Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

7 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. vauja mindazokat a fokozott föladatokat, amelyek ráhárulnak az újonnan megszervezendő álla mtársadia lomba való beilleszkedése és az új világrend felépítésében való közreműködésié, továbbá hazáink érdekeinek megfelelő súllyal váiló képviselete céljából. A jelen költségvetés a külügyi szolgálat Szervezetéi az lWis-as sziemélyi állapotoknak megfelelően próbálta rögzíteni, de neháiny külföldi példa meg fog győzni bennünket arról, hogy ez a helyzet a legközelebbi költségvetési években tarthatatlanná válik. A Magyarországgal sok tekintetben azonos nehézségekkel és problémákkal küszködő ós gazdasági szempontból jelenleg még kedvezőlMeneibb körülmények iközött élő Ausztria az 1947. költség vetési évre külügyi szolgálatának nagyarányú kiterjesztését irányozta elő. Ez a program nemcsak az 1946-os évhez viszonyítva, hanem az 1938-as helyzethez képest is jelentős fejlődést mutat. Az 1946. év őszén Ausztriának külföldön 11 politikai képviselete volt, amelyeknek számát az év végéig* 16-ra növelte. Az 1947. évre tervezik ezeknek a politikai képviseleteknek követségekké való m átalakítását, valamint 9 további követség és 8 konzulátus felállítását. Ez a szám az 1938. évvel szemben 3 követséggel jelent többet. Az 1947. évre tervezilki a belgrádi, a berlini, a buenosairesi, a bukaresti, ,-i pekingi, ;i lisszaboni, a montreali és szófiai képviseletek megszervezését. 1938-hoz viszonyítva^ új követség lesz a brüsszeli', ai buenosairesi és a pekingi. (Ternay István (msz): Es a vatikáni követség?) EDzzel az előbb említett 25 osztrák követséggel szemben nekünk, Magyarországnak csak !) követségünk van. A 8 konzulátus tekintetbevételével az 1947. (költségvetési évre elfogadott osztrák külügyi budget csaknem négyszerese az 1938. évi osztrák külügyi költségvetésnek és 1946-hoz képest öt és egynegyedszeres emelkedést jelent. A többlet az 1946. évvel szemben 20.3 millió schillinget tesz ki. De megvizsgálhatjuk a csehszlovák államnak hasonló erőfeszítését és törekvését ezen a téren. Az 1946-os állapotnak megfelelően a csehszlovák külügyminisztérium személyzeténeik létszáma 1507 fő„ akik közül 802 teljesít központi ós 705 külföldi szolgálatot. Az említett létszámból fogalmazási szakbeli és központi szolgálatban 207, külföldi szolgálatban pedig 174 fő, A külügyi költségvetésnek az egész állami költségvetés végösszegéhez való arányosítása .Csehszlovákiában ferde lképet nyujfc a külügyi tárcának a többi tárcák gazdasági diszponabilitá.sához mért viszonyára nézve. Csehszlovákiában ugyanis a folyó pénzügyi évben 39 milliárd koronára rúgott az állam teljes költségvetése. A majdnem 380 milliós külügyi keret ennek tulajdonképpen csak egy százaléka, viszont külön-külön szemlélve az egyes minisztériumok költségvetéseit, szembeötlik, hogy a honvédelmi tárcát kivéve, amely 6.25 milliárd koronát jelent, a külügyi tárca Iköltsógvetése a többiek háromszorosától tizenötszöröséig emelkedik. Tekintetbe veendő végül, hogy a csehszlovák honvédelmi, közoktatásügyi, propagandaügyi, földmívelésügyi és külkereskedelmi tárcák jelentős külügyi költségeket viselnek, amelyek Magyarországon'kivétel nélkül a külügyi tárcára hárulnak. Noha arányaiban követendő, de a magyar külügyi szolgálat szükségleteit messze felülmúlja s így nem low énlckl'.elen ismertei ni az évi március hó 20-án, csütörtökön. 8 Egyesült Államok külügyi szervezetének reformját sem. Az Amerikai Egyesült Államok külügyi szervezetének átalakulásáról érdekes és kimerítő tájékoztatást nyújt Maddox, a külügyi szolgálat kiképzési csoportjának vezetője a »Foreign Affairs« című folyóirat 1947 januárban megjelent számában, a Foreign Service in Transition című cikkében. Természetes, hogy az Egyesült Államok külügyi szolgálatának méretei nem szolgálhathatnak a kis Magyarország külszolgálata mértékéül, azonban itt is rá kell mutatnunk arra a viszonylagos nagyarányú fejlődésre, amely az 1938-as háborúelőtti állapotokhoz képest végbement és amely világosan utal arra, hogy a második világháború utáni világ megsokszorozódott követelményeivel szemben az egyes államok külügyi szolgálata nem tartható fenn a háború előtti szűk keretek között. Az említett cikk egy hatásos példával világítja meg az amerikai külügyi szolgálat szervezetének fejlődését!. Az elmúlt tíz esztendő i alatt a példa szerint 1934-ben iníldául az ecuadori quitóá USA-követség csak egy követből, egy követségi attaséból és két irodatisztből . állott 1946 júliusában ugyanez a. quitói külképviseletnek tagja volt egy nagykövet, egy nagykövetség^ tanácsos. 10 fogalmazási szakbeli tisztviselő, 30 irodai tisztviselő, nem számítva a katonai és tengerészeti attasék irodájának személyzetét Csaknem minden ameriikaU diiplomáciai és konzuli képviselet ennek megfelelő arányú fejlődést mutat a világ minden részében. 1930-ban a Foreign Service 800 karrierbeli diplomatából. 2000 irodai tisztviselőből és 1250 egyéb alkalmazottból állott tehát összesen 4050 főből. Jelenlegi szervezete 11.000 főből áll, akik a kö^ vetkező módon oszlanak meg: 58 nagykövet és követ 980 fogalmazási tisztviselő, 3800 egyéb amerikai tisztviselő és 6200 külföldi alkalmazott. Az amerikai külügyek 'fejlődését szabályozó új törvény lehetőséget biztosít arra, hogy minél több kiváló szakembert vonzzon a külügyi szolgálatba és ennek érdekében felemelték a nyugdíjakat, a fizetéseket pedig mentesítették minden olyan kiadástól, amely közvetve vagy közvetlenül a hivatalos tevékenységgel függ össze. Á segédhivatali személyzet 22 osztályra oszlik és a legmagasabb fizetési osztályban 10.000 dollár az évi fizetés. Igen t Nemzetgyűlés! Mindezeket összevetve, bizonyos (szomorúsággal kell megállapítanunk azt, hogy a külügyi tárca személyi kiadási tételeinél szinte túlzott arányokban érvényesül ama egyébként helyénvaló takarékosság, amely államháztartásunk biztonságánalk) alapja Távol áll tőlem, hogy minősítés szempontjából különbséget tegyek akár az elvégzendő munka, akár a szaktudás tekintetében köztisztviselők és köztisztviselők között, de annyii; mindenesetre le kell szögeznem, hogy a külügyi szolgálatban a teljesen egyenrangúnak eljismert szakismereteken kívül minden tisztviselőnek *még két-három világnyelvet ikéll vagy legalább is kellene tudnia, amelyeknek birtoklása még a magánüzemekben is jobb javadalmazást biztosít a tisztviselőnek. De ezen túlmenően, különösen a külügyi szolgálatban, ahol sokszor egy-egy tisztviselő saját személyében testesíti meg az egész államot és a legkisebb tévedése az egész ország kárára lehet, elképzelhetetlen, hogy hivatásánalk anyagi füg-