Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-139
365 A nemzelgyűlés 139. ülése 19á7. évi július hó 3-án, csü örtökön. 366 kisgazdapárton: A paraszt helyzette még nehezebb!) Ne felejtsük el, hogy a paraszttól is elvitték az utolsó lovát, tehenét, sertését, de még &z üres zsáfcját is. amikor már nem volt benne gabona. (Ügy van! Ugy van!) Einnek dacára az elindulásnál ;a mezőgazdasági termelvényeknek csak kétszeres szorzószámot adtiak, míg fâ'z ipari termel vény éknek 3^—4szerest. :« A mai napig: iaz történt, hogy amíg a mezőgazdasági termények ára megmaradt, az ipari termeivények ára magasabbra szökött. Ezt akartuk megakadályozni mi, parasztképvise^k, ezért akartunk egészséges rendet teremteni, hogy ne legyen itt árkülönbség, hanem rögzítsük le, biztosítsuk a forint stabilizációját, de mindegyikünk vegye ki neszét az áldozatból és a munkából. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Az egész ország elbírja a stabilizációt, de ha ezt 'csak v 'egy társadalmi rétegre nyomják rá, ez előszór igazságtalan, másodszor az az egy réteg nem bírja el, ez a nagy tömeg vásárló" és életképtelenné válik. (Ugy van! a\ kmgazdattárton.) Elhatároztuk azt. ami ebben a parlamentben vagy általában a magyar törvényhozásban még nem történt meg — nehogy minket, magyar parasztetmbereket esetig mosolyogva intézzenek el --, hogy lefektetjük, lerögzítjük és megcáfolhatatlanul bemutatni kívánjuk azt. hogy a legalacsonyabb mezőgazdasági munkabért tsz ámítva, nekünk mibe kerül tennél vényeink önköltségi ára. Be kell. vallanunk, hoigy a mezőigaizidlaságn munkabér ebjben az országban a legalacsonyabb és ennek ellenére mi csak ebből indultunk ki. Nehogy nevetségessé tegyük magunkat, elhatároztuk, hogy rajtunk kívül még közgazdasági szakemberekkel iis megvizsgáltatjuk tervezeteinket. Becsületesen kiszámítottuk, hogy -mibe kerül az önköltségi ár és azt mondottuk, hogy ennél nem akarunk többet, de ezeket az ' árakat feltétlenül biztosítani kell, mert kü 1 önben ,a termelési község sincs fedezve, és'ezzel amiagyar parasztság nehéz helyzetbe kerül, nem lesz meg a vásárlóképessége, tehát az ipar fejlődései iis megáll, márpedig ha a parasztok építhetnek istállókat, vehetnek mezőgazdasági felszerelési cikkeket, magukat és gyermekeiket is ruháztathatják, ezzel fellendül az ipar és ,a kereskedelem is. Mondom, mi nem kértünk többet, mint amit a számok mutattak, ami lehetővé teszi, hogy a nélkülözhetetlen iparcikkeket megvásároljuk. Mi csak 80 forintot kértünk. Erre is azt mondották, hogy ez sok, így drága a mezőgazdasági termel vény, pedig még a kenyér árát sem. kellene emelni, ha a közvetítési hasznokat úgy ellenőriznék, mint ahogyan a mi árainkat ellenőrzik. (Ügy van! Ügy van! — Taps -a kisgazda' párton, a szabadságpárton és a pártonkívülieUnét) Mi egyet akarunk^ valahogyan biztosítani akarjulç azok munkáját, akik most a forró napon aratnak. (Taps a kisgazdapárton, a szabadságpárton és a pártonkívülieknél.) Nem áll az, hogy a paraszt csak buta, — mint ahogyan azt mondani szokták. A parasztnak nagyon találékony eszünek kell lennie. Állítom, hogy ha valaki másnak a kezébe adunk egy kaszát, az be se tudja állítani és úgy megkalapálni, hogy egy félnapon keresztül tudjon vele kaszálni. Eat csak az tudja, aki ezt naponta gyakorolja. És találékonynak kell lennie az állattenyésztés terén is. Nem igaz tehát az, hogy a paraszt buta, csak elnyomottba paraszt' (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton, a szabadságpárton és a pártonkívülieknél. — Za[j a kommunistapárton. — Szobek András (kp): Teljesen igaza van, de csak az tapsoljon, aki tud kaszálni! — Vásáry József (msz): Jöjjön el hozzám, én megtanítom bármilyen mezogaz* daisági munkára! — Zajj Mit kíván a parasztság? Nem kíván másít, mint egyenrangúságot, mert nem akar alacsonyabbrenidűségben maradni. (Taps a kisgazda,, párton, a szabadsáppárton és a pártonkívülieknél. — Zaj a kommunistta- és a szodáldemokratapárton.) Mi parasztok harcoltunk és figyeltük, hogy kik azok. akik nem akarják, hogy a parasztság az alacsony abbrendűségből felemelkedjék! (Török Júlia (szd): Ki bántja a parasztokat?) Bégén a feudálisták, a kapitalisták, ma elsősorban a kartelek. Nekünk mindegy az, ki az, aki akadályt gördít a mi élniakarásunk elé, de azokkal szemben, akik nem akarnak nekünk igazat adni, — a helyzet parancsolja — kénytelenek vagyunk küzdeni és harcolni. Mi megsértést, megegyezést ' keresünk, de ha kell, akkor harcolunk. Azt mondják, hogy a magasabb árakat nem lehet kibírni. (Nagyiván János (msz): A parasztság nem bírja ki az alacsony árakat!) A tetranést én úgy osztanám el, hogy mindenkinek kiadnám a maga fejkvótáját, a két mázsa búzát» mert az elég, és így, ha a búza ára 80 forint lenne, úgy a két mázsa búza, vagyis az egy évi kenyér ára 160 forintba kerülne. Akinek csak 360 forintja van egy hónapban, az kétheti jövedelmiéből, vagyis egy félhónapi munkája árából tudja a maga részére biztosítani az évi kenyerét* tésztáját és kalácslisztjét m. Hát ennyi pénzt nem kaphat meg az, aki azt a gabonát (kitermeltél (Ugy van! Ugy van! — Taps a kisgazdapárton, a szabadság' párton és a pártonkívülieknél.) Én látom a jó" indulatot is, mert hiszen akartak velünk tárgyalni ás, é& mégis a legnagyobb sajnálattal •rneg kell állapítanom, hogy csak 10 forinton múlott már az; egész kérdés megoldása, (Nagyiván János (msz): Garasoskodnak!) aimiit közmegnyugvásra, 5,200.000 paraszt megelégedésére el lehetett volna intézni. Ha megnézzük a tervezetet, látjuk, hogy a '80 forint a 15 holdon aluliaknak biztosítva van. A másik oldalon az. aki szorgalommal produkált és augusztus nemtudom hányadikáig beszolgáltat, az kap 60 forintot és rá 5 Vagy 10 forint préminmot. A megegyezés tehát csak 10 forinton múlott. Nem tudom, ki liéhet az oka, hogy a magyar parasztság részére nem tudtuk az ügyet kiözmegnyugvásra elintézni? Azért hoztam ide ezt a kérdést, hogy ezek mellett a jelenségek mellett, ne menjünk el észrevétlenül. En nagyon kérem' a mélyen t. miniszter urakat meg a kormányt, hogy törődjenek á magyar parasztsággal. Biztosítani kell számára becsületes munkája után a becsületes megélhetést. Ezért hoztuk a szövetke" zeti törvényt is. Érdeke az ipari munkástestVéreinknek is, hogy a fogyasztók szövetkezetei, egyesületei révén, minél rövidebb úton és minél kevesebb árfelduzzasztással juthassanak a termeivényekhez. így a kevesebbért is többet kaphatnak. > Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Taksonyi János (kg): Rögtön befejezem.
