Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-133

21 A nemzetgyűlés 133. ülése 1047. elődei csináltak. A magyar dolgozó nép har­madszor fizet most már eziért a háborúért, mert fizetett, az előkészületeként, fizetett a háború alatt és fizet most árháború befejezése után. De amikor ezt a békeszerződést becikkelyezzük, ennek a békeszerződésnek szövegét tudomásul vesszük, akkor^ egyúttal azt is megmondjuk, hogy ezzel a békeszerződéssel nemcsak a meg­bántott és megsértett országokat fizetjük ki, de kifizetjük isaját uralkodóosztályunkat is. Kifizetjük őket. Nincs többé egymással számiadásunk és ki kell lépniök az ország éle­téből. (Lelkes taps a kommunista- és a szociál­demokratapárt soraiban.) Ezzel a békeszerző­déssel fizetünk a földért, melyet visszaadtunk a földmívesnek, a gyárért, amelyet államosí­tottunk és a bankokért., amelyeknek államosí­tása most fog megtörténni. Fizetünk demokrá­ciánknak bajaiért, demokráciánk hiányaiért, amelyeket elismerünk és amelyeket rendbe fo­gunk hozni és 1 annál gyorsabban fogjuk ezeket a bajokat rendbehozni, minél kevésbbé köti le éberségünket a demokrácia elleni támadások ellen való védekezés. (Helyeslés és taps a kommunista- és a. szociáldemokratapárt sorai­ban.) Ki vannak fizetve azért, amit itthagytak, az összetört közigazgaításért. a lerongyolt ter­melésért, a kizsarolt földekért. Sem tudomár nyos, sem gyakorlati életünkben nem hagytak nekünk semmit, amit váeszak övezel jenek ezután a békeszerződés után, A napokban a magyar tudományosságnak a jajszava jutottt el a magyar közvélemény elé, amelyből világosan kitűnik, hogy egyetemein­ket is tönkretették, ott sem újítottak meg semmit, aminthogy üzemeink, gyáraink raciona­lizálásánál is megelégedtek a racionalizálásnak azzal a fajtájával, amely ,a munkás, munkabé- * rét leszorította, de a munkás munkaidejét fel­emelte, mondom nem törődtek azzal, hogy en­nek az országnak tudományos és gyakorlati újjáépítésével mi lesz. Nincs tehát joguk sem­mit számon kérni, még azt sem, amit talán nem jól csinálunk, még azt sem, amit nem tökéletesen és teljesen csinálunk. Es itt éppen a békeszerződés súlyos szaka­szaival kapcsolatban kell néhány szót szólnom a számonkérésekről. Azt a siránkozást kell felemlítenem, amely az egész országot eltölti, sokkal erősebben, mint amennyi erő van tulaj­donképpen mögötte: a siránkozás a magán­tulajdon sérelme miatt. Vájjon ebben a hábo­rúban, amelyért ezzel a szerződéssel fizetünk, kinek a magántulajdonáért fagyott meg a hon­véd és a munkaszolgálatos a Donnál*? (Ugy van! Ugy van!) Azért a magántulaj­donért-e, amelynek magántulajdon jellegét már a háborúban elvették a háború kiszolgá­lásara, amely már régesrégen^ megszűnt ma­gántulajdon lenni és csak a háború utáni né­met győzelem esetére gondolták, hogy majd a régi jogokat visszaállítják ezen a téren. De, ha a magántulaj dohról beszélünk, ak­kor ugyancsak vissza kell mennünk erre a huszonhat esztendőre és . meg kell kérdeznünk, hogy annakidején a Viktória-malom bukása­kor, vagy a nagy földbirtok boletta-segélyének kierőszakolásakor miért hárították át a magán­tulajdon veszteségeit az államra és miért nem mondották azt, hogy a magántulajdon vesz­teségeit és előnyeit egyformán viselnie kell annak, aki a magántulajdonhoz -jogokat formál, (Taps a szociáldemokratapárt oldalán.) és vájjon miért volt magántulajdon a nagybir­tok akkor, amikor az ezerholdasoknak sokezer, évi jiinius hó 24-én, kedden. . 22 sőt százezer pengős adóhátralékáról volt szó es miért nem volt magántulajdon az az adóban elvitt kis malac, amely a parasztnak az utolsó öletlejhetőségéí) jeienitetrbe. (Ugy' .v)an! Uígy van!) Miért nem volt magántulajdon az alkal­mazott keresete, a szegény ember fogyasztása, amikor egész adócsalási apparátusokat tartot­tak fenn bankok és nagyüzemek, melyeknek semmi más feldatuk nem volt, mint, hogy az állam elől elrejtsék azokat a jövedelmeket, amelyeknek megadóztatásával a kisember ma­gántulajdonát, saját verejtékével és vérével megszerzett keresetét az adó alól mentesíteni lehetett volna. T. elvtársaim! (Derültség. — Hátijuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! A magántulajdon­nak egy új, helyesebb és a közösséget szolgáló magyarázata alapján, már minden haladó ál­lam sokkal előbbre van az államosítássá 1 ^, mint mi. Akik tehát ennek az országnak nehézségeit még ezekkel a panaszkodásokkal és siránkozá­sokkal is gyarapítani óhajtják, azok — és ez a legkevesebb, amit mondhatok — valóban nem viseltetnek lojalitással a magyar köztár­saság iránt és nincs meg bennük a demokráciá­nak az az érzéke sem, amelyre ebben az építő munkában szükség volna. (Ügy van! Ugy van! — Taps a szociáldemokratapárton.) Mi most ennek a törvényjavaslatnak elfo­gadásával aláírjuk a békeszerződést és kifi­zetjük a kettős követelést. Egyik követelést azok felé az országok felé, amelyek ennek a háborúnak pusztításai következtében joggal követelnek tőlünk jóvátételt és rendbehozatalt, s a másik követelést, amely még nem szűnt meg a magyar belpolitikai életben, a régi magyar uralkodó osztályoknak a magyar demo­krácia ellen ' fordított követélését. Állítom, hogy ezzel a békeszerződéssel igenis, új korszakot, új életet kezdünk s ez a békeszerződés, a békeszerződés kemény felté­telei az első lépések lesznek ezen az úton. Mi úgy tekintjük ezt a békeszerződést, mint demokrá­ciánknak, köztársaságunknak egyik alaptörvé­nyét, amelynek' végrehajtási utasításául • a demokrácia ezután következő törvényei szol­gálnak. Ezek a törvények alkotó és büntető törvények lesznek: alkotó törvények, hogy a demokrácia alkotóképességét bebizonyítsuk és büntető törvények azok ellen, akik ennek a demokráciának létét és fejlődését veszélyez­tetni akarják. (Ugy van! Ügy van! —-Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárton.) Mondom, ennek az alaptörvénynek végre­hajtási utasításai lesznek ezek az alkotó és büntető törvények és úgy vélem, éppen a, végrehajtásnak ez az elszánt akarata _ korbá­csolja fel olyan sokszor a politikai vihart^ a magyar köztársaságban. De figyeljünk — ép­pen ezekre a politikai viharokra gondolva — kifelé is. A második nürnbergi perben a vádat emelő ügyész azt mondotta, hogy az Interessen­Gemeinschaft Farben Industrie egyetlen veze­tője sem maradhat szabadon, mert a béke örök veszedelme lesz, ha azok, akik a háborút elő­készítették és segítették, büntetlenül marad­nak. Nos, az ügyésznek ez a figyelmeztetése nemcsak az I. G. Farben embereire vonatko­zik, hanem azokra is, akik az I. G. Farben-t más formában, más pozícióban, más szerepben ebben az országban is képviselték. (Ugy van! Ugy van! Taps a kommunista- és a szociáh demokratapárton.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom