Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
128 'A nemzetgyűlés 114. ülése 1947rábízzuk a minisztériumra, hogy a jogkövetkezményeket kimondja. (Ternay István (mez): A bíróság is kimondhatja!) T. Nemzetgyűlés! Amit eddig mondottam, az az alkotmányos elv tiszteletbentartására vonatkozott, hogy tudniillik az államhatalmi jogköröket ne zavarjuk össze és ne ruházzunk rá bírói jogkört és ne ruházzuk rá jogkövetkezmények kimondását az* összkormányra. Most még egy körülményre vagyok bátor felhívni a t. Nemzetgyűlés, különösen pedig Kiss Roland- mélyen t. államtitkár úr figyelmét, akit én nagyon jó jogásznak és lelkuismeretes embernek tartok- Azt kérdezem én mind a nemzetgyűléstől, mind az államtitkár úrtól, hogy ha ez olyan nagyon alaposan végiggondolt és jogászosan megkonstruált törvényjavaslat, méltóztassék megmondani: mi lesz a megoldás abban a nagyon elképzelhető esetben,^ ha emberek ellen majd ennek a törvénynek az alapján az eljárás megindul, egy< egyszerű feljelentésre nyomozás történik, felhívás jön, az illető felhívásra nem tér vissza és az összminisztérium bölcsesége kimondja, hogy az illetőt megfosztotta az állampolgárságtól 1 ? (Orbán László (kp): Ártatlan ember visszatér!) Kérem, tovább is van, 'ez egy végiggondolt valamii. ne zavarjon ön engem hebehurgya megjegyzéseivel! (Orbán László (kp): Ártatlan ember hazajön!-— Zaj-) Mélyen t. államtitkár uram, nagyon helyesen egy szó sincs arról a javaslatban... (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt soraiban, — Pfeiffer Zoltán (pk) és Juhász István (szd) közbeszól) Végigvárom a párbeszédeket. (Némethy Jenő (msz): Enyelegnek!) Elnök: Csendet kérek Pfeiffer és Juhász képviselő urak! Nagy Vince (msz): Mélyen t. államtitkár uram, egy szó sincs arról a javaslatban, hogy amikor -a nyomozás alapján kimondta a minisztérium az állampolgárságtól való megfosztást, akkor azt a nyomozást, amely lehetett alapos feljelentésnek vagy alaptalan feljelentésnek a folyománya, be kell szüntetni. Nagyon helyesen nem mondja ki, mert akkor igazán árnyat vetn« a törvényhozás vagy a hatóság intenciójára, hogy akarja is, hogy ne bizonyuljon be >a delikvens esetleges ártatlansága. Már most én azt kérdezem: ha most az állampolgárságtól már megfosztott külföldi egyén ellen természetszerűleg és jogszerűleg tovább folyik a nyomozás, utána a népbírósági eljárás és a népbíróság jogerősen felmenti és ártatlannak mondja, hol van a törvényben biztosítók -arra, hogy valalki, akár az összkormány visszaadja annak az állampolgárságától jogtalanul megfosztott embernek az állampolgárságát, amely neki és családjának nemcsak becsülete, hanem megélhetési létalapja is ott külföldön és későbbi hazatérése után ebben az országban? Amíg erre nem méltóztatik felelni, addig én ezt a törvényjavaslatot elhamarkodott, jogásziatlan és alkotimányellenes fércmunkának mondom és nem fogadom el. (Taps a szabadságpárt oldalán.) Elnök: Kíván ttnég valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászól ni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr kíván szólni. Kiss Roland államtitkár: T. Nemzetgyűlés! Őszinte vallomással kell kezdenem isoavaimiat. Hosszú szónoki gyakorlatom ellenére nem tu« évi március hó 21-én, pénteken. 124 lom még rendezni sem a gondolataimat, any; nyira megdöbbentett Nagy Vince képviselő úrnak egy közbeszólása, amelyre azért kell visszatérnem, mert úgy tűnik, mintha a javaslat ellen elhangzott felszólalások alaphangját ez a közbeszólás adta volna meg, hiszen Jár« may igen t. képviselőtársam beszéde alatt hangzott el ez a közbeszólás, mint annak aláfestése. , Nagy Vince képviselő úr azt mondóita, hogy ebben az országban nincs olyan sok szabadság. (Juhász István (szd): Jellemző a képviselő úrra! Nyíltan lehet így viselkedni, és akkor azt mondják, hogy nincs demokrácia, hogy nincs szabadság!) Majd később az elnök úr rendreutasító szavai után úgy helyesbítette rosszabbá ezt a kijelentését, hogy no hát van egy kiesi szabadság. (Juhász István (szd): Ne gyertek haza nyugatosok, mert nincs szabadság! — Nagy Vince (msz): Juhász képviselő úr csak a saját mondatait interpretálja, én a magamét! —Orbán László (kp): Jól interpretálja! — Juhász István (szd): Ne jöjjenek haza háborús bűnösök! — Nagy Vince (msz): Halljuk az államtitkár urat!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Kiss Roland államtitkár: T. Nemzetgyűlés! Ez a kijavított és rosszabbított közbeszólás engem nem csak tartalmánál fogva döbbent meg és rendít meg, úgy, hogy még a szólásban is zavartnak és gátolva érzem magam, hanem annál az emléknél fogva is, amely összekapcsol engem Nagy Vince igen t képviselőtársammal és — ha szabad magam megtisztelnem ©vizel — régi barátommal. Az első forradalom« ban., a Károlyi-kormány idején ő belügyminiszter volt, én pedig főispán voltam, és akkor én őt igazi dem Okra tárnak ismertem meg. Cso« dálkozom azon, hogy amikor most minden magyar demokrata álmai megvalósultak a demokratikus magyar köztársaságban. (Nagy Vince (msz): Ugy van!) éppen Nagy Vince az, aki nem külföldön, a határokon kívüli védettség oltalma alatt, hanem itt Budapesteni, a demokratikus magyar parlamentben gyalázza a magyar demokratikus köztársaságot (Orbán László (kp): A mentelmi jog védelme alatt! — Nagy Vince (msz): Én nem gyalázom, a hiányait kifogásolom!) azzal, hogy éppen most, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásakor, amely a kint tartózkodó bitangok ellen irányul, innen üzeni, (Nagy Vince (msz): Nem üzenem! — Juhász István (szd): Ne gyertek haza!) hogy ebben a.z országban kevés a szabadság, lamimek folytatása és befejezése ez lenne: tehát ne gyertek haza! (Juhász István (szd): Még várjatok! — Közbeszólás a kommunistapárton: Ez a lényeg!) Ezért azt hiszen, ha Nagy Vince igen t. képviselőtársam végiggondolta volna közbeszólásának következményeit és erre az eredményre lis eljutott volna, meggondolta volna, hogy ezt mondja-e, mert én nem tudom feltételezni Nagy Vincéről most sem, hogy az ő demokratikus mivoltában lényeges változás állt volna be és semmiesetre sem tudom kétségbevonni az ő jóhiszeműségét, legalábbis nem olyan nagy mértékben., (Mónus Illésné (szd) közbeszól.) hogv ilyen konzekvenciák figyelembevétele mellett is elmondotta volna közbeszólását. ' Nem ülhetek le anélkül, hogy ezt a közbeszólást az elnöki rendreutasítás után a demokratikus pártoknak, azt hiszem, egyhangú elgondolása és akarata szerint vissza ne utasít-
