Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-145

483 A nemzetgyűlés 145 ülése 1947 évi július hó 22-én, kedden. 484 is oélozzák, hogy egy új választás legalább is a mi reménységeink szerint tisztázza a frontokat a parlamentben. Hiszen ha az elmúlt két eiztendőben volt súlyos válság, az csak annak következtében fordulhatott elő, hogy a demokrácia, amely az előjogok megszüntetéséért szállt síkra és az előjogokat eddig élvezők megszorítására politizált és akarta a demokráciát építeni, azon vette magát észre, hogy amikor ennek érdekében hoztunk itt törvényeket, akkor az előjogokat eddig élvezők is megkapták a maguk képviselőit ebben a parlamentben. De volt még egy súlyos taktikai hibája az előző választásoknak. Az még nem lett volna baj, ha ezek hivatalos ellenzékként jelentkeztek volna, hanem azért volt veszedelmes a mi padsorainkban így megbúvó ellenzék, mert nem a maga eredeti programjával állt ki a demokratikus tömegek elé. A szabadságpártnak a választási küzdelmek elől való megretirálása nekem szinte azt a véleményt szuggerálja, hogy az előjogokat élvezőknek ez a képviselőtestülete úgy szeretne itt ülni a következő országgyűlésben is, hogy ne a sajátmaga programját hirdesse meg, hanem szépen bebújjon egy demokratikusnak álcázott programba, és majd csak itt a parlamentben akarja képviselni a választások idején be nem vallott eredeti programját. Azok a módosítások, amelyeket itt látunk, talán ettől megvédenek bennünket. Az ajánlási rendszert tették itt szóvá a felszólalók, Beicher képviselőtársam is kifogásolta, mondván, hogy ez antidemokratikus. Más felszólalók pedig rámutattak az ajánlások indokolt voltára. Én egyet akarok itt hangsúlyozni. Nem a kis pártok ellen vagyunk, hiszen utóvégre nem lehetünk ellenük, mert minden párt a kezdet kezdetén kis pártként indul el. Egy párt komolysága nem attól függ, hogy kis párt-e vagy nagy párt. Ezek a pártok, amelyek most ezen a választáson féltik a maguk lehetőségeit, nem olyan pártok, mint amilyen kis párt volt például akár a kommunistapárt, akár a szociáldemokratapárt, akár a parasztpárt, nem komoly pártalakítási kezdeményezések, hanem csupán alkalmi csoportosulások, amelyeknek egyéb belső indokuk nem volt az indulásnál, pusztán az, hogy az eddigi pártok egy vagy két embere kicsöppent pártjából. Bocsánatot kérek, az nem lehet komoly pártalakítási szándék, hogy én egy pártból kikerültem és most már nincs párt, amelynek a listáján induljak. Ez a magyarázata annak

w

amikor most egyes személyi ambíciók magukat pártnak gerálják. Én úgy képzelem a pártalakítást, hogy a pártot nem egy ember alapítja, hanem már van egy nagy tömeg, annak egyszer támad egy vezetője s azután megalakul a párt. Itt most fordítja van a dolog. Magyarországon eddig az volt a komikus és tragikus, hogy a seregtelen vezérek hona voltunk jóidéig. Most is az ilyen seregtelen vezérek félnek attól, a — bocsánatot kérek a szóért — koponyánkénti ötven ajánlótól, mert hol van itt egy olyan vezér, akinek a háta mögött ötven mindenre elszánt ember áll? Természetes ezek után, hogy ha ebből a perspektívából nézem ezt az ajánlási rendszert, akkor egyenesen antidemokratikusnak látszik. Utóvégre is hogyan jön ahhoz a demokrácia, — képzelik tt ezek az új vezérek minden sereg nélkül — hogy engem arra kötelezzenek, hogy ha pártot alapítok, legalább ötven embert szervezzek be a pártomba. Nem akairttam itt- a nemzetgyűlés tlekimftlélyót rontani azzal, hogy humorizálok, csak rá akarok mutatni arra az elvi lehetetlenülésre, amely itt bekövetkeznék akkor, ha eikár a kisgazdapártiból, akáir máshoinnjain kicseppent iképviselők egyénenként mind egy-egy ^páritot alapítanának. Lehetetlen káosszá válna a helyzet, aidminiszittraltiív Jtleemdőkkel túlterhelné az egész választási apparátust, amibe éppen ia választások komoly ságáinafe megőrzése -miatt nem igen mehetne bele még olyan demokratikus célok hangoztaitása nielleltlU sem a demokráciának ez a kormányzata, amely éppen eléggé ed van foglalva komoly tennivalókkal. Ezeiket kívántam előrebocsátani, ezekkel (kívántam, mintegy kiiegészíteni az előttem hangsúlyozojttakat és mindezek azt hiszem» kellő indokolásáig adják annak, hogy pártom és a mag am nevében elfogadom a javaslatot és kérem a nemzetgyűlést, hogy szintén fogadja el. (Taps a vara-szír, a szociáldemokrata^ és a kommunistapárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Pásztor Imre jegyző: Futó Dezső! Futó Dezső (pk): T. Nemzetgyűlés ! Az országgyűlési választásokról benyújtott törvényjavaslat általános vi tájához, szeretnék én is .néhány szólt szólni. Szeretném, elkészíteni a magam mérlegét és ezt az alkalmat használom feil a visszatekintésen kívül az elmúlt és a jelenlegi politikai helyzet egy-egy összehasonlítására. Azt hiszem mindiannyiunlkniak, Jkiomimiunisltáknak, szociáldemokratáknak, polgári beállítottiságií demokratáknak szükségünk van etrfre abból az alkalomból, hogy az 1945/49. ' évre tiszta választás útján megválasztott pár* lamen)t|et a koalíció vezérei bel- és külpolitikai okokra _ való hivatkozással feloszlatják» nyomban kiírva az új válászjtásokat. T. Nemzetgyűlés! 1945 november 29iétől indul el a felszabadított Magyarország első parlamenJti ciklusa. 1947 július 16-áig 142 ülésnapot tartottunk és míg 1945-ben 1, 1946-ban 29, 1947-ben 22, összesen a jelenlegivel együtt 52 törvényt alkottunk. Nem érdektelen, ha éppen ebből az 52 törvénybői kimutatjuk, hogy 14-Of; sürgősséggel tárgyaltunk le és ezek iközjt nem kisebb jelentőségűek voltát, mint például a sízövetkezetekíFŐl, a hároméves tervről szóló törvények és az összes felhatalmazási törvény javaslatok. Költségvetésünk 1946 április 22-étől július 31-ig vollt: és eizt az időt kiviévé a nemzetgyűlés költségvetés nélkül szavazta meg a felhatalmazásit az államháztartás vitelére. Annyit jelent ez, hogy ez alatt laz idő alatt nem á törvényhozás határozta rmeg, hogy mjilyen jövedelmeket szedhet az állam, milyen kiadásokat eszközölibeít így tehát a nemzetgyűlés nem gyakorolhatta egyik legfontosabb, leglényegesebb alkotmányjogát» a büdzslé

jogo't mert az ország jövedelmei és jkiadásai fel|e)t|lii rendelkezést lényegében a Gazdasági Főtanács kezébe rakta le. T. Nemzetgyűlés! Tudott dolog, hogy a szuverén .népakaratnak, vagyis a nemzetgyűlésnek három legfőbb alkotmánybiztósítéika van. Az első a törvényaííkotás, a második az élőbb említett büdzséjog és végül az ujoucímegajánlás. Mindjárt megállapíthatjuk, az-