Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-133

17 A nemzetgyűlés 133. ülése 1917. évi jiínius hó 2l-én, kedden. lö háború vszedelmét, a kapitalista termelő rend általános vétkességén túl a magyar uralkodó osztályok háborús vétkességéről külön is kell szólnom. Milyen történelmi múlt van a békeszerződés mögött, amelyet most beeikkelyezünk, micsoda történelmi háttér van a második világháborút befejező békeszerződés mögött? T. Nemzetgyűlés! A, magyar dolgozó nép fel emelkedési kísérleteinek sorozatos bukása: ez van a háború előtt, ez van a békeszerződés mögött. Nem akarok ezer évről beszélni, nehogy azt mondják,, közhelyeket ismételek és népgyűlési szólamokat mondok. Elég, ha az 1848 óta eltelt évtizedeket számítjuk, amióta sem a mezőgazdasági» «em az ipari, munkásság nem kapott helyett a magyar állam életében, s annak értelmes fejlődésében való részvételre lehetősége sem törvényes, sem más úton nem volt. A feudalizmusnak, a nagytőkének és a bürokráciának a hármasa uralkodott ebben az országban és egyik a másik osztály érdekeinek, csoportérdekeinek hűséges kiszolgálója volt. Az uralkodó osztály a közjogi vitákban merült el és nem fogadta el a néo segítségét abban a vitä.ban, amely az uralkodó osztály ég az uralkodóház között folyt. E parlament régi tagjai és azok. akik jól ismerik az első világháború előtti idők tört éneimét, emlékezhetnek arra. bosry volt idő, amikor az uralkodóház vette fel ezt a nagy ütőkártyát, -a dolgozó osztályok erejét és ekkor méar élesebbé vált a »hazátlan bitangok« elleni állásfoglalás és a hazaárulás vádja azok ellen, akik ennek az országnak az életében részt akartak venni. Nem tagadható és semmiféle történész, a legelfogultabb sem tagadhatja le, hogy a magyar dolgozók nagy többségének sem földje, seni politikai joga, sem. szociális védelme, sem iskolája nem volt és azt a töténelmi szerencsétlenséget, amely 194.4 októberében kulminált Magyarországon, a jogtalanságban és tudatlanságban tartott nép akkor talán nem is tudta annyira megérteni, mint most, egy szabadabb agitáció, szabadabb propaganda és szabadabb felvilágosító- munka lehetőségének a korában. A dolgozó nép képviselői 1922-ben valósággal az utcáról ugrottak be a legnagyobb politikai felelősségbe. Magyarországon a kis közületek gyakorlatot teremtő, politikát . teremtő munkájában a dolgozó népnek semmiféle befolyása nem volt. Egyenesen a parlamenti munkaterületre jutottunk be és akkor sem az alkotó munka elvégzésére, hanem csak az ellenforradalom valódi céljainak, az ellenforradalomban rejlő háborús irányzatoknak és lehetőségeknek ellepiezésére. A párt megnyilvánulásai, a Népszava, a Nőmunkás cikkei nemcsak az elméleti háborús tendenciák ellen irányultak, hanem a valóságos, elevem gyakorlati háborús előkészületek megmutatásával is verték a vészharangot ebben az országban és a büntetések zuhataga, az internálások tömege zúdult azokra, akik már akkor figyelmeztettek ebben az országban a második világháború lehetőségére és az ország uralkodó osztályának a háború eszközeihez való menekülésére. Az ellenforradalom félt és rettegett saját árnyékától és ez elől a félelem elől az öngyilkosságba akart, menekülni. Mindenki, aki figyelte ebben az utolsó huszonhat esztendőben a magyar történelmet, emlékezhetik harcunkra a leventetörvény és annak végrehajtása ellen, a magyar békeköltségvetésben elrejtett háboNEIIZETGYÜLÉSI NAPLÓ VIIT. rús kiadások ellen. Hazaárulók voltunk, azok .vádja szerint voltunk hazaárulók, akik huszonhat esztendőn keresztül a legnyiltablb és legszemérmetlenebb hazaárulást, folytatták a mamagyar nép érdekeivel szemben, (Ugy van! Ugy van! — Élénk t-jgs a kommwiistapárt és szociáldemokratapárt soraiban. — Taps a Msr gazdapárt oldalán.) Valóban nem frázis, ha azt mondom, hogy az ördögökkel^ is szövetkeztek volna hatalmuk és; uralmuk megtartására és nem isi volt miáiS' kivezető útjuk, mint ela.dni ezt az országot. (Ugy van! TJgy van! a szociáidemokratapárt oldalán.) De az, hogy volt lehetőségük erre a vásárra — nem mentségükre mondom, hanem a vétkesség kiterjesztése céljából — nemcsak a saját bűnük volt. Éppen most, a békeszerződés becikkelyezésékor emlékeztetnünk kell azokra a vizsgálatokra, szemlékre, jelentésekre, amelyek a szociáldemokratapártnak a fehér terrorról szóló vádjaival foglalkoztak. 1920 februárjában, amikor ennek a városnak utcáin folyt a vér és meggyilkolták a Népszava, szerkesztőjét, ezeknek a vizsgálóbizottságoknak a jelentései a külföld felé, ennek az . országnak nyugalmáról számoltak be. En magam olvastam azt a jelentést, amely azt mondja, hogy igaz, bogy itt egypár -zsidót megvertek, igaz, hogy egyik munkáslap szerkesztőjét meggyilkolták, de ennek ellenére ebben az országban teljes rend és nyugalom van és ami itt történik, az egy keresztény ország keresztény kormányzása. (Kiss Roland (szd) államtitkár:' A kereszténység meggyalázása!) Mi adott volna erőt ennek a magyar népnek, amelynek nem. volt demokratikus gyakorlata, nem tanulta meg a demokráciában való élést, az érdekei ellen való támadások visszaverését? Mi adott volna erőt a magyar népnek a világ minden reakciós hatalmával szemben, amely anyagi és erkölcsi támogatást adott ennek a mi uralkodó osztályuknak, ame'ly ezt a piszkos munkát végezte fehér- terroristáival, anyagi és erkölcsi támogatást adott neki nem utolsó sorban azért, hogy a zsoldosnak, a kapuzárónak a -szerepét vállalja • a többi fizetett ellenforradalmi bandával együtt? . Nekünk az volt a történelmi szerencsétlenségünk- hogy a Vrangelek, Kolcsakok, Denikinek szétszóródtak és felszívódtak a. világban, a magyar uralkodó osztály ártalmas jelenléte azonban a világban egyre jobban érvényesülő demokratikus fejlődéssel szembeszegült és ez a makacs, esztelen, még a saját törvényeiket sem respektáló szembeszegülés juttatott el bennünket odáig, hogy a békeszerződés alapjait, egy vesztett háborút megteremtettünk. Ez a tény, a magyar uralkodó osztályoknak ez a támogatása a történelmi igazolását abban a rövidlátásban kapta meg, amellyel 1919-től kezdve tűrték az európai fasizmus előfutárainak garázdálkodását ezen a földön. A vétkességet tehát meg kell osztani! 1939-ben azután ebben a nagy háborúban végre szembekerült egymással az egyik oldalon a demokrácia, az emberség^ az értelmes fejlődésre való törekvésf a másik oldalon a terror, a változatlan kizsákmányol as, a díszlépés, a megrekedés a legsötétebb középkorban; és a mi uralkodó osztályunk csak ennek a második eshetőségnek győzelmétől várhatta történelmi létének, történelmi exisztericiájának íennmaradásáti csak ettől: a második eshetőségtől várhatta azt, hogy a magyar törvények, a