Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-139

375 A nemzetgyűlés 139. ülése 19Í7 sekre is, amelyeknek leszámolására ugyancsak szükségeltetik ez a 31 nap. Végül az 5. § a jelen törvény hatálybalépé" séről úgy intézkedik, hogy az kihirdetésének napján léu hatályba. Tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék a- törvényjavaslatot elfogadni és magáévá tenni. (Spitálszky Károly (szd): Vásáry meg lehet a hordót rendelni! — Zaj.) Elnök: Tisztelt Nemzetgyűlés! Kijelölt szónok nincs.. Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? . Pásztor Imre jegyző: Vándor Ferenc! (Az elnöki széket 12 óra 44 perckor Kossa István foglalja el.) Vándor Ferenc (pk):_ T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, >a< magyar országgyűlés történetében nem volt még példa arra, hogy három egy-másít' követő napon át a .nemzet szuverenitását jelképező nemzetgyűlés olyan törvényjavaslatot tárgyaljon egymásután, amely felhaM mázasokat ad a Kormánynak. Az utíán következett De ez a harmadik nap. amikor a kormány — az új kormány — megalakulása után, mintegy két héttel ezelőtt egy általános reá deleti úton való kormányozhatásra kiterjedő felhatalmazást kapott a nemzetgyűléstől. Tegnapelőtt tárgyaltuk a hároméves terv biztosításáról szóló törvény j a vaslatiot és megadtuk a kormányzatnak az abban foglalt igen tág körű felhatalmazást. A tegnapi napon« a békekötés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot használta fel a kormány arra, hogy újabb igen tágkörű felhatalmazást szerezzen • magának, ma pedig, a harmadik napon egy újabb felhatalmazást fog kapni a kormány« mert hi szén sajnos, nagyon jól

1 tudjuk, hogy kiáltJó szavunk hiába fog elhangzani, ez a nemzetgyűlés meg fogj)?!' adni a felhatalmazást. Kétségtelen és tagadhatatlan, hogy soha még kor mánynak Magyarországom de az egész világon ilyen .tágknrű felhatalmazása neon volt, mint aimilyen Jesz mától , Skezdve a magyar kormánynak. (Pászthory István (msz); Es ennyi felhatalmazása! — Andrássy Dániel (kg): És soha még ilyen országpus'zthíláis .nem volt! — Zaj.) amely most már úgyszólván mindentl megtehet. (Zaj.) . Én tehát megkérdezem, igen t. közbeszóló képviselőitársam, ha arról vau szó, hogy meg adunk a kormányzatnak minden felhatalmazást, akkor nézzünk önmagunkba, tartsunk lelkiismeretvizsgálatot (ügy van! Ugy vanJ — Taps

t a szabadságpárt és <a\ . pártonkívüUék soraiban.) és kérdezzük meg*: vájjon szükség van-e a nemzetgyűlésre? (Zaj. — Pászthory István (msz): Falazni nem akarunk!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Fiatal, újjász,£-"' lető demokráciánk egyik legszebb ténye volt az, ^ hogy megalkotta és létrehozta a nemzet-' gyűlést az egész világ áíltal legtisiztábbnak elismert választással. (Vásáry József (msz) : Ez nem teiJszik nekilk! — Zaj.) És most megkérdezem: miért tette à magyar nép ezt', miért, bízta ránk a nép szuverénntáisiát? Vájjon azélrt, hogy minden ügyes-bajos dolgát, problémáját megtáirgyaliúik. megvitassuk, keressük és meg-. találjuk részére a legjobb megoldást (Spitálszky Károly (szd): Már megtaláltuk, nem vártunk magáira!) és idolgozbaissunk érte, vagy pedig azért, hogy egy-két napra összeüljünk, évi július hó 3-án, csü örtökón. 376 megadjuk a kormányzatnak á fel hatalmazás t és azután hazamenjünk az egyáltalán ki nem érdelmeit pihenőre? (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban. — Kiss Ferenc (msz): Fejbólintó Jánosok legyünk? — Zaj.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak elhinni nekem, hogy a magyar nép, ha most még nem is szól, de lát és figyel (Spitálszky Károly (szd) : De mennyire figyel! - Oláh Mihály (kp): Figyeli a fasisztákat! — Zaj.) és megfigyel mindent. (Taps és helyeslés a szabadságpárt és a pártonkívüli képviselők soraiban.) És ha elmegyünk a »magyar néphez, igen gyakran halljuk ezt a kérdést, hogy uram, hát miért is választottunk nemzetgyűlést? (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Na, na! — Faragó László (szd) : Ezt valóban nem tudják! Megi.ortént, cte neirn tudják! — Zaj.) Amikor ez a gondolat önkéntelenül felmerül bennünk, ezt követi egy másik gondolat is; vájjon ki felelős ezért? Me

l2- kéli állapítanunk, hogy nem a kormányzat» amely kéri ezeket a felhatalmazásokat és megkapja, hanem mi vagyunk .a felelősek, akik megadunk minden felhatalmazást. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárti és a pártodkívüliek soraiban. — Pász hory István (msz): Mi nem adjuk meg! — Gyurkovits Károly (szd): Viseljük is ezt a felelősséget! — Nagy Vince (msz): Az engedelmes többség! — Zaj-) A másuk elgondolkoztató kérdés, igen ' tNemzetgyűlés, az, miért van az. hogy úgyszólván állandóan visszatérő csökönyösséggel használja fel <w kormányzat az ilyen javaslatok tárgyalásánál a sürgősség kimondását, holott, amint ezt nagyon jól láttuk, sürgősségre semmi szükség, indokolható, alátáímiasztható szükségesség nem volt. úgy hogy az emberben önkéntelenül felmerül a kérdés, vájjon mi lehetett ennek az oka, a célja, hogy olyan javaslatoklat, amelyeket nyugodtan beterjeszthettek volte egy-két héttel, : vagy egy-két hónappal előbb is. vagy amelyeket nyugodtan tárgyalhattunk Volna .egy-két nappal tovább is, (Vásáry József (msz) : Félnek a kritikától!) a sürgősség kimondása mellett kellett megszavaz;'' tatul (Pászthory István (msz): Ezért kerülnek a Ludas Matyiba!) Ezért, mikor keresem a, célt és az ^okot, nem- tudok önmagamban mást, csak kettőt találni. A célra vonatkozólag azt. hogy igenis, lej arassak a nemzetgyűlés intézményének a tekintélyét, (Ugy vmi! Ugy van! a szabadság, párt és a pártonkívüli képviselők oldalán. — Spitálszky Károly (szd): Ne féljen, csak maga jár le, mint a wekker!) — Zaj.) amely egyszerűen csak egy szavazógéppé válik; okot pedig nem tudok másban találni, mint abban, (Vásáry József (msz): Azok a demokrácia bajnokai! — Zaj.), hogy a kormányzat el akarja kerülni, hogy a nép szuverenitását képviselő nemzetgyűlés bírálatot gyakorolhasson ténykedései feleit. (Pászfhory István (msz): Nehéz is azt kl'bírni! — Zaj. — Gyurkovits Károly (szd): Éppen elég volt már ! — Nagy Vince (msz): Még ez is sok? — Egy hang <a> szociáldemokratapárton: Romboló bírálatra nincs szükség!) Még egy szomorú megállapítást kell tenni a, javaslatok tárgyalására vonatkozólag. Igen sokszor láttuk, többen is megállapítottuk, hogy voltak itt komoly javaslatok, komoly, megszívlelendő» helyes indítványok,, (Spitálszky Karoly (szd): Például? -— Vásáry József (msz): Például az érdekképviselet!) amelyeket n^