Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

175 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947 Fogyasztási adókkal, tehát a legantíszociálisabb adókkal terheli a dolgozókat. Ezen a címen ugyanis 177 410.000 forintot irányoz elő a költségvetés. A forgalmi adók, az illetékek és n fogyasztási adók együttes hozama tehát 755,164000 forftit. így a dolgozókat sújtó közvetett adóból a pénzügyminiszter úr az egyéne-; adók 155 százalékai kívánja behajtani. Az együttesen kezelt adók bevételi rovata alatt a költségvetés 300 millió forintot irányoz elő. Ebből házadó címén 120 millió forint van előirányozvn. Ak egész össz'g főcíme alatt vár-l összeg toliál ennek 40 százaléka- Ennek a 120 millió forintnak a 70 százaléka a városi és fa lusi szpbakonyhás lakásokra esik. Az ismeretes, szégyenteljes lakásviszonyokat nagyi-észt ezek az antiszociális adók, illetőleg srz ezáka

1 kikény.szerített lakbéruzsora okozza és fokozza. Éppen ezért szükséges, hogy a városi munkások, a falusi zsellérek és törpebirtokosok szobakonyhás lakásait és szobakonyhás házait adómentessé tegyük. Az így támadt, mintegy 80 millió kiesés fedezetéül a társukuti és tantiémadó 100 százalékos megpótlékolása szolgál. (Helyeslés a kommunistapárt oldalán.) Ez a házadó ugyanis szinte atrocitásnak nevezhető és még aláhúzza a nagy kapitálist.^ érdekeket istápoló pénzügyi kormányzatnak azt, a gyengéd magatartása*, amelyet a nagytőke irányá

J ban tanúsít* (Felvinczi László (msz): Pedig koalíciós kormányzat virun!) pedig a tantiemadó címén ugyancsak 80 millió forint adót vár az egész magyar részvénytőkéből, mint amenynyit az^ egyszoba konyhában sínylődő, (tehát a legszegényebb népréteg vállaira akar háztadó címen rakni. Nem hagyható figyelmen kívül ez a házadó kérdés, ha a távolabbi jövő szempontjából nézzük és vizsgáljuk, hogy a lakástermelés állami vajfy közületi feladat lesz-e, mert inikkor a házak adóztatása értelmetlenség les/. Meggondolandó akkor is, lm a lakástermelés egy része a magántőke kezébe kerül, hogy az adóztatás se legyen elriasztó, viszont a családi kis házak építésénél sem lehet megnehezítő körülmeny az erős adóztatás, mert ez szociálpolitikai szempontból sem kívánatos. Tízmillióra bécsüli a költségvetés az illetmenytöbblet adót, amely a havi ezer forintnál nagyobb jövedelmeket érinti. Ennek az összegnek többszörösét kellene a pénzü«-^' kormányzatnak LTZ adókimutatásnál megfognia, ha a nagy jövedelmek megkímélésének látszatától szabadulni akar- Különösen rossz a helyzet a konjunkturális és egyéb rendkívüli jövedelmek megadóztatásánál, mert ezeknek nagyrésze teljesség elkerüli az adóztatást. (Ügy van! a pártonkívüliek somiban.) Nagyon fontos lenne, hogy a pénzügyi kormányzat nagyobb figyelmet és erélyt tudjon ezekkel szemben alkalmazna nemcsak azért, hogy az adóztatási mérték főleg itt érvényesüljön, hanem adómorál tekintetében is. Olyan adóbehajtást kellene alkalmnzni, hogy az mindenkép eredményes és hathatos lehessen. Az érvényben lévő £gyenes adó/tatás hibája, hogy a progresszív adókulcs" csak az illetményadónál ajkalmnzitatott. Ami kevés eredmény ezen a téren történt, azt mi örömmel üdvözöljük. A fogyasztási adóknál túlmagasnak találom a 85 millió forintos cukoradót. A cukoiadó kincstári részesedés forintban előírt tétele több mint hatszorosa a háború előtti pengőszámításnak,, és a jelenleg megállapított cukorár forintban több mint hétszerese az 1939-es évi árnak. Jó, lehet, hogy a jelenlegi cukor menyévi március hó 21-én, pénteken. 176 nyisége is befolyásolja az árnak ilyen alakulását, de a cukortermelés növekedésével nagyon kívánatos volna a cukoradónak és a cukor árának mérséklése is, hogy emelkedni tudjon a békebeli igen alacsony, 12" kilós évi fejadag Magyarországon, szemben a holland 48 és az angol 00 kilós évi fejadaggal, — ehhez nem kell külön kommentárt fűzni. Általában elmondható, hogy a progresszív adóztatás bevezetésére való áttéréstől még nagyon messze vagyunk. Követendő f példának ártanám az angol örökösödési adórendszert, amely a nagy vagyonoktiál 90 százalékig emelkedik. Ugyancsak 90 százalékig: terjed a jövedelemadó. Sőt a hadinyereségadó a profit 95 százalékát veszi igénybe adózás céljaira. Lassan, de egyre inkább erre az útra kell rátérni a progresszív adózással. Magyarország volt — mint ismeretes és mint mondottam f — a legantiszociálisabb adórendszer hazája. Nem csoda, hogy adórendszerünk is balkáni szinten mozgott. Általában megállapítható, hogy az adópolitika terén még nagyon sok kívánnivaló van. Például erősen kifogásolható, hogy az önálló kismarosnak, suszternek vagy szabónak, aki nem dolgozhat folyamatosan, mert nincs munkája, illetve anyaga, amit feldolgozhat, a kivetett adót akkor is meg kell fizetnie, ha nem is keres, illetve nincs is jövedelme. Meg kell fizetni a kivetett adóját, szemben a lényegesen nagyobb és aránylag sokkal biztosabb jövedelmű ügyvéddel vagy orvossal, aki esetleg csak 40—50 forint adót fizet. Vidéken járok, hallom a narasztok panaszait. Minél szegényebb, nincstelenebb a paraszt, annál érzékenyebben és terhesebbnek érzi a rá kivetett adót. A paraszt azt mondja, anyiféle adót. fizet, hogy jóformán ki sem ismeri magát benne. Nagyon sok esetben meg lehet állapítani, hogy jogos a paraszt felháborodása és panasza, amikor azt mondja, hogy a demokrácia adózása semmi javulást nem hozott még részükre. (Pászthory István (msz): Egészen jó ellenzéki beszéd ez, csak tessék megvalósíMi jól tudjuk, hogy az elmúlt rendszerben az ismert, adóprésnél hiányzott az adómorál, mert a dolgozókat el lehetett érni a munkahelyükön az adócsavarral, ugyanis egyszerűen levonják a fizetésükből az adót ós nem buihattak ki az adózás alól. Az adómorál becsületes és maradéktalan megoldását sürgősen meg kell teremteni. (Felvinczi László (msz): De

; nemcsak az B(lefizetésnél, hanem már a kivetésnél is.) Érezze «a eddig oly sokat szenvedett magyar dolgozó réteg, hogy az épülő demokrácia leveszi a vállaira rakott súlyos és antiszociális adóterheket. A pénzügyi kormányzatnak kíméletlen progresszivitással alkotnia kell olyan jövedelemadó kulcsot, amely lehetővé teszi, hogy az újgazdák. kisbirtokosok vállairól levegyék a súlyos adóterhek jelentős részét. Súlyosan meg kell adóztatni a luxuscikkeket, M fényűzés,! és a szórakozóhelyeket. (Helyeslés és tnns.) Szerintem nem lenn? szabad addig luxuscikkeket gyártani, amíg az emberi szükséglet eket is alig tudjuk kielégíteni. És főleg amíg a dolgozók még mindig rongyokban járnak. Szükséges az adómorál megfelelő kiépítésével az államháztartást biztos és egészséges alánokra helyezni. A pénzügyi kormányzatnak első és legfontosabb feladata az legyen, hogy egy -ibszoiut demokratikus adópolitikát'alakítson ki és honosítson meg. Ai vagyondézsma kérdésével is foglalkozni kell s nagyon kívánatosnak tartanám ennek