Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-131

935 A nemzetgyűlés 131. ütése 1947. m gyermekének dolgaiért, mert ÜL a gyermek önálló szellem; csak ;i testéhez van köze, a szelleméhez nincs köze. látjuk a gyakorlatban, hogy mennyi példa igazolja ezt az állításomat. A/.ént. inert a gyermek nyil.is volt. nem hiin itehetőm az apát; hfl aa apja nyilas yolt, nem büntethetem n gyermeket, nem büntethetem a testvért, a rokont, mindenkit. Ugy érzem, ez megint csak egv értelmetlen küzdelmet, harcot idéz fel. Miért? Azért, hogy kizárjunk <kétszázeeer vagy háromszázezer embert lt válasz tiójogból. Szerény meggyőződésem szerint nem az a lényegre», hogy kizárjunk-e kétszázezer, vagy háromszázezer embert. IIa jólesik a kor manynak s a többségnek, zárja ki. NTem ezen v;m a hangsúly. A hangsúly azon van, a választójog kérdésé\ti| kapcsolatban, hogy ez a nemzetgyűlés a nép szuverén képviselőié, ez a parlament legfőbb ítélőszéke a magyír polgári társadalomnak, tehát rendkívül fontos az, hogy az elkövetkezendő választáson, - akár megint lujstromos szavazás lejz. akár egyéni választás lesz és a választópolgárság a választókerületekben nem pártokra, hanem egyénekre fog szavazni — a képviselőjelöltek jellemes, tanult és tökéletesen becsületes, demokratikus embe rek legyenek. Tehát a jellemen és a tudáson van a bang* súly. Miért? Azért, mert ha a parlamentbe, a nép szuverén szervezetébe, testületébe, amelytől függ mindenkinek sorsa e hazában, jellemtelen emberek, tudat lan emberek ikerülnek be. akkor ez a nemzetgyűlés lealjasodhatik, leromolhatik ! és akkor nincsen ítélőszék, amely meg tudja menteni az állampolgárok jogait ebben a hazában. T. Nemzetgyűlés! Néhány szó! a szabad s ág kérdéséről. Sokat beszélnek a szabadság' ról. Révai t. képviselőtársam álláspontja az volt- hogy a kormány politikájának alapja a szabadság és a béke. Két gyönyörű eszmény ez. Nagyon helyes. Szabadság nemül nincs emberi élet és nem is érdemes élni. Csak egy a fon tos: ne legyen kétféle szabadság. Én jól tudom, | — mert átéltem, — hogy gróf Bethlen István és a Horthy rendszer üldözte a munkáspártokat. | üldözött bennünket, mint a veszett ebeket, nem | volt szabadságunk, nem volt gyülekezési jo- i gunk. sajtónkat elkobozták, lefogtak bennün- ! ket, lefogták vezető embereinket. Én átmentem húsz esztendőn keresztül majdnem minden csendőrségi őrszobán. nem a csendőrség hiba jából, hanem a kormánynak, a reakció kormányának, a feudális kormánynak hibájából. Én tudom mi az, amikor nem ismerik el a szabad ságot. — mert az a rendszer nem ismerte eil a mj szabadságunkat én láttam, amikor Orosházán kirúgták a szociáldemokrata képviselő« jelöltei, aki bement oda. minden szó nélkül, engem pedig letartóztattak, cigányok közé tel tek és két napig cigányok között kellett lennem Orosházán a községháza udvarán. T. Nemzetgyűlés! Tudom, hogy a kommunista pártnak a szabadság kénlésében az az álláspontja, hogy szabadság jár azoknak, akik a haladás eszméit szolgálják, akik a. haladás Útján mennek. Természetes dolog, esak uc SZU kítsék le ezt a kört odáig, hogy szabadság csak azoknak jár. akik pontosan a koinnmnistapárt nak mondjuk - <i:. i leológiáját és íaktiká ját teszik magukéva. — mert akkor megbnn tolták az emberi gzaD*idságot, amely .szerintem oszthatatlan — banem isnt3rjek e! u/t. hogy mindenki, aki a fejlődésnek, a demokratikus cri június hó 19-én, csütörtökön. 936 haladásnak útjában nem tesz (keresztül egy szalmaszálat sem, hanem ellenkezőleg, egy téglát hord a demokrácia épületéhez, bármilyen szerény, egyszerű tagja legyen is ennek a hazának vagy ennek a íienizegyülésnek, igenis a demokráciát segíti elő, amely nem kétséges. hogy a szocializmus felé vezet. A legtöbb zavar és vite — látom — onnan származik, hogy nem akarják meghallgatni és tiszteletben tartani egymás érveit, egymás logikáját, tudását T. Nemzetgyűlés! Sulyok Dezső t. képvise lőtársam — sportpalotabeli beszédével szemben — azt mondotta mostani, a kormányprogramul feletti vitában elhangzott beszédében, hogy lel ajánlja é szabadságpárt együttműködését a többj párttial, a koalíciós pártokkal és meg kell találni a szintézist, az együttműködés lehet éhségét. Én nem hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a szocialista pártok és a polgári pártok között szintézist lehetne csinálni. A kommunista és szociáldemokratapártnak megvan a maga pre cíz, kidolgozott programmja, a maga orvosszere, amelytől nem tágíthat, amelyből nem engedhet anélkül, hogy el ÍIQ hullana maga a szocializmus- vagy pedig maga a komnumiz mus. Viszont, t. Nemzetgyűlés — és itt megint a miniszterelnök úr felé fordulok- aik'i jelenleg nincs iitt — ezzel a határozott programmai szemben, amely egy központú probléma megoldását tartalmazza őszerintük jól, a nemzet nagy többsége szerint nem helyesen és nem jú| — itt áll megint a miniszterelnökünk, aki azt mondotíta, hogy \a< kisgazdapárt programmja az egyéni szabadság és a magántulajdon alapján áll. Ezt már mi hallottuk, t. Nemzetgyűlés, ha jól emlékszem. Nagy Ferenc voll miniszter elnök úritól is jónéhányszor. de aztán meg állanak ennél a pontnál, mintha ez >:> szó, hogy »magántulajdon«, valami mágikus jellegű szó volna» mintha az, ha már ezt a szót, hogy »magántulajdon«, kimondottuk, megoldaná »z összes nagy problémáikat. T. Nemzetgyűlés! Hallgattam Dobi ís;LYán pártelnök úr fejtegetését. O azt mondja, hogy a föld legyen a paraszté, a műhely legyen az iparosé. Megint szavak! Mi az, hogy a föld legyen a paraszté, amikor elveszik a jövedelmet a magántulajdonnal bíró paraszttól? A parasztság álláspontja az- — nemcsak itt, ha nem az egész világon hogy aki szánt, vet« az is arasson. Tehát tyz aratáson van a hang súly. Ha a parasztnak megvan a földje, ö szántja, ő veti he, de más aratja le, a paraszt nem kér ebből a magántulajdonból. (Mozgás.) Vagy vegyük a kisiparost. Ismerek egv kisiparost, a kisiparosnak megvan a műhelye, de amit produkál, amit termel, afelett nem ő rendelkezik, mert azt elveszik tőle, be kell fizetnie 77 féle adóba, ebbe, abba. úgyhogy ölig marad a kisiparosnak annyi, mint egy egy szerű kis munkásnak. Ezek tehát játékok a szavakkal, ezek nem tartalmazzák a megoldást. T. Nemzetgyűlés! Felolvasom Wallace londoni beszédének egy részét. Wallace a követ kezűiket mondotta (olvassa): »A kommunizmus (dien nem harcolni kell. hanem pozitív, konstruktív programmal tel venni a versenyt. Ma annyi energiát fordítanánk a programm kidől gozására. mint a kommunizmus elleni harcra, ez a Programm megvalósítható. Valami jobbat kell hozni, ami kielégíti az egész embert és az ember összes aspektusait és szükségleteit.« T. Nemzetgyűlés! Wallacenak tökéletesei) igaza van. Én őszintén megvallom, amióta benn