Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-133

35 A nemzetgyűlés 133. ülése 1947. évi június hó 24-én, kedden. 3G Ennek a hivatásnak a nemzetiszocialista eltévelyedés és a háború által megszakított szolgálatát folytatni történelmi feladatunk és kötelességünk és ml ezt a kötelességet egész lélekkel és minden erőnk maradéktalan latba" vetésével vállaljuk is. Ezért fogadjuk el ezt a békeszerződést, mert bár fájó sebeinket nelm, gyógyítja be, sőt a ré­giek mellé újakat is ejt rajtunk, mégis emnél is és minden másnál fontosaibbnak tairtjuk, hogy a béke pálmaágát elnyerve, újra odasora­kozhassunk az emberiség üdvéért harcoló né­pek sorába» hagy felvehessük az emberiség jö" vőjéért foilyó munkában azt a munkaruhát, amely az egyetemes emberi előhialadásért folyr tartott küzdelem szellemével eltöltött, népünket külsőségekben is hasonító vá teszi az azonos célért küzdők millióival és amely megadja ne­künk a polgárjogot ahhoz, hogy ebben a küz­delemben, mint iá többiekkel egyennamgú flnrun­katársak vehessünk a jövőben részt. Hisszük, hogy az új demokratikus Ma­gyarország, ha jószándékának bebizonyítása után értékes munkájával megszerezte majd magának a népek becsülését, megszerzi vele azt a lehetőséget is, hogy a mai rossz béke ál­talános és kölcjsönös megegyezéssel az idők folyamán jó magyar békévé alakulhasson át. A békeszerződés lezár egy korszakot és pontot tesz egy történelmi fejezet után. De az idő folyik tovább és a fejlődés egy pillanatra sem áll meg. Azt hisszük igaza volt Nenni olasz külügyminiszternek, amikor az olasz békeszerződésről múlt évi október végén adott nyilatkozatában a következőket állapította meg: »Nemzetek és emberek sorsa felett soha­sem lehet az utolsó szót kimondani.« (Ugy van! Ugy vem! a szabadságpárton.) »A revi­zdó szó nincs benne a békeszerződésben, de benne van olyan dolgokban, amelyek erőseb­bek, mint a szerződés: lelkiismeretünkben és akaratunkban.« Tegyük ehhez hozzá, mint a békéről hal­lott hitvallásunk 'kiegészítését azt, amit Tru­man elnök az UNO 1946. évi közgyűlésének megnyitásakor mondott: »Az Egyesült Nemzet­tek alapokmányában valamennyi nemzet köte­lezettséget vállalt a béke fenntartására: arra, hogy tartózkodik a fenyegetéstől és nem használ erőszakot más állam ellen.« Ez a kettő, a kultúrnépek meggyőződésé­nek jobbrafordulásába vetett hitünk szorosan összekapcsolva az erőszak és fenyegetés eluta­sításával, ad egyfelől erőt, másfelől erős ön­megtartóztató fegyelmet ahhoz, hogy a szerző­dést történelmi felelősségünk tudatában, mint a magyar nemzetgyűlés egyetlen ellenzéki pártja, elfogadjuk. Bizunk abban, hogy a nagyvilág — a leg­újabban megalkotott terminustechnicus szerint az Egyesült Nemzetek — lelkiismerete és jó­akarata egyszer majd, talán nem is olyan so­kára, az idők folyamán találkozik és társul a mi jóakaratunkkal és^ lelkiismeretünkkel a^ma­gyarság valódi békéjének megteremtése érde­kében. Különösen feljogosítanak bennünket erre a bizalomra azok a kijelentések, amelye­ket Truman elnök ós más amerikai államfér­fiak a szerződés tartamáról mondottak. Ha ez bekövetkezik, akkor eljön a lehetősége annak, hogy ami ma rossz, az idővel jobb és végülis jó legyen és akkor ez a mai állomás, amely történelmünk több mint ezeréves folyamán égy újabb megpróbáltatást hozott népünknek, emlékké szelidül és akkor nyer majd igazolást a mi nehéz szívvel és megilletődött lélekkel hozott elhatározásunk, amellyel a békeszerző­dést mint egy szerencsétlen ország szerencsét­Uen korszakában működő szerencsétlen tör­vényhozásának tagjai, elfogadjuk; elfogad­juk azért, hogy népünk válláról a mé^g súlyo­sabb keresztet leemeljük és módot adjunk neki arra, hogy fejét újra felemelve, körül­nézhessen az Isten szabad ege alatt és tájéko­zódást véve, a mái nappal megindulhasson egy új, a jövő magyar generáció számára talán több megnyugvást és boldogságot jelentő élet­cél irányában. Szeretnénk és minden erőnkkel rajta is leszünk, ha népünket ezen az új úton sohasem hagynák el a mögöttünk levő szerencsétlen nemzetiszocialista kaland Örökre érvényes ta­nulságai: A magyarság, ha meg akar maradnia szá­mára meghagyott kis földdarabon, sohasem vehet töibbé egyoldalú külpolitikai tájékozó­dást és sohasem váihatik bármely hatalom vagy hatalmi csoport vazallusává, vagy aka­rat nélküli bábjává, sohasem alacsonyodhatok le többé valamely »ötödik hadoszlop« könnyű prédájává és nem tűrheti el, hogy politikáját nyilt vagy titkos utasításokkal valamely külső hatalom irányítsa. Mindig csak az egész kultúr­e»mberiséget a miaga egészében szabad szem előtt tartania és elsősorban az európai álla­mok közösségét, egyoldalú tájékozódás helyett az egész emberiség ügyével kell saját sorsát eljegyeznie és^ gondosan kerülnie kell, hogy saját népe jólétének kockáztatásával mások tö­rekvéseinek szolgálójává váljék. Egyetlen hatalom ügye sem a mi ügyünk és a háborús liszítókat — tartozzanak azok bár; mely oldalhoz — mint a pestis hordozóit, ki kell taszítanunk magunk közül. Mi békét aka­runk és soha többé háborút és nincs olyan idegen érdek, amelyért egyetlen csepp magyar vér elvesztését is megengedhetőnek tartanánk. Eszményünk az örök semlegesség védelme alatt békében élő Magyarország, mely sem erő­szakkal, sem ravaszsággal, sem megtévesztő jel­szavakkal báránybőrbe öltöztetett farkashadá­val nem engedi magát beletaszítani a mások háborújába. Akik minket kint a'magyar nép előtt há­borús uszítással vádolnak, azok maguk forgat­nak hasonló álnok terveket fejükben, mi a za­vartalan magyar béke elszánt hivei vagyunk­akik minden időkre levontuk Horthy gyenge­ségének és eltévelyedésének tanulságait. Amikor a békét elfogadjuk, ezt ", őszintén tesszük és nem azért, hogy új háborút készít­sünk elő. Áldozatunkat a magyarság jövő bol­dogulása érdekében hozzuk meg s ha a ma­gyar nép ezt megismeri és megérti, sok csa­lódástól kímélheti meg magát. Történelmünknek ebben a keserű órájában őszintén kívánjuk, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre utolsó szavait megfogadva, a magyar a jövőben valóban gerinces nemzet legyen és ez legyen az utolsó alkalom, amikor vezetői gyengesége és áldozattól visszariadó hitvány­sága miatt a nép mérhetetlen szenvedését ma­gával hozó ostoba és gonosz háború után rossz békét kell törvényhozásának elfogadnia. A javaslatot a magam és pártom nevében elfogadom. (Helyeslés és élénk taps a szabad­ságpárt és a pártonkívüliek oldalán. — A szó­nokot üdvözlik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom