Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-145
465 A nemzetgyűlés 1Í5. ülése 19Í7. évi július hó 22-én, kedden. 466 jogkövetkeizményt fűzni nem fogok, akkor pár hónappal később nem helyezkedhetlik ama az álláspontra, hogy: de igenis, ezeket az embereket a legsúlyosabb jogfosztásban részesítem — mert a politikai életből való kikapcsolást az egyik legsúlyosabb jogfosztásnak tartom. (XJgy van! TJgy van! a vártonkívüli képviselők csoportjában, -a Pászthory István (msz): Hol van a lelkiismeret?) Erre a belügyminiszter úr egy nagyon érdekes indokolást mondott. Azt mondta (olvassa): »Amikor az 5000-es rendelet megjelent, pusizta megjelenése implicite magában foglalta annak kijelentését, hogy a demokratikus köztársasága, kormány és a memzeitgyű" lés, amely az 5000-es rendeletet törvényerőre emelté, hatályon kívül helyezte az igazolási eredményeket. E rendelet ugyanis kimondta, hogy mindenki B-listázható az a) pont alapján is, függeMenül attól, hogy igazolása milyen eredménnyel zárult. Nyilvánvaló tehát, hogy ha a Nemzetgyűlés megszavazta \ az 5000-es rendeletét, ezzel egyszersmind hatálytalanította az eddigi igazolási eljárások eredményeit, tehát függetlenül attól, hogy kapott valaki igazolást, új felülbírálás alá kerülhet. Az igazolási eljárás területén tehát teljesen új szakasz kezdődött, mert a nemzetgyűlés az 5000-es rendelet megszavazásával lényegileg elismerte az addig le-zajlott igazolási eljárások csődjét és szükségesnek minősítette az addig lefolyt igazolások revízióját.« T. Nemzetgyűlés! A belügyminszlter úr rengeteg rendeletet adott ki, többeik között evvel a nagyon szerencsétlenül megfogalmazott 5000-es rendelettel kapcsolatban is, ennek a rendeletnek a hibáit elhárítandó. Nem csodálom, ha a belügyminiszter úr nem ismeri egészen pontosan a kiadott rendeletet» (Pászthory István (pk) gúnyosan: Hogy ismerhetné'?) lég" feljebb azon csodálkozom egy kevéssé, hogy á rendelet alapgondolatát nem ismeri. A miniszter úrnak ugyanis neon kötelessége és nem hivatása az, hogy a rendelet szövegét äs ismerje, az alapgondolat megállapítása azonban a kormányzat feladata, a,zt tehát a miniszternek ismernie kell. Ha a miniszter úr ezt ismerte volna, akkor a fentieket nem mondhatta volna el, ment a rj2(üdelet 11. ^a azt monddla, "hogy (olvassa): »a jelen rendelet hatálybalépésének napjától az 1. § alá tartozó személyekkel szemben fo* lyamatbasn lévő igazolási eljárások — ideértve az igazolási fellebbezési eljárásit is — szünetelnek, ja jelen rendeletttel szabályozott eljárás befejezésével pedig megszűnnek és a jelen rendelet hatálybalépése után igazolási eljárást ilyen személyekkel szemben folyamatba tenni, illetve tovább 'folytatni nem lehet.« (Rajk László belügyminiszter: Ez pont aizjt mondja, amit én ott kijelentettem és csodiálkoziam, hogy ön, minit jogász, az ellenkező-, jét magyarázza bele!) Sajnos, miniszter úr, mint jogász, kénytelen vagyok azt mondani, hogy a miniszter úr, mint jogmagyarázó téved. (Derültség a szabadságpárton, a pártonkívüli képviselők csoportjában és a kisgazdapárt soraiban) Téved a miniszter úr, mint jogtmagyarázó azért, mert ebből, amitt felolvastam, kifejezetten kitűnik az» ; hogy ez nem az igazolási eljárások felül vizsgálata volt, hanem a netán még be tnem fejezett igazolási eljárások lezárása. (Rajk László belügyminiszter: Kérem, olvassa fel azt a szakaszt, amely kimondja, hogy akik igazolást NEMZETGYŰLÉSI NAPEÓ VIII, Ikapitak, azokat nem lehet a B-lista szempontjából felülbírálni!) Nem ezt mondja ki, miniszter úr. (Rajk László belügyminiszter: De olvassa fel azt! — Apró Antal (kp): De miért mondana igazat? — Futó Dezső (pk): Kicso da? Rajk? — Apró Antal (kp): Reicher! Futó Dezső (pk)*: Azt már ismerjük! — Pfeiffer Zoltán (pk) Apró Antal feléi Ha magára néz az ember, tényleg elveszíti az igazmondás iránti kötelezettséget. — Derültség a szabadságpárton és a pártonkívülieknél.) Felolvasom a rendeletet miniszter úr. Azt mondja a ren- • delet a) pontja (olvassa): »A közszolgálati alkalmazottak közül a tényleges szolgálatból el kell bocsátani azokat, akiknek hivatali működése az ország demokratikus szellemű újjáalkoitiását tevőlegesen nem szolgálja.« Most megkérdezem a miniszter urat, vájjon az, akit még nem igazoltak és ennek a szakasznak alapján elbocsátottak, ugyanolyan elbírálás alá esik-e, mint akit r az igazolási eljárás során . állásvesztésre ítéltek? Remélem, ezt nem fogja mondani a miniszter úr; mert éppen az ön rendelete mondja ki, hogy akit a B-listael járás során elbocsátottak, annak elbocsátásához semmiféle jogkövetkez; meny nem fűződik, viszont akit az igazolási eljárás során állásvesztésre ítéltek, az sehol semmiféle vezető állást be nem tölthet. Tehát a legnagyobbfokú tévedés azt mondani, miniszter úr, hogy ez a rendelet végeredményben helyettesítette, felülvizsgálta és kikapcsolta az igazolási rendeletet. (Szenner József (pk): Jogi (tévedés!) De továbbmegyek, t. Nemzetgyűlés! A javaslat következő rendelkezése az, hogy nincs szavazó jogosultsága annak, akit a nyűgdíjrenidelkezések alapján nyugdíj vesztésre vagy nyugdíjcsökkentésre ítéltek. Nagyon jól tudjuk t. Nemzetgyűlés, hogy a, nyugdíj revízió nem kizárólag és nem is elsősorban politikai akció vo-'t, hanem egy nemzetgazdasági művelet;.az állam nean birta elviselni azoikat az óriási nyugdíjterheket, amelyek r!3á hárultak, ezért elhatározták, hogy egy csoportot le kell kapcsolni, a nyugdíjterheket csökkenteni kell és ennek megfelelően számszerűen meghatározták, hogy a nyugdíjasoknak milyen nagyságú csoportja az, amelyet nyugdíjjogosultságától meg kell fosztani. De nemcsak -annak csökkentették a nyugdíját, akivel szemben politikai okok merültek fel. A rendelet értelmében nyugdíját vesztette vagy nyugdíjcsökkentésben részesült az az özvfegy is, akinek férje ellen merültek fel politikai kifogások. Legyen szabad megkérdeznem: ha egy 50—60 éves özvegyasszony férje valaha egyszer politikai bűnbe esett, ez már ok arra, hogy azt az özvegyasszonyt is politikai jogfosztásban részesítsem? De továbbmegyek. Azt mondja az idevonatkozó rendelet (olvassa): »Az ellátásra jogosult, aki az ellátásról önként lemond, felülvizsgálat; alá nem kerül és a jelen rendelet hatálybalépését követő három év eltelte után ellátásának újból való folyósítását kérheti«. Mit jelent ez'? Ez expressis verbis kifejezi azt,, hogy itt egy nemzetgazdasági szempontból végrehajtott csökkentésről van szó. Az állam csak egy hároméves spáciumot, lelekzési szabadságot kíván és azt mondotta: aki most lemond a nyugdíjáró 1 , annak három év múlva hajlandó vagyok a nyugdíjat folyósítani. Mindenesatv. furcsának találom azt, hogy éppen a kommunistapárt által delegált belügyminiszter az, aki 30 ^H
