Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-137
267 A nemzetgyűlés 137. ülése 1947. pozitívumot jelentsen. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a hároméves tervben a mezőgazdaság .számára annyira szükséges és hasznos beruházások olyan arányúak, hogy ezek mezőgazdiaságunk hallatlan fejlődését fogják elősegíteni; mert különösen a termelés irányait illetően — tekintetbe véve a világpiaci versenyt,. amelynek elébe nézünk — kellő gondot fordítotitiunk arra, hogy ezekkel a beruházásiokkal komolyan előkészítsük és megerősítsük tmiezőgiazdlaságunkat„ Ami pedig az ipart illeti, az ipari fejlődés — akár a termeiéisi eszközöket, akár pedig a mezőgazdJasági népesség fogyasztási szükségletét Tartjuk szem előtt — Tiyilviápr valóan eléggé életszükséglete mezőgazdaságunknak. Azt, hogy itt a mezőgazdaság államosításának árnyéka fenyegetne, mindenesetre olyan rémképnek kell ítélnem, amelyet nyilvánvalóan Vásáry t. képviselőtársam sem hisz el. (Vásáry István (msz): A Világosság írja!) Ha ugyanis jóhiszeműen értelmezné azt, ami a Világosságban megjelent, — amely lappal mi különben szoktunk elég éles vitába keveredni, —• akkor nem mondotta volna azt, amit elmondott. A képviselő úr azt* hogy a Világosságban mezőgazdasági üzemek államosításáról volt szó, úgy értelmezi, hogy ez ia mezőgazdaság államosítását akarja jelenteni. En a Szociáldemokrata Párt és a, Kommunista Párt részéről nem tapasztaltam semmi jelét annak, hogy ezt akarnák, de hogy általában ezt akarnánk, ez tiszta képtelenség. (Pfeiffer Zoltán (pk): Egyszer szocializmust akarnak, másszor nem! Mit takarnak tehát?) Hogy a szociáldemokraták miként akarják, az az ő dolguk. Mi meg vagyunk nyugodva affe T ől, hogy a hároméves tervben az ég világon semr miféle államosítási veszedelem nem fenvegeti a mezőgazdaságot és azt. amit a Világosság ír, nem kell magyarázni, mert kiki miagyon jól tudhatja, hogy amikor a mezőgazdasági célokra termelő üzemek államosításáról beszélünk, akkor rézgáli cot. műtrágyát, oltóanyagot stib. gyártó üzemek államosításáról van szó. (Zaj.) Nem lehet tehát egyálta^n a hároméves terv gondolatába f belemagyarázni azt, hogy itt a mezőgazdaságot valami áHamosí• tási veszed ellem fenyegeti. Ez olyan rémlátás, amely nyilvánvalóan olyasféle ijedtségekből származik, amelyeket nem >a< mezőgazdaság jövőjéért való gondoskodás szül. hanem valami másféle politika. (Közbeszólások a kom' munisapárt oldalán: Ügy van! A bankoknál és a gyáraknál!) Különösen ki kell emelnünk & hároméves terv szükségességét és sürgősségét éppen a mezőgazdaság szempontjából, amikor — mint mondottam — annak nézünk elébe, hogy mezőgazdasági termelésünket a világpiaci viszonyok miatt és belső fogyasztásunk szempontjából is jól, tervszerűen kell megszerveznünk. Ennek érdekében igazán a maximális felkészülést és erőfeszítést kell megtennünk. A hároméves terv ennek veti meg alapját és tételeiben ez van kiifejezve. Csak egyetlenegy példát mondok, a cukorrépa kérdését. Itt a napnál világosabban kiderül, hogy miért van szükség tervszerű gazdálkodásra a mezőgazda 1 ságbam Különben bárki, aki a mezőgazdasági termelést közelről ismeri, nagyon jól tudja, hogy egy év munkáját mennyire tönkre teheti az, ha valamilyen termelési ágban vakra termel a termelő és ki van téve annak, hogysem a belső fogyasztás, sem a külső fogyasztásévi július hó 1-én, kedden. 268 sem az ipari termelés nem tudja termelyényét felvenni. így olyan krach következhetik be, amelynek következtében koldussá válnak az abban a termelési. ágban dolgozó parasztok tízezrei. Olyan mértékben kezdett az, újonnan földhöz jutott parasztság és régi kisbirtokos^ parasztság cukorrépát termelni, hogy szamot kell vetni azzal, mit csinálunk a cukorrépával. (Nagyiván János (msz): Azért tizenegyszeres a cukor ára!) A cukorrépa értékesítése körül szinltén baj van, mégis cukorrépaterme'lésünk évről évre rohamosan növekszik. Nyilvánvalóan mindnyájan felelősek vagyunk a parasztok kifejtett energiájáért akik felkészültségüket belevetik a termelésbe és nem tudják mi lesz az eredmény. Csak akkor tudunk dönteni affelől, hogy a cukorrépatermelés meddig lehetséges, ha ugyanakkor a másik oldalon a cukorgyártást, a késztermék forgalmát belső és külső relációban egyformán felmérjük, mert akkor kiderül, hogy körülbelül 150.000 hold az a cukorrépa-vetésterület, amelyen a bekövetkező két-három esztendőn belül érdemes cukorrépát termelni. Tudnánk többet is termelni, de ha földhözjuttatott parasztságunkat nem világosítjuk fel arról, hogy nem létrdemes többéit termelni, mert baj lesz a cukorrépával, akkor természetesen krach következhet be.^Ez az egy példa is mutatja azt, hogy mezőgazdaságiunknak legalább annyira szüksége van a termelés tervszerűségére a beruházásokon túl, mint amennyire szükség van erre ipari termelésünkben, ahol ez igazán helyénvaló, de különben ezt nem is vitatja senki. Ezek után nézzük azokat a gazdasági elvi aggodalmakat, amelyekről szintén hallottunk ebben a vitában. A magántulajdon kérdéséről újra meg újra szó esik, s a magántulajdon teljes megszüntetésének veszedelmét érzi ki a hároméves terv elindításából Vásáry István képviselőtársam is. Legjobb meggyőződésem szerint mindazok a tervezetek, amelyek a hároméves terv végrehajtására irányulnak, még csak meg sem közelítik a magángazdálkodiáis 1ba, az egyéni gazdálkodásba való beavatkozásnak azt a fokát, amelyet például a háború előtti szakaszon akár a Jurcsek-terv, akár számos más gazdaságpolitikai ténykedés előírt. Akkor ez ia politika az ország veszedelmét okozta. Vásáry képviselőtársam ezt jól tudja és tudta akkor is. Talán nem ő, de nagyon sokan, akik a beavatkozásnak ezt a fokát ma helytelenítik, akkor elég lázasan ; és lelkesen helyeselték. Pedig a gazdaságpolitikába, a magántulajdonba, az egyéni gazdálkodásba való bizonyos mérvű beavatkozás akkor is bekövetkezett. Mennyivel inkább lehet tehát most az ország újjáépítése érdekében az egyéni gazdáikodásnak azokat a minimális korlátait elviselni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nemzeti erőfeszítés tényleg a maximálisra legyen emelhető, őszintén szólva, nem is értem» hogyan merülhetett fel a magántulajdonnal kapcsolatban elvi aggály, ha csak az államosításnak már eddig elért fokát nem érzi valaki a magántulajdon elvi sérelmének. Ezzel viszont mi nem tudunk egyetérteni. A következő nagy sérelem a válMkozási szabadság veszedelme, sőt Vásáry képviselőtársam egyenesen modern rabszolgaságról beszélt. (Gyuska János (kp): Ö népbolondításról beszélt, amikor a stabilizációról voüt szó!) Őszintén szólva inem tudjuk, miért jelentene modern rabszolgaságot, haj bizonyos termelési
