Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-137

255 A nemzetgyűlés ÍB7. élése ÍH7. részbeni jóvátételét. Mindenki tudja ma már, hogy az újjáépítéshez ebben laz országban a munkásoíki adták a munkaerőt, nagyon olcsón. Az állam adta a tőkét és a magánvállalkozók szerényen megelégedtek azzal, hogy elvittek a -hasznot. A gyáriak, az üzemek felépülnek- a dolgozók építették fel őlket, éhesen és rongyosan, munkabérek nélkül és az újjáépített! üzemek a tőkések tulajdonában vannak. Az újjáépítés után az infláció minden terhét is a dolgozók viselték. ML hajlandók voltunk m hajlandók vagyunk elfogadni azt az érvelést^ hogy a háborús pusztulás és a nyilas rablás következményei alól senki, egyetlen állampolgár sem vonhatja ki magáig de nemcsak^ nekünk tűnt fel, hogy miközben munkások és tisztviselők kezében először napok, aztán órák alatt olvadt semmivé .az amúgy is nevetségesen alacsony munkabér, addig a semmiből hatalmas munka nélküli jövedelmek és vagyonok keletkeztek nagyon rövid idő alatt. Nemcsak mi, szocialisták, vagyunk nagyon szkeptikus természetűek és nemcsak mi kételkedünk abban, hogy .létrehozott; értékek semmivé vághatnak, vagy a semmiből értékek keletkezhetnek; a dolgozó tömegek is érezték ezt s ők a maguk nyersebb, de igen találó nyelvén úgy fejezték ki, hogy az inflációs jövedelmek, akárcsak előzőleg a, háborús vagyonok és jövedelmek, a dolgozók| véréből, verejtékéből ,és embertelen nyomorúságából jöttek Létre. (Ügy van! Ügy van!) Mi nem szeretjük a demagógiát és készséggel megállapítjuk, hogy a tőkések között is akadtak vesztesei a pénz elértéktelenedésének. Nem minden kapitalista spekulált és feketézett, bár akadtak szép számmal illenek is. De tudjuk azt is, hogy az ' osztályérdek erősebb az egyesek önzetlenségénél és tisztességénél s a tőkéseknek osztályérdekük volt, minél nagyobb fedezetlen bankjegymennyiség kibocsátására kényszeríteni az államot. Osztályérdekük volt azután v a pénz minél gyorsabb elértéktelenedése, hogy a kapott kölcsönöket minél kisebb reálértlékben fizethessék vissza, és érdekük volt később, amikor az infláció üteme meggyorsult, a kapott kölcsönöket nem, vagy nem azonnal vagy nem egészein a termelésbe befektetni, hanem előzőleg néhányszor spekulációs úton megforgatni. (Rudas László (kp): Kosztra adni, táp* lálni!)" A stabilizáció teherviselői is nagyon nagy részben a dolgozók. Persze van igazság abban az érvelésben,. hogy ameddig elegendő fogyasztási cikket nem tudtunk termelni, addig korlátoznunk kellett a vásárlóképességeit, mert a kettő közötti egyensúly megbomlása újabb inflációt idézhetett volna élő. Csakhogy nálunk ezt a vásárlóképesség-korláítözást úgy csinálták meg, hogy lehetetlenül mélyre szorították a dolgozó tömegek váisállóképességét, imíe: egy kiváltságos réteg vásárlóképessége gyakorlatilag korlátlan marad ti És miközben a túlsó oldalon a demokrácia ellenségei a tömegek jogos elégedetlenségét a demokrácia ellen szeretnék fordítani. azok az erők, amelyeket képviselnek, a 'nagytőke erői megakadályozták, hogy ezeken az állapotokon gyökeresen változtassunk. És ez mutatja meg, hogy milyen demagógia, milyen felelőtlenség" az az állítás, hogy .Magyarorszáffon már nincsenek is jelentős erői a nagytő" évi július hó í-én, kedden. 256 kének, hogy itt már megszűnt a kapitalizmus. Igaz az is, hogy politikai tekintetben döntő beleszólásuk van a' dolgozóknak az ország vezetésébe, de gazdaságpolitikailag a mi meggyőződésünk szerint még mindig túlságosan nagy a tőke befolyása és tú'ságosan kicsiny a dolgozó tömegeké. Mi kezdettől fogva azon az állásponton voltunk, hogy ha egyideig kevés a fogyasztási célokra fordítható temiék. akkor ez csak arra lehet ok, hogy e keveset a szociális igazság jegyében egyenlően osszuk szét a rászorulók között. Nem rajtunk múlt, hogy a stabilizációval egyidőben nem vezetitek be a legszigorúbb kötött gazdálkodást, amely lehetővé tette volna az igazságosság- e szempontjainak érvényesülését. De vallottuk és tudjuk, hogy el kell következnie, mégpedig rövidesen, annak az időnek, amikor a stabilizáció e kényszerűen vállalt hiányosságait és hibáit korrigálhatjuk. Ez az idő meggyőződésünk szerint most következik el; a korrigálás eszközeinek és módszereinek összességét nevezzük hároméves tervnek. Pártom nemcsak azért áll ki e hároméves terv mellett, mert minden erejével résztvett annak elkészítésében s mozgósította a legjobb magyar és külföldi szakembereket; nemcsak azért, mert minden ipari, mezőgazdasági és szellemi dolgozó pártja vagyunk és nem vagyunk hajlandók tovább tűrni a dolgozók lehetetlenfül alacsony életszínvonalát, amikor meggyőződésünk szerint van, mód és lehetőség az életszínvonal emelésére. Mindezeken túl világnézetünknek, a szocialista elméletnek, a zocialista társadalomkritikának sarkalatos tétele, hogy a mai termelési rend által az emberiségre zúdított nyomorúság és bizonytalanság igen nagy részben a termelés anarchiájából, zűrzavarából származik. Eljön az idő és nem is nagyon sokára, amikor esztelennek fogják tartani az akkori szocialista társadalom emberei ezt a mai, rendszernek nevezett zűrzavart, amelyben a tömegek nyomorúságának legtöbbnyire nem az az oka, hogy hiány van a fontos szükségleti cikkekben, hanem ellenkezőleg az, hogy túlságosan sok van belőlük, s ezért mozdony okait fűtenek búzával, ezer tonnaszámra tengerbe öntik a kávét, a texjilgyárak leállítják üzemüket, mert raktáraik telve vannak eladhatatlan cikkeikkel, (Mozgás és felkiáltások a középen ülő pártonkívüli képviselők soraiban: Hol csinálják eztl Nem csinálják! — Egy hang a. szociáldemo' kratapárt oldaláról: Pár év múlva csinálják! — Ellenmondások a pártonkívüli képviselők oldalán.) várják .meg- a képviselő urak, vannak már országok, ahol ez már ma is mutatkozik, — és utcára teszik azokat a munkásokat, akik rongyokban tengetik életüket. Mindezt nagyon régen felismerte a szocialista mozgalom, s «Igyik legfontosabb követelése, hogy a zűrzavaros anarchikus termelés helyébe a tervszerű iterímélésit állítsa. Ez a szocialista gondolat lassanként nemcsak a szociailiistákat hó.dította meg, hanem a» értelmes éis gondolkodó emberek többségiét az égélsz világon. Meghódította mindazokat, akik velünk együtt olyannak látják ezt a. mai terímieilési rendszert, mint egy hatalmas vasúti hálóízatot, amelynek egyes vonatai és mozdonyai a leg'tökéletesebb technikai berendezéssel vannak ellátva, de mindenegyes vonatvezető kényétől, kedvétől függ, hogy mikor indítja, merre ési