jó úton halad. Sikeres offenzívával a tömegeknek a politikai letartóztatottakkal szemben tanúsított ösztönszerű rokonszenvére spekulálnak és ezzel is a Szociáldemokrata Párt ellen hangolják a munkásságot.« T. Nemzetgyűlés! Itt kell párhuzamot vonnom a közfunkciók pártparcellázásáról is: »Már az első órákban megindult a szociáldemokrata funkcionáriusok ellen az aknamunka. Minden közfunkciót kollegiális alapon részben szociáldemokratákkal, részben kommunistákkal töltöttek be. A szociáldemokraták a forradalom érdekében észszerű szellemi munkával igyekeztek a hivatásuknak megfelelni. A kommuniták vezérkarában egy-két emberen kívül nem volt tapasztalt, gyakorlati múlttal bíró szervező erő és így a kommunista helyeket kénytelenek voltak az utóbbi hónapokban a pártmozgalmukba befurakodott új elemekkel, rendszerinit az f intellektuális foglalkozásuk ból kikerült, a háború miatt . pályát vesztett stréberekkel betölteni.« (Dávid János (szd) : Mi köze ennek a választói törvényhez?) És most lássuk, hogy a szocializmusért folytatott harcot, amely azt vallja, hogy ma demokrácia, holnap szocializmus, magunkóvá tudjuk-e tenni? Az én válaszom az rá, hogy . évi július hó -22-én, kedden. 492 igen. Mert vallom: radikális polgári felfogásomat és ezt össze tudom egyeztetni a hamisítatlan demokrácián át a szocializmussal. De a demoikráciát nem szólamodban akaróim de nem alkarom hatalomra juttatni földalatti összeesküvésekben sem, hanem nyíltan és ezért vállaltam és vállaloni mindazt, ami eddig is kijárt vagy ki fog járni .nekem a mai hatalom uraitól. Nem fogok megfutni a felelősség elől s válUalom azért, ha kell, a megpríbáliatásor ka ! t is. Egy eszméért, egy népért örömmel vállalok megpróbáltatásokat s ha éz van számomra megírva, már holnaptól vagy egy, vágy tíz évtől tkezdve — vállalom. Nem tudok .megalkudni, komp'romiisszium'okat kötni s ezért rossz politikus vagyok. Mindössze egy harcosa, névtelen katonája az eszmének, a. gondolatnak, amelyek formálják népek, nemzeteik, világrészek sorsát. Ez az eszme pedig a hamisítatlan demokrácia megvalósítása egy olyan nép számára, (amelyikről így ír a iköltő (olvassa): »iSósabbak itt a könnyek s a fájdalmak is mások. — Ezerszer Messlás'ük a magyar Messiások/ — Ezerszer its meghalnak s üdve nincs a keresztnek, — Mert semmit sem tehettek, ch> semmit sem 'tehétták.« (Felkiáltások a szociálűemokratapárt oldalán: Futó mint Messiás! — Révész Ferenc (szd): Pont magáiról írta ezt Ady! — Pfeiffer Zoltán (p-k):' Révészről a »Fekete zongorát« írta.) Nagyon sajnálom, hogy a iszoeááldem'cikratapárt ilyen illiuszi'.iris tagja Adynak ez í t a versét nem ismeri. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Ezzel a kis kitéréssel visszakanyarodom arra a pontra, amikor azt mondtam, — össze tudom egyeztetni politikai felfogásomat a hamisítatlan demokrácián át a szocializmussal. Hadd 1 idézzek ismét Böhm Vilmos könyvéből s holdog vagyok, hogy idézhetek azért, merll nincs véleménykülönbség egy ilyen kitűnő szociáldemokrata felfogás és az enyém. közt. Ez az idézet niáf nem párhuzam* hanem a tegnapnak és mának hitvallása egy vérbeli szociáldemokrata részéről (olvassa): j>A hamisítatlan demokrácia a 'többség uralmának a kifejezője.. A proletariátus a demokráciát a szociális hatallmi viszonyok! arányában igyekszik odafejleszteni, hogy a burzsoá osztály uralmi jellegét megtörje.Bármely oldalról támad a fegyveres kisebbség a többség uralma ellen. • — a proiletariá'tusra ' támaszkodó demokrácia köteles hatalimát, ha kell diktatórikus eszközökkel, szükség esetén fegyverrel is megvédeni, akaratát, törvényeit a hatalom minden eszközével és fegyverével keresztül erőszakolná. A magyar nép tűr és szenved és tapossa kálváriáját, várja a megváltó pillanatot. A felszabadulás új harcok és küzdelmek sorozatát jelenti a demokrácia jegyében, a köztársaságért, a leigázott osztályok- politikiaii szabad" ságiáért, ezen ekersztül a dolgozó nép gazdasági és poliitiikai felszabadulásáért — a 'szocializmusért.« T. Nemzetgyűlés! Mindezeket azjért keileijlt elmondanom az országgyűlési választások törvény javaslatának: általános vitájában, mert a törvényjavaslat iöbb ponitija megint megcsúfolását jelenti a demokráciának. (Ügy van! a pártonkivüliek soraiban.) De el kellett mondanom azért is, mert összehasonlító módszeremmel szerettem vculma rámutatni a leselkedő