Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
171 A nemzetgyűlés 114. ülése Í!>í7 magyar demokrácia végre valóban azt a szektort fogja támogatni, amely a magyar demokrácia gerince s bízva a pénzügyminiszter úrban és az egész kormányban, mind a magam, mind pártom részéről a, költségvetés elfogadom. (Taps a kisgazda- és a szociáldemokrata párt egy részén.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Zöld Sándor! Zöld Sándor (kp): T. Nemzetgyűlés! Az elmúlt hónapokban a szabadságpárt részéről a kormány pénzügyi és gazdasági politikájával szemben számos megnyilatkozás és állásfoglalás történt- A nyilatkozók és állástfoglalók közül most csupán két képviselő úr megnyilatkozásával kívánok foglalkozni. Az egyik nyilatkozatot Vásáry volt pénzügyminiszter úr tette, aki a stabilizációra való felkészülődés alkalmával azt a kijelentést tette, hogy a kormány a stabilizációval a népet szédíteni és butítani akarja. A volt pénzügyminiszter úr azó*t ! a valószínűleg be kellett' hogy lássa, hogy ez a megnyilatkozása menynyire, azt a jelleget viseli magán, amelyet általában a debreceni civisek megnyilatkozásának szokás nevezni, akik liasahalmon túl nemigen látnak. A volt pénzügyminiszter úrnak ez a megnyilatkozása bebizonyította, hogy komoly, nagy nemzeti kérdésekhez a szabadságpárt egyik exponense csak felelőtlenül tud hozzászólni. A másik megnyilatkozó a szabadságpárt Führere, Sulyok Dezső úr volt.. Sulyok Dezső úr a költségvetés tárgyalásának elején fejszámolói bűvészmutatvánnyal kápráztatta el a karzat közönségét, amely benne látja a magyar Führert. Sulyok Dezső úr állásfoglalása annak ellenére, hogy számtalan adatra támaszkodott, amint látni fogjuk, semmiben sem különbözik attól az állásfoglalástól, amelyet a pártjába tartozó Vásáry volt pénzügyminiszter úr olyan durva egyszerűséggel tett itt a nemzetgyűlés előtt Mi vo'It Sulyok Dezső szakszerűség és objektivitás köntösébe burkolt kritikájának lényege? Először az, hogy a, jóvátétel jelenlegi méretei lehetetlenné teszik, hogy saját erőnkből a tényleges stabilizációt megvalósítsuk, vagyis egyszerűbben a Szovjetunió túlzott követelései akadályozzák gazdasági talpraállásunkat. Nem a múlt, nem a háborús pusztulás, hanem elsősorban a jóvátétel a forrása, -jelenlegi nehézségeinknek, hiszen a jóvátétel nélkül könnyen talpraálIhatnánk, gyorsabban építhetnénk újjá az országot'és emelhetnénk az életszínvonalat. Sulyok úr második tétele az volt, (Kiss Ferenc (msz): Fej nélkül mondta ellnem olvasta! — Mónus Illésné (szd): Fej nélkül? — Derültség. — Révész Mihály'(szd): Éppen most bizonyítja, hogy olyan is volt!) hogy a munkáspártok, különösen a kommunistapárt törtetése a szocializmus felé, (Kiss Ferenc (msz): Beszédet tartósan olvasni nem szabad!) az államosítás túlhajtása az. ami amúgyis nehéz pénzügyi helyzetünket méginkább súlyosbítja. Az állam a deficites vállalatok államosításával egyrészt a költségvetés terhévé teszi az üzemek deficitjét, másrészt visszatartja a külföldi tőkét a magyar gazdasági életbe való aktív béka pcsolódástól. Sulyok úr harmadik összefoglaló tétele szerint a stabilizáció nem igazi stabilizáció; üres látszat, finánctechnikai operáció csupán, amely évi március hó 21-én, pénteken. 172 az új pénz kibocsátásán alapszik, amelyet a jóvátétel leszállítása vagy külföldi kölcsön nélkül a külföldi tőke bizalmának megnyerése nélkül, tényleges gazdasági stabilizációval felváltani nem lehetséges. . ;, Vagyis Sulyok úr szerint a megoldás az, hogy szerezzünk külföldi kölcsönt, ezzel fizessük a jóvátételt, törekedjünk arra, hogy megnyerjük a tőke bizalmát, hagyjunk fel a gazdaságilag és pénzügyileg értelmetlen államosítássál, vagyis röviden, a népi demokrácia útját váltsuk fel a, polgári demokrácia útjával. T. Nemzetgyűlés! Senki sem vonja kétségbe, hogy a jóvátétel a jelenlegi körülmények között kétségtelenül komoly teher, teljesítése komoly áldozatot és erőfeszítést kíván az országtól. De hogy a jóvátétel egymagában mennyire nem akadálya, az ország gazdasági talpraállásának, azt kézzelfoghatóan bizonyítja éppen Ausztria. Görögország és Magyarország gazdasági helyzetének összehasonlítása, Ausztria eddig mésr nem fizetett jóvátételt, mégis messze mögöttünk van a gazdasági felemelkedésben s ipara és gazdasági élete a miénkhez képest teljesen halott. Görögország sem fizet jóvátételt s mégis nem kevésbbé mély inflációt él át, mint amilyennek mi a jóvátétel teljesítése mellett is véget vetettünk. A valóságban Sulyok úr és a reakció állításával szemben a helyzet az, hogy a stabilizáció megindításának és kiszélesítésének nem a jóvátétel az akadálya, hanem az, hogy tűrjük, hogy a tőke a nemzet jóvátételre hozott áldozatának jelentős részét a maga számára biztosítsa, a jóyátételre fordított összegekéi saját gyarapítására használja fel és az ipari árak magasan tartásával, a racionalizálás elmulasztásával a jóvátételi terhet megsokszorozza. (Kiss Ferenc (msz): Szépek ezek a, pártfelolvasások!) A stabilizációig bizony jórészt ez történt. Amíg egyrészről a tőke politikai ügynökei azt bizonygatták, hogy lehetetlen a stabilizáció a jóvátétel mellett, maga a tőke, az iparindítási hitelektől kezdve a jóvátételi előlegig... (Vásáry József (msz) : Az Országos Gazdi-.sági Tanácsban 21 Kossa István együtt szavazott a GyOSz-szal! Nézzék meg a jegyzőkönyveket!) Vásáry képviselő úrra is ráférne, ha meghallgatná kissé ezeket a dolgokat, fejlesztené a nézőpontját és a távlatát. (Vásáry József (msz): Az Isten áldja meg, gazdasági dolgokban többet tudok, mint maga, engedje meg! A turulmadár dolgában nem! — Révész Mihály (szd): De azért figyelembe kellene venni, hogy ő a. felszólaló! — Kiss Ferenc (msz) Felolvasó uram! Mondja el a beszédéi ha el tudja mondani!) Mondom, a tőke aa iparindítási hitelektől kezdve az inflációs pengőért vagy fizetetlenül átvett szovjet. nyersanyagszállítmányokig, amelyeknek ellenértéké ma az árkiegyenlítő alapon keresztül jóformán egészében, 134 millió forinttal az állami költségvetést terheli* mérhetetlen mohósággal igyekezett az ország jóvátételre fordított verejtékéből minél nagyobb hasznot biztosítani a maga számára. Azt, hogy az inflációs idő alatt, miközben alig néhány százalékát teljesítettük kötelezettségeinknek, ennek az összegnek hányszorosát fizettük ki a vállalatoknak, nem lehet kiszámítani, de az mindenesetre tény, hogy az üzemek 80—90 százaléka jóvátételi munkából épült újjá. Sulyok úr szépen kiszámította, hogy egy