Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-139

375 A nemzetgyűlés 139. ülése 19Í7 sekre is, amelyeknek leszámolására ugyancsak szükségeltetik ez a 31 nap. Végül az 5. § a jelen törvény hatálybalépé" séről úgy intézkedik, hogy az kihirdetésének napján léu hatályba. Tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, méltóz­tassék a- törvényjavaslatot elfogadni és ma­gáévá tenni. (Spitálszky Károly (szd): Vásáry meg lehet a hordót rendelni! — Zaj.) Elnök: Tisztelt Nemzetgyűlés! Kijelölt szó­nok nincs.. Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? . Pásztor Imre jegyző: Vándor Ferenc! (Az elnöki széket 12 óra 44 perckor Kossa István foglalja el.) Vándor Ferenc (pk):_ T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, >a< magyar országgyűlés történetében nem volt még példa arra, hogy három egy­-másít' követő napon át a .nemzet szuverenitását jelképező nemzetgyűlés olyan törvényjavas­latot tárgyaljon egymásután, amely felhaM mázasokat ad a Kormánynak. Az utíán követ­kezett De ez a harmadik nap. amikor a kor­mány — az új kormány — megalakulása után, mintegy két héttel ezelőtt egy általános reá deleti úton való kormányozhatásra kiterjedő felhatalmazást kapott a nemzetgyűléstől. Teg­napelőtt tárgyaltuk a hároméves terv biztosí­tásáról szóló törvény j a vaslatiot és megadtuk a kormányzatnak az abban foglalt igen tág körű felhatalmazást. A tegnapi napon« a béke­kötés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot használta fel a kormány arra, hogy újabb igen tágkörű felhatalmazást szerezzen • magának, ma pedig, a harmadik napon egy újabb fel­hatalmazást fog kapni a kormány« mert hi szén sajnos, nagyon jól 1 tudjuk, hogy kiáltJó szavunk hiába fog elhangzani, ez a nemzet­gyűlés meg fogj)?!' adni a felhatalmazást. Két­ségtelen és tagadhatatlan, hogy soha még kor mánynak Magyarországom de az egész vilá­gon ilyen .tágknrű felhatalmazása neon volt, mint aimilyen Jesz mától , Skezdve a magyar kormánynak. (Pászthory István (msz); Es ennyi felhatalmazása! — Andrássy Dániel (kg): És soha még ilyen országpus'zthíláis .nem volt! — Zaj.) amely most már úgyszólván min­dentl megtehet. (Zaj.) . Én tehát megkérdezem, igen t. közbeszóló képviselőitársam, ha arról vau szó, hogy meg adunk a kormányzatnak minden felhatalma­zást, akkor nézzünk önmagunkba, tartsunk lelkiismeretvizsgálatot (ügy van! Ugy vanJ — Taps t a szabadságpárt és <a\ . pártonkívüUék soraiban.) és kérdezzük meg*: vájjon szükség van-e a nemzetgyűlésre? (Zaj. — Pászthory István (msz): Falazni nem akarunk!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Fiatal, újjász,£-"' lető demokráciánk egyik legszebb ténye volt az, ^ hogy megalkotta és létrehozta a nemzet-' gyűlést az egész világ áíltal legtisiztábbnak el­ismert választással. (Vásáry József (msz) : Ez nem teiJszik nekilk! — Zaj.) És most meg­kérdezem: miért tette à magyar nép ezt', miért, bízta ránk a nép szuverénntáisiát? Vájjon azélrt, hogy minden ügyes-bajos dolgát, problémáját megtáirgyaliúik. megvitassuk, keressük és meg-. találjuk részére a legjobb megoldást (Spi­tálszky Károly (szd): Már megtaláltuk, nem vártunk magáira!) és idolgozbaissunk érte, vagy pedig azért, hogy egy-két napra összeüljünk, évi július hó 3-án, csü örtökón. 376 megadjuk a kormányzatnak á fel hatalmazás t és azután hazamenjünk az egyáltalán ki nem érdelmeit pihenőre? (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban. — Kiss Ferenc (msz): Fejbólintó Jánosok legyünk? — Zaj.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak elhinni nekem, hogy a magyar nép, ha most még nem is szól, de lát és figyel (Spitálszky Károly (szd) : De mennyire figyel! - Oláh Mihály (kp): Figyeli a fasisztákat! — Zaj.) és meg­figyel mindent. (Taps és helyeslés a szabadság­párt és a pártonkívüli képviselők soraiban.) És ha elmegyünk a »magyar néphez, igen gyakran halljuk ezt a kérdést, hogy uram, hát miért is választottunk nemzetgyűlést? (Fel­kiáltások a kommunistapárt oldalán: Na, na! — Faragó László (szd) : Ezt valóban nem tudják! Megi.ortént, cte neirn tudják! — Zaj.) Amikor ez a gondolat önkéntelenül felmerül bennünk, ezt követi egy másik gondolat is; vájjon ki felelős ezért? Me l2- kéli állapítanunk, hogy nem a kormányzat» amely kéri ezeket a felhatalmazásokat és megkapja, hanem mi va­gyunk .a felelősek, akik megadunk minden fel­hatalmazást. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárti és a pártodkívüliek soraiban. — Pász hory István (msz): Mi nem adjuk meg! — Gyurkovits Károly (szd): Viseljük is ezt a fele­lősséget! — Nagy Vince (msz): Az engedelmes többség! — Zaj-) A másuk elgondolkoztató kérdés, igen ' t­Nemzetgyűlés, az, miért van az. hogy úgyszól­ván állandóan visszatérő csökönyösséggel használja fel <w kormányzat az ilyen javaslatok tárgyalásánál a sürgősség kimondását, holott, amint ezt nagyon jól láttuk, sürgősségre semmi szükség, indokolható, alátáímiasztható szüksé­gesség nem volt. úgy hogy az emberben ön­kéntelenül felmerül a kérdés, vájjon mi lehe­tett ennek az oka, a célja, hogy olyan javas­latoklat, amelyeket nyugodtan beterjeszthettek volte egy-két héttel, : vagy egy-két hónappal előbb is. vagy amelyeket nyugodtan tárgyal­hattunk Volna .egy-két nappal tovább is, (Vásáry József (msz) : Félnek a kritikától!) a sürgősség kimondása mellett kellett megszavaz;'' tatul (Pászthory István (msz): Ezért kerülnek a Ludas Matyiba!) Ezért, mikor keresem a, célt és az ^okot, nem- tudok önmagamban mást, csak kettőt ta­lálni. A célra vonatkozólag azt. hogy igenis, lej arassak a nemzetgyűlés intézményének a tekintélyét, (Ugy vmi! Ugy van! a szabadság, párt és a pártonkívüli képviselők oldalán. — Spitálszky Károly (szd): Ne féljen, csak maga jár le, mint a wekker!) — Zaj.) amely egysze­rűen csak egy szavazógéppé válik; okot pedig nem tudok másban találni, mint abban, (Vásáry József (msz): Azok a demokrácia bajnokai! — Zaj.), hogy a kormányzat el akarja kerülni, hogy a nép szuverenitását képviselő nemzet­gyűlés bírálatot gyakorolhasson ténykedései feleit. (Pászfhory István (msz): Nehéz is azt kl'bírni! — Zaj. — Gyurkovits Károly (szd): Éppen elég volt már ! — Nagy Vince (msz): Még ez is sok? — Egy hang <a> szociáldemokrata­párton: Romboló bírálatra nincs szükség!) Még egy szomorú megállapítást kell tenni a, javaslatok tárgyalására vonatkozólag. Igen sokszor láttuk, többen is megállapítottuk, hogy voltak itt komoly javaslatok, komoly, meg­szívlelendő» helyes indítványok,, (Spitálszky Ka­roly (szd): Például? -— Vásáry József (msz): Például az érdekképviselet!) amelyeket n^

Next

/
Oldalképek
Tartalom